Zoey görbe utakon

Mindháromra beadja a jelentkezését, és valószínûleg mindháromra
fel is veszik, ha sikerül kölcsönt és ösztön díjat sze reznie.
Az UCLA tökéletes lenne. Egész évben napsütés, meleg,
mindenki autóval jár. A bélelt téli farmer, amiben az ember
rögtön öt kilóval kövérebbnek látszik, örökre a múlté lenne.
Hét közben egyetemre járna, a hétvégéit Disneylandben vagy
a strandon töltené. Lebarnulna. Duplán is. Megismer kedne egy
szuper pasival, aki Brad Pittre hasonlítana, csak még nála is
helyesebb lenne. Belezúgna, és a végén könny fakasztó levelet
írna Jake-nek, hogy közölje: köztük minden nek vége.
– Drága Jake! – szónokolt fennhangon a védõfalon gubbasztó
sirályoknak. – Édes, drága Jake! Legdrágább Jake! Kedves Jake!
Egyszerûen csak: Jake! Bármit megtennék, hogy ne kelljen
megírnom ezt a levelet, mert tudom, hogy nagy fájdalmat okozok
vele, és ezt semmiképpen sem aka rom. Mindig kedvesen és
tisztességesen bántál velem, és tudom, hogy dédelgetett ál mod,
hogy egybekeljünk. Ámde, ó jaj, ez nem következhet be!
– Ó, jaj! – kacagott fel Zoey. – Na jó. Mondjuk inkább:
sajnálatos módon. Ez jó! Sajnálatos módon ez nem következhet
be. Ki lát bele az emberi szívbe? Ki gondolta volna, hogy
míg Hollywoodban tartózkodom, megismerkedem Dirk kel, a
leg fiatalabb Baldwin-fiúval? Ki láthatta volna elõre, hogy
vissza vonhatatlanul, örökre egymásba gabalyodunk? Ki sejtette
volna, hogy esküvõnket elárasztják a Vogue fotó riporterei?
– Ki gondolta volna, hogy furcsa hallucinációim támadnak
Hollywood szexszimbólumaival kapcsolatban? – tette fel végül
magának a kérdést. – Ki gondolta volna, hogy a végén magamban
beszélek?
Motorzaj riasztotta fel merengésébõl. Ismerõs, rozsda vörös
kis teherautó jelent meg. Lefékezett mellette, és Jake kukkantott
ki az ablakon.
– Szia, kicsim. Láttalak a kompon Ninnyvel.
23