bree despain

Stacey a szemét forgatta, de amikor Mr. Day ránézett, megrázta
a fejét.
Daniel a földre nézett, és seprűjével összekotort néhány maréknyi
törött üveget.
A legtöbb ember a „hivatalos” történetnek hitt, amely szerint
Mr. Day unokáját, Jessicát kóbor kutyák ölték meg, és ők követték
el múlt télen a többi támadást is: Maryanne holttestének megcsonkítását,
James elrablását és aztán azt, ami Daniellel, Jude-dal
és velem történt a parókián. Mr. Day azonban teljesen biztos volt a
Markham utcai rém létezésében.
– Bárhogy is legyen, a város veszélyben van. Biztos vagyok benne,
hogy a jövőben több ilyen is lesz. Az a valaki vagy valami, ami
ilyen erős, nem fogja beérni egy bolt kirablásával. Jegyezzék meg
a szavaimat: Rose Crest maga lesz a pokol, hacsak valaki nem tesz
ellene valamit.
A hátsó irodában megcsörrent a telefon. Furcsa, vékony hangon
szólt. Bizonyára a készüléket is megrongálták.
– A helyi újság ráugrott a témára – morgott Mr. Day. – Állandóan
hívnak. Nem lennék meglepve, ha már ma lecsapna ránk
néhány városi riporter. Olyanok ezek, mint a hiénák. Én tönkremegyek,
ezeket meg csak az érdekli, milyen jó főcím lesz belőle.
Amikor Jessica halála után végre leszálltak rólam, azt reméltem,
nem lesz hozzájuk többé szerencsém. De most megint nem hagyják
békében nyugodni szegényt e miatt az egész miatt. – Igyekezett
dühösnek feltűnni, de a hangja túlságosan vékony volt, és láttam,
hogy a szeme vörös a sírástól.
A telefon azonban tovább csörgött, ezért Mr. Day az irodájába
indult.
– Ti ketten menjetek iskolába! – mutatott rám és Danielre.
• 38 •