You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
– Hazajössz?<br />
– Nem – mondta. – Nem tudom, mikor megyek vissza.<br />
– Tessék? De Jude itt volt! Akkor miért nem…?<br />
– Mennem kell. Mindjárt indul a vonatom. Később majd elmagyarázom,<br />
de egyelőre nem tudom, mikor megyek haza.<br />
Dühös lettem. Apa olyan régóta nincs itthon, én meg azt hittem,<br />
azért, mert Jude-ot próbálja megtalálni, hogy a családunk újra<br />
együtt lehessen. Erre kiderül, hogy talán éppen tőlünk próbálja<br />
távol tartani magát? Miért nem jön végre haza most, amikor olyan<br />
nagy szükségünk lenne rá?<br />
– Rendben. Csak közben el ne felejtsd, hol laksz! – mondtam.<br />
– Sajnálom. Amint tudok, hazamegyek. – Aztán valaki mással<br />
beszélt. – Igen, az az én csomagom. Megyek már. – Megköszörülte<br />
a torkát, és újból a telefonba beszélt. – Még valami, Gracie. Semmi<br />
esetre se próbáld meg egyedül megkeresni Jude-ot!<br />
Morogtam valamit. Ha nem lettem volna olyan szomorú, felnevettem<br />
volna. Egyszerre volt vicces és idegesítő, hogy apa ugyanazt<br />
visszhangozta, amit Daniel. Mintha mindketten azt gondolták<br />
volna, hogy képtelen vagyok távol tartani magam Jude-tól.<br />
– Tényleg ne tedd, Gracie! Nem tudod, mivel kell esetleg szembenézned…<br />
– Nagyot sóhajtott a telefonba. – Már elveszítettem az<br />
egyik gyerekemet. Anyád nem élné túl, ha téged is elveszítenénk.<br />
kÉSőbb<br />
Amikor végül bementem, anya a kanapén aludt, miközben a tévében<br />
az esti hírek mentek. Nem próbáltam meg felkelteni, egyenesen<br />
a lépcső felé vettem az irányt. Teljesen kimerültem a nap<br />
eseményeitől, alig tudtam nyitva tartani a szemem. Már majdnem<br />
elértem az ágyamat, amikor James baba sírni kezdett a szobájában.<br />
• 62 •
Change language