bree despain

hogy a Divine család mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek
látszik, hamar felbosszantották az embert.
– Kíváncsi vagyok, most meddig fog tartani – mondta Charity,
és felfelé indult.
Mély levegőt vettem, és a nappali felé indultam. James közben
abbahagyta a sírást, sőt, még mintha nevetést is hallottam volna a
szobája felől, de a tévé még mindig teljes hangerővel üvöltött. Szinte
lüktetett a fejem, amikor a készülék mellé léptem. Akkor vettem
fel a távirányítót, amikor a bemondó éppen egy új hírt olvasott fel.
A riporter egy rendőrségi szalaggal elkerített terület előtt állt,
mögötte egy ékszerüzlet – a Családi ékszerüzlet –, amely mellett
jó néhányszor elmentem már, amikor a régi városrészben jártam.
– Az elmúlt két napon két ékszerboltot is kiraboltak fényes nappal
– mondta a riporter. – De mivel egyik vakmerő bűnténynek
sincsenek szemtanúi, a rendőrség tehetetlen. Mindkét bolt alkalmazottai
azt állítják, hogy leütötték őket, és nem láttak semmit, és
mindkét boltot tökéletesen kirabolták és lerombolták csupán néhány
perc leforgása alatt. A biztonsági kamerák egyik helyen sem
rögzítettek semmit, a hatóságok azt gyanítják, hogy még a bűntények
előtt valamilyen módon kikapcsolták őket.
A képernyőn egy asztal mögött ülő, feltupírozott hajú, kövér
műsorvezető tűnt fel.
– Ejha, Graham! – szólalt meg. – Ezek a rablások félelmetesen
ismerősnek tűnnek, nem?
– De igen – felelte a riporter. – Valószínű, hogy ez a két rablás
annak a bizarr és megmagyarázhatatlan rablás- és lopássorozatnak
a része, amelyekről már az elmúlt hónapokban is beszéltünk. De
úgy tűnik, a rendőrség ugyanolyan tanácstalan, mint mindenki
más.
• 25 •