Anne válaszúton

amit prédikálnak! Fele sem igaz annak, amit mondanak, s ami
még ennél is kétségbeejtőbb, még csak köze sincs a tantételekhez.
Mind közül mégis a mostani a legszörnyűbb. A bibliai
idézettel kezdi, aztán egészen másról prédikál. És azt állítja,
hogy hite szerint nem minden pogány örökre elveszett bárány.
Micsoda ötlet! Ha ez így van, szavamra, kidobtuk az ablakon
a Külmissziós Szövetségnek adományozott rengeteg pénzt!
Múlt vasárnap este meg kijelentette, hogy következő vasárnap
a vízen úszó baltáról fog prédikálni. Szerintem, jobban tenné,
ha a Bibliára szorítkozna, és az ilyen feltűnést hajhászó gondolatokat
békén hagyná. Amondó vagyok, hogy szépen né-
zünk ki, ha már egy lelkész sem talál elég prédikálnivalót a
Szentírásban. Melyik templomba jársz, Anne? Remélem, ott
is rendszeresen látogatod; a népek könnyen megfeledkeznek a
kötelességükről, ha az otthonuktól távol vannak, és amint hallom,
az egyetemisták e tekintetben nagyokat vétkeznek. Úgy
tudom, sokan vasárnap szent napjára hagyják a tanulnivalójukat.
Őszintén remélem, hogy te, Anne, sosem süllyedsz ilyen
mélyre. Ne feledd a neveltetésed. És gondosan válogasd meg
a barátaidat. Sosem tudhatod, mifélékkel hoz össze a sors ott
az egyetemen. Külsőre hófehér angyalok. De lelkükben, akár a
ragadozó farkasok. Amondó vagyok, szóba se állj senki fiatalemberrel,
ha nem a Szigetről való.
Jut eszembe, el akartam mesélni, mi történt aznap, amikor a
lelkész ellátogatott hozzánk. Ilyen mulatságosat még életemben
nem láttam. Mondtam is Marillának »Ha Anne is itt lett volna,
ugye, milyen jót nevetett volna?« Még Marilla is hahotázott. A
lelkész ugyanis egy apró termetű, kövér és görbe lábú emberke.
Nos, Mr. Harrison öreg disznója – tudod, az a jókora, testes
jószág – aznap megint átkódorgott, és beszabadult az udvarba,
sőt, anélkül, hogy tudtuk volna, valahogy feljutott a hátsó verandára
is; éppen ott volt, amikor a lelkész megjelent az ajtóban. A
49