Anne válaszúton

A változás árnyéka
– Vége az aratásnak, elmúlt a nyár – idézte Anne álmodozva,
míg tekintete a csupasz mezőkön időzött. Anne Shirley
és Diana Barry almát szedtek a Zöldmanzárdos-ház gyümölcsösében,
és most egy napsütötte sarokban pihenték ki a fáradalmaikat,
ahol a Kísértetjárta Erdőből a páfrányok nyárédes
illatát hozó szél szárnyára kapta a bogáncspihe könnyű raját.
De a táj már az ősz ígéretét hordozta. A távolból a tenger
fakó moraja hallatszott, a földek kopaszon és szárazon nyújtóztak,
szélükön aranyvessző sárgállott, a Zöldmanzárdos-ház
alatti patak völgyét gazdagon borította a szikcsillag földöntúlian
bíbor szőnyege, a Fénylő Vizek Tava pedig kék volt, csupán
kék-kék-kék; nem a tavasz változékony kékje, sem a nyár
sápadt azúrja, hanem tiszta, állhatatos és derűsen nyugodtkék,
mintha a víz már maga mögött tudna minden csapongó hangulatot
és feszült érzést, s végre lecsillapodva, szeszélyes álmoktól
zavartalanul adná át magát a higgadt békének.
– Szép nyarunk volt – jegyezte meg Diana mosolyogva, bal
keze gyűrűsujján az új gyűrűt forgatva. – És az egészet szinte
megkoronázta Lavendar kisasszony esküvője. Gondolom, Mr.
és Mrs. Irving mostanra már a Csendes-óceán partján lehetnek.
– Nekem viszont úgy tűnik, hogy amilyen régóta nem láttam
őket, akár a világot körbeutazhatták – sóhajtott fel Anne.
– Alig tudom elhinni, hogy csak egy hete házasodtak össze.
Minden megváltozott. Elment Lavendar kisasszony, Mr. és
Mrs. Allan… milyen elhagyatott is a lelkészlak a zárt zsalu-
7