a twilight világa

Hajnali négy körül rendszeresen felébredek – azt hiszem, a
gyerekeim miatt van így, talán még mindig bennem van az érzés,
hogy szükségük van rám –, majd újra visszaalszom. Ilyenkor, ezekben
a kora reggeli órákban vannak a legélénkebb álmaim. Ezek
azok az álmok, amelyekre ébredés után még emlékszik az ember.
És akkor álmomban ott láttam magam előtt azt a jelenetet:
fölülről néztem le a rétre, és minden napfényben fürdött. Nagyonnagyon
színes álom volt. Nem tudom, írásban mindig átjönnek-e
azok a csodálatos, ragyogó fények.
SH: Az Edward bőrén megcsillanó napfényre gondolsz?
SM: Igen. Ott volt előttem a gyönyörű kép, ahogy egy ragyogó
bőrű fiú áll a fényben, és egy átlagos lánnyal beszélget. Mert ez az
álom valójában róla szólt, a fiúról. A lány és én is őt hallgattuk,
ő pedig elmondta a történetét. A történet arról szólt, hogy mennyire
vágyik arra, hogy megölje a lányt – és hogy mindeközben
mennyire szereti.
Szinte minden benne volt az álomban, amit aztán beleírtam
a tizenharmadik fejezetbe. Persze azokat a részeket, ahol Edward
a korábbi jelenetekre utal vissza, utólag illesztettem hozzá, hiszen
az álom idején még nem voltak meg. Ezen
kívül azonban szinte semmi nincs a fejezetben,
amiről ne lett volna szó álmomban.
Még az étellel kapcsolatos párhuzamot
is megálmodtam.
Hevesen vert a szívem, mikor felébredtem.
Felültem az ágyban, és arra gondoltam:
Vajon mi lesz a vége? Vajon megöli
a lányt? Csak mert nagyon közel volt
hozzá. Álmában az ember nem a hallásán
és a látásán keresztül fogja fel a dolgokat,
de valamiképp érzi is, mi történik,
3 v
Hevesen vert
a szívem, mikor
felébredtem.
Felültem
az ágyban,
és arra
gondoltam:
Vajon mi lesz
a vége?