bree despain

– Mit szólnál hozzá, ha olvasnék egy mesét? – kérdezte Daniel,
és orrát James arcához nyomta.
James bólintott, és megdörgölte duzzadt, vörös szemét.
– Jó lesz az Ahol a vadak várnak? Szeretem benne azt a farkasruhás
fiút. – Az Ahol a vadak várnak James kedvenc könyve volt.
Danieltől kapta hat hónapja, a második születésnapjára. De James
megrázta a fejét.
– Ne azt! Attól félek. – Megremegett a szája. Valami alaposan
megijeszthette.
– Mit szólsz akkor Micimackóhoz? – Daniel a vállára vette
Jamest, és rám nézett. – Majd én lefektetem.
– Köszi – mondtuk Charityvel kórusban.
Néztem, ahogy Daniel felviszi Jamest a lépcsőn, miközben Fülest
utánozza – ilyenkor a hangja leginkább Marlon Brandóéra emlékeztetett.
Hogyan lehetséges őt nem szeretni? És miért gondolja
még mindig Jude, hogy megbízhatatlan?
– Végre! – morogta Charity. – Még három oldal hátravan a matekházimból.
– Bocs – mondtam. – Ha tudtam volna, előbb hazajövök.
– Semmi baj – mondta Charity, miközben ujjával a lépcsőfeljáró
egyik fa oszlopának faragását követte. – Egyébként sem neked kéne
foglalkoznod Jamesszel. – Lenézett az előszobába a nappali felé.
– Nem tudnád rávenni anyut, hogy kapcsolja ki a tévét? Így nem
tudok odafigyelni.
– Megint zombi?
Charity bólintott.
Persze sejthettem volna, hogy egy nap Carol nénivel igazán nem
javít semmit anyu állapotán. Carol néni ugyan néhányszor eljött
„segíteni”, miután apa elment, de rosszindulatú megjegyzései arról,
• 24 •