Zoey görbe utakon

– Ennél kisebbet nem találtam.
– Megteszi. Éhes vagy?
– Kösz, nem – hárította el az invitálást. – Ettem sütit a hajón.
Anya még itt van?
Az apja abbahagyta az aprítást, és megtörölte a kést.
– Igen, ma este egyikünk sem mozdulhat innen. Christophernek
valami dolga akadt, ezért elengedtem. Anyád elõl van, de
a helyedben nem mennék oda, hacsak nem akarod, hogy
be fogjon, és feltöltesse veled a bárt. Ráadásul bepöccent rám,
és most pocsék hangulatban van.
– Kösz a figyelmeztetést. Min kaptatok össze?
– Fogalmam sincs. Mondott valamit, hogy meghízott, mire
én azt feleltem, hogy szó sincs róla, legfeljebb a feneke lett
na gyobb, egyébként olyan, mint mindig is volt, erre várat la nul
be pipult. Te nõ vagy, mit gondolsz, mi ütött belé?
Zoey megrázta a fejét.
– Inkább kimaradnék belõle. Azt hiszem, átmegyek Jakehez,
ha ti itt vagytok.
Apja fél szemmel az iskolaszereket mustrálta.
– Szóval, várod már az iskolakezdést?
– Fogjuk rá – válaszolta Zoey. – Most már legalább végzõs
leszek.
– Szerencsés vagy. Én utáltam az iskolát. Csak azt élveztem,
ha lóghattam és a haverjaimmal füvet szívhattam. – Zavartan
elfintorodott. – Ugye, te nem csinálsz ilyesmit?
– De papa, már nem a hatvanas években élünk!
– Helyesbítek: hetvenes években. Azért nem vagyok olyan
öreg! – Majd tréfásan fenyegetõ pillantás kíséretében hozzá tette:
– Ha nem vigyázol, átküldlek anyádhoz üvege ket számolni.
Zoey odament hozzá, és puszit nyomott borostás arcára.
Apjának friss petrezselyem- és sörillata volt.
– Már itt sem vagyok.
21