bree despain

Felnevetett.
– Éppen te akarnál a Raktárba jönni?
– Nem tudnád egyszerűen megmondani, hogyan juthatok oda?
Fontos lenne.
Pete még hangosabban nevetett. Most már az összes barátja
minket nézett. Felém lépett.
– És mit kapok cserébe ezért a kis információért? Talán itt hagyod
ezt a szemetet, hogy végre egy igazi férfit fogj magadnak?
– Csak egy kérdést tettem fel, Pete. Válaszolsz rá, vagy sem?
– Én meg azt kérdeztem, mit érne meg neked a válasz.
– Fogd be, Bradshaw !– lépett mellém Daniel. – Felejtsd el, hogy
megkérdezte, és kopj le!
– Vagy különben mi lesz? Mooney nincs most itt, hogy megvédje.
Te meg mit tudnál csinálni?
Daniel ökölbe szorította a kezét, de nem mozdult.
– Éppen erre számítottam – mondta Pete. Félig megfordult,
mintha indulna, de aztán hirtelen nekiugrott Danielnek, és teljes
erőből meglökte. Daniel megbotlott, és ráesett arra a dobozra, amit
az előbb tettem le a kuka mellé.
– Ne! – kiáltottam fel, és Danielhez futottam. – Jól vagy?
Fel akartam segíteni, de egy intéssel leállított. Ahogy megpróbált
feltápászkodni a betonról, a fájdalomtól eltorzult az arca. Alkarján
vörös vágás húzódott, és amikor megláttam a dobozból előmeredő,
véres üvegdarabot, elállt a lélegzetem.
– Jézusom… jól vagy?
Ebben a pillanatban hallottam, hogy valaki a csoportból odaszól
Pete-nek.
– Segítsek? – A Ty nevű srác és Pete egy másik barátja közeledett
felénk a csoportból. Mindkettejüknek ugyanolyan gusztustalan
• 57 •