a twilight világa

magániskolába járatta Edwardot, ám az érzelmi távolságért és az
üzleti utak miatt külön töltött rengeteg időért semmilyen anyagi
támogatás nem kárpótolhatta a fiút. Apja hiányának következtében
nagyon szoros kapcsolat alakult ki Edward és az anyja között;
Elizabeth lett a fiú életének középpontja.
Edward kiválóan teljesített az iskolában, és nagyszerű zongorista
lett belőle. Ahogy kamaszodott, vágyódni kezdett a katonaélet
iránt. Tinédzserévei alatt tombolt az első világháború,
és Edward alig várta, hogy maga is részt vehessen a csatákban.
Elizabeth rettegett attól, hogy elveszíti fiát, ezért minden este
azért imádkozott, hogy még Edward tizennyolcadik születésnapja
előtt érjen véget a háború, és a fiának ne kelljen bevonulnia.
Kilenc hónappal azelőtt, hogy Edward betöltötte volna a
tizennyolcat, Chicagón végigsöpört a spanyolnátha, és az egész
Masen család megbetegedett. Edwardot és szüleit abban a kórházban
ápolták, ahol Dr. Carlisle Cullen is dolgozott akkoriban.
Edward apjának szervezete hamar megadta magát a betegségnek.
Halálos ágyán Elizabeth Masen – aki alighanem rájött arra, hogy
Dr. Cullennek hatalmában áll valami csodás módon megmenteni
Edwardot – azért könyörgött az orvosnak, hogy tegye meg azt,
amivel megmentheti a fia életét.
Carlisle-t, aki már jó ideje fontolgatta, hogy társat szerez
magának, megindította Elizabeth könyörgése, és még aznap este
„Edwardot sajnos
nem mintáztam senkirôl – ô teljes
egészében a képzeletem és a vágyaim
szüleménye. Vonzerejét szerintem részben
kissé régimódi modorának köszönheti.
Edward igazi úriember, márpedig belôlük
nem sok van mostanság.”
– Stephenie
100