a twilight világa

Amikor a kiadóm, Megan előállt az ötlettel, hogy csinál-
juk meg ezt a beszélgetést, azonnal elkezdtem sorolni
magamban a kifogásokat. Nem szeretem az interjúkat
– kényelmetlenül érzem magam tőlük –, és különben is: van egyáltalán
olyan kérdés, amelyet még nem válaszoltam meg? De ő csak
kötötte az ebet a karóhoz, és amikor elmondta, hogy egy másik írót
szeretne felkérni kérdezőnek, legnagyobb megdöbbenésemre érdekelni
kezdett a dolog. Az a helyzet, hogy szeretek írókkal együtt lenni, de
viszonylag ritkán nyílik rá lehetőségem. Ezért aztán, mintegy mellékesen,
bedobtam a Legesleg jobb-Írónő-Barátnőm, Shannon Hale
nevét. Az lett a vége, hogy egy egész hétvégét eltölthettünk Shannonnal.
Csodálatosan éreztük magunkat, és még az „interjút” is sikerült
megejtenünk. Bár a beszélgetést, amely kétségkívül életem legkönynyebb
és legszórakoztatóbb interjúja volt, 2008. augusztus 28-án
folytattuk, a szöveget újraolvasva csodálkozva állapítottam meg,
mennyire érvényesek még ma is az ott elhangzottak.
Arról, ahogy az egész kezdődött
SH: Kezdjük hát a négy regénnyel! Az Alkonyat egy álomból született.
SM: Így van. Elmondjam, hogy történt? Szeretnéd megírni?
SH: Te szeretnéd, hogy megírjam?
SM: Igen, szeretném. Ezt az egész álmomról szóló történetet
mindig nagyon problematikusnak éreztem. Amikor a kiadóm
rávett, hogy meséljem el – azt mondták, egy ilyen történet fellendítheti
az eladásokat –, attól féltem, sokan azt gondolják majd:
„Ekkora sületlenséget még életemben nem hallottam. Ezzel az
ostobasággal próbál a figyelem középpontjába kerülni?” Pedig az
igazság az, hogy tényleg így lettem író.
2 v