Anne válaszúton

legalábbis igyekeznek ezt a benyomást kelteni bennünk. Egyébként
elragadóak… mármint a háziasszonyaink.
– Hányan vannak?
– Ketten: Miss Hannah Harvey és Miss Ada Harvey. Ötven
évvel ezelőtt ikerként születtek.
– Úgy látszik, nem szabadulok az ikrektől – mosolyodott el
Anne. – Amerre megyek, mindenhova követnek.
– Ó, most már nem azok. Harmincon túl többet sosem voltak
ikrek. Miss Hannah megöregedett, hozzá nem is túl szépen,
Miss Ada viszont még ennél is kevésbé szépen harminc
maradt. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy Miss Hannah
tud-e mosolyogni, mert eddig még nem kaptam rajta, de Miss
Ada helyette is mosolyog, ami még ennél is rosszabb. Egyébként
rendes, kedves népség, és évente két lakójuk van, mert
– Miss Ada hétszer is megerősítette szombat óta – takarékos
szelleme nem bírná elviselni az „elpocsékolt, üresen maradt
szobákat”, és nem azért, mintha a szükség így diktálná. Ami a
szobáinkat illeti, be kell vallanom, hogy valóban egy kis előtérből
nyílnak, és az enyém tényleg a hátsó udvarra néz, de a
tied utcai, és az ablakából az utca túloldalán levő régi St. John
temetőt látni.
– Hú, ez aztán hátborzongató kilátás – rázkódott össze
Anne. – Inkább választom a hátsó udvart.
– Dehogy, még mit nem! Majd meglátod, milyen tündéri a
régi St. John temető! Olyan régi, hogy ma már szinte nem is
temető, hanem Kingsport egyik látványossága. Tegnap bejártam
az egészet, igazán kellemes kirándulás volt. Egy magas
kőfal és hatalmas öreg fák veszik körül, és bent is óriási öreg
fák sora hajlik különös régi sírkövek fölé, a sírköveken meg
még különösebb és eredetibb feliratok állnak. Majd meglátod;
lefogadom, Anne, hogy odajársz majd tanulni! Persze, ma
már senkit sem temetnek oda. De néhány éve egy csodálatos
29