You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Eszembe jutott, amikor Daniel azt mondta, hogy én is lehetnék<br />
hős.<br />
Teljes erőmből kívántam, hogy igaza legyen – hogy megtarthassam<br />
azt az ígéretet, amit éppen most tettem Jamesnek. Azt kívántam,<br />
bárcsak meg tudnék védeni mindenkit, akit szeretek.<br />
Az ajtóban heverő hátizsákomra néztem, és eszembe jutott a<br />
Trenton jelentkezési lapja, ami ott lapult benne. James ott szuszogott<br />
mellettem, ártatlanul és kiszolgáltatottan. De mi lett volna, ha<br />
nem lettem volna itt, hogy megvigasztaljam?<br />
Ebben a pillanatban megértettem: még ha sikerül is legyőznöm<br />
Aprilt és Katie-t, és még ha fel is vesznek Daniellel együtt a<br />
Trentonba, akkor sem mehetek el.<br />
A lehetőség, hogy a Trentonba vagy valamelyik főiskolára menjek,<br />
abban a pillanatban semmivé lett, hogy Jude elszökött itthonról,<br />
és apa világgá ment, hogy megkeresse, anya pedig egyre<br />
mélyebbre süllyedt saját mániás depressziójába. Anya állapota valószínűleg<br />
attól is tovább romlana, ha főiskolára mennék. Ki vigyázna<br />
akkor James babára? Egy részmunkaidős házvezetőnő nem<br />
tud pótolni egy anyát vagy egy nővért. És nem hagyhatom magára<br />
Charityt, hogy egyedül küszködjön az egésszel. Ő a legokosabb<br />
a családban – szinte mindig a háziját bújja –, nem lenne becsületes<br />
dolog tőlem, ha tönkretenném azzal, hogy ugyanúgy elhúzok,<br />
mint Jude.<br />
Lehet, hogy Danielnek minden álma a Trenton volt, de ez az<br />
álom számomra egyre elérhetetlenebbé vált.<br />
És gyűlöltem Jude-ot, amiért elvette tőlem.<br />
• 64 •
Change language