bree despain

mögött hagyjuk a kötelező takarodókat és az emberek ferde pillantásait,
elmenekülünk apja szörnyű emléke elől, amellyel minden
alkalommal szembesülnie kellett, amikor meglátogatott bennünket,
hiszen régi otthona mellett kellett eljönnie.
A helyiség másik felében Katie hirtelen felnevetett. Amikor felpillantottam,
láttam, hogy Daniel szokásos, félszeg mosolyával
mutat éppen valamire Katie festményén. Bizonyára éppen tréfálkozott
valamin, de szuperhallásom valamikor ebéd közben cserbenhagyott,
így nem hallottam, mit mondott.
Katie-nek igaza volt, amikor azt mondta, hogy Daniel a legjobb.
Mindannyian tudtuk, hogy simán fel fogják venni a Trentonba.
Nem számított, hogy életkora alapján tavaly kellett volna végeznie.
A Trenton egyik felvételi biztosa gyakorlatilag megígérte neki,
hogy felveszik, ha elvégzi a Szentháromságot. Az igazi küzdelem
April, Katie és közöttem volt várható, közülünk egy fogja megkapni
a másik helyet az Intézetben.
Nem volt sok esélyem. April pasztellképei zseniálisak voltak,
Katie pedig az akrillal bánt mindenkinél jobban. Igaz, mostanában
– bár igazán a szénnel szerettem dolgozni – Daniel irányításával
egyre jobban ment az olajfestés technikája is. Ebben a félévben
már két A pluszt is kaptam Barlow-tól, márpedig ilyet csak akkor
adott, ha valamelyik projektet kiemelkedőnek tartotta. És Barlow
maga is mondta, hogy nem adott volna jelentkezési lapot, ha nem
látna esélyt arra, hogy bekerüljek.
Ahogy a sokk lassan alábbhagyott, éreztem, hogy a szememet
könnyek futják el, de letöröltem őket. Ugyan tényleg boldog pillanat
volt ez, de sosem voltam egy sírós típus.
Daniel ellépett Katie asztalától, és saját felvételi borítékját kezében
tartva visszajött az asztalunkhoz. Nem kellett szuperhallás
• 52 •