bree despain

kecskeszakálla volt, mint Pete-nek, aki intett nekik, hogy álljanak
oda mellé.
Vártam, hogy megfeszüljön a testem, hogy észrevegye a veszélyt,
vártam, hogy képességeim beleszivárogjanak az izmaimba, hogy
jöjjön az ismerős fájdalom – de nem történt semmi.
A rohadt életbe! – gondoltam. Nem ilyenkor kellene ezeknek a
képességeknek hibernálódniuk. Most lenne rájuk szükségem.
– Verekedni akarsz? – lépett Pete Daniel elé. A két barátja kétoldalt
mellé lépett. – Vagy inkább csak bokszzsáknak használjalak?
– Inkább engem, mint Grace-t – mondta Daniel, és megmarkolta
vérző karját.
– Honnan tudod, hogy utánad nem ő következik? – kérdezte
Pete, és felemelte az öklét.
– Állj le! – ugrottam Pete felé, de Ty elkapta a csuklómat. Megpróbáltam
előhívni magamban a szupererőt, és rúgtam néhányat,
de a fiú csak nevetett. Amikor félrelökött, úgy éreztem magam,
mint egy rongybaba.
Nekiestem a kocsma falának, és egy pillanatra elkábultam. Aztán
egy csattanást hallottam, mintha egy ököl csapódott volna valaki
arcának, aztán egy súlyos test átbotlott a lábamon. Amikor
odanéztem, arra számítottam, hogy Daniel lesz az, de Pete zuhant
a földre, pontosan az orrom előtt. Aztán egy hangosabb csapást
hallottam, és a mellettem álló kecskeszakáll esett térdre mellettem,
és fájdalmában összegörnyedt. Ty felemelte a kezét, és olyan gyorsan
hátrált, amennyire csak tudott.
Pete felnyögött, majd megtörölte vérző orrát.
– Rohadt korcs! – mondta Danielnek, miközben lassan feltápászkodott.
– Gyere! – mondta térdre rogyott barátjának. – Ne
• 58 •