Anne válaszúton

világ dicsősége” – tette hozzá Anne nevetve, amelybe egy kis
sajnálkozás is vegyült. Régi kegyhelyeink megszentségtelenítése
még akkor sem örömteli, ha már kinőttük őket.
– Olyan magányos leszek, ha elmész – kesergett Diana már
vagy századszor. – És ha belegondolok, hogy már jövő héten
indulsz!
– De most még együtt vagyunk – nyugtatta meg Anne vidáman.
– Nem engedhetjük, hogy a jövő hét gondolata megfoszszon
a pillanat örömétől. Magam is viszolygással gondolok az
elutazásra… úgy szívemhez nőtt az otthonom. Te itt le szel, sok
régi barát között, hogy Fredet ne is említsem! Én meg idegenek
közé megyek, és egy teremtett lelket sem fogok ismerni!
– Kivéve Gilbertet… és Charlie Sloane-t – utánozta Diana
Anne hangsúlyát és ravasz célzásait.
– Charlie komoly vigaszt nyújt majd! – erősítette meg Anne
gunyorosan, mire mindkét felelőtlen nőszemélyből kitört a
nevetés.
Diana pontosan tudta, Anne milyen véleménnyel van Charlie-ról,
de még sok bizalmas beszélgetés során sem tudott fényt
deríteni arra, hogy miként is vélekedik Gilbert Blythe-ról. Nem
mintha Anne maga is tisztában lett volna vele.
– Amennyire én tudom, a fiúk Kingsport másik végében laknak
majd – folytatta Anne. – Örülök, hogy a Redmondra kerülök,
és biztos, hogy egy kis idő elteltével meg is fogom szeretni.
De az első pár hét keserves lesz. Még a hétvégi hazalátogatásokból
sem meríthetek erőt, mint amikor még az Akadémiára
jártam. A karácsony beláthatatlanul sokára lesz!
– Minden megváltozik… vagy meg fog változni – szomorkodott
Diana. – Az az érzésem, hogy már semmi sem lesz
ugyanaz, Anne.
– Azt hiszem, válaszúthoz érkeztünk – mondta Anne elgondolkodva.
– Ennek is be kellett következnie. Mit gondolsz,
9