a twilight világa

Egyik éjjel aztán egy csapat szarvas akadt az útjába, és a szomjúságtól
szinte öntudatlan Carlisle gondolkodás nélkül csapott
le rájuk. Miután jóllakott, érezte, hogy visszatér testébe az erő,
és rájött: nem muszáj embert ölnie ahhoz, hogy életben maradjon.
Innentől kezdve – akárcsak előző életében – Carlisle állatokat
fogyasztott, az egyetlen különbség az volt, hogy nem a húsukat
ette, hanem a vérüket itta.
Mivel biztos volt benne, hogy az apja emberséges táplálkozási
szokásai ellenére is gyűlölné, Carlisle többé nem tért haza. Néhányszor
megpillantotta távolból az apját, de soha nem közeledett hozzá.
Világéletében szeretett tanulni, és most egyszerre végtelen
sok ideje lett. Zenét, természettudományokat és orvoslást tanult
a legnagyszerűbb európai egyetemeken. Utazásai során többször
is összetalálkozott a fajtájabeliekkel. A legtöbb útjába kerülő vámpírt
meglepte és megérintette a Carlisle-ból áradó természetes
közvetlenség és barátságosság. Ebben az értelemben egyedülálló
személyiségnek számított a vámpírok között.
Az 1700-as évek elején, miközben Olaszországban tanult, Car-
lisle-ra felfigyelt a Volturi. Az ősi klán egészen más volt, mint a
londoni csatornalakó vámpírok. Kifinomultak voltak és műveltek,
és Carlisle-t lenyűgözte civilizáltságuk. Aro, Caius és Marcus – a
klán alapítói – azonban egyetlen pillanatra sem tettek le róla, hogy
megpróbálják rábeszélni Carlisle-t az általuk „természetes élelemforrásnak”
tekintett emberek vérének fogyasztására, Carlisle
pedig folyton saját, emberbarát filozófiájának igazáról győzködte
őket. Egy idő után híre ment az olaszok között, hogy létezik
egy „stregoni benefici”, vagyis „jó vámpír”, aki esküdt ellensége a
gonosz vámpíroknak. Ez a legenda annak ellenére kapott szárnyra,
hogy Carlisle mindvégig barátságos viszonyt ápolt a Volturival.
Nagyjából két évtized után úgy döntött, elhagyja Olaszországot,
és elutazik az Újvilágba. Egyre magányosabbnak érezte magát, és
szeretett volna megismerkedni olyan vámpírokkal, akik hisznek
abban, hogy gyilkolás nélkül is lehet élni.
93