a twilight világa

Az írás számomra a legjobb
önkifejezési mód.
SH: Biztos vagyok benne, hogy évek óta érlelődött benned a művészi
önkifejezés és a történetmesélés vágya.
SM: Az írás számomra a legjobb önkifejezési mód. Azelőtt próbálkoztam
más kreatív dolgokkal, például szülinapi tortákat
sütöttem, és igazán remek Halloween jelmezeket varrtam. Mindig
kerestem a lehetőséget a kreatív önmegvalósításra, és mindig
nagyot csalódtam a végeredményben – valahogy soha nem
q
éreztem
elégségesnek, amit csináltam. Amikor anya lesz az ember –
főleg az elején, később már sokkal könnyebb az egész –, szóval,
amikor anya lesz valakiből, minden egyes percnek róluk kell szólnia.
És ilyenkor kezd eltűnni az ember személyisége.
SH: Igen.
SM: Az írás olyan hirtelenséggel és olyan erővel adta vissza régi
önmagam, hogy egyszerűen… képtelen voltam abbahagyni. A megszállottjává
váltam. Utólag visszatekintve, olyan volt az egész, mint
amikor átszakad egy gát, és a víz feltartóztathatatlanul árad. Idővel
aztán megtanultam irányítani a dolgokat.
SH: Nem is lehetett volna másképp. De azért ennél fergetegesebb
indulást nehéz elképzelni!
SM: Tényleg nagyon jó érzés volt – nagyon, nagyon jó érzés. És
azt hiszem, ha egyszer rátalál az ember arra, amitől ilyen jól érzi
magát, soha többé nem akarja elengedni.
SH: Azt mondod tehát, hogy még egy novellát sem írtál azelőtt.
SM: Eszembe sem jutott, hogy írjak. A gimnáziumban kitaláltam
olyan történeteket, amelyek talán érdemesek lettek volna rá, de
soha nem jutottam el odáig. Soha nem mondtam, hogy „Istenem,
9 v