Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
fogalmaira térnék ki. Ezek a megközelítések esetleg hozzájárulhatnak a tudomány<br />
– mint egész – fejlődéséhez, és talán <strong>az</strong> agykutatás témaköréhez is.<br />
A konjugáció egy olyan „módszer”, amellyel ekvivalenciarelációt létesíthetünk<br />
két rutin – egy alapvetően nehéz, (vagy ismeretlen) valamint egy már ismert<br />
és használt rutin – között. Ezt szemlélteti a 2.1 ábra: <strong>az</strong> O-val jelölt bonyolult<br />
rutin feladata elszállítani egy objektumot A-ból B pontba, amelyek között<br />
egy áthatolhatatlan akadály (egy fal) található. Ennek megoldására <strong>az</strong> egyik kínálkozó<br />
módszer <strong>az</strong>, hogy A-ból <strong>az</strong> S nyíl mentén fúrunk egy tárnaféle lyukat,<br />
onnan egy T alagutat a fal alatt (feltéve, persze, hogy a fúrás ismert művelet),<br />
végül pedig kifurakszunk <strong>az</strong> ellentétes irányú S-1 nyíl irányában a B pontba. A<br />
módszer egy idevágó alkalm<strong>az</strong>ása: egyszerűsítsük <strong>az</strong> O szorzási (osztási) műveletet<br />
úgy, hogy bevezetjük S logaritmikus transzformáltat valamint <strong>az</strong> inverzét,<br />
amelyek így már visszavezetik a rutint a sokkal könnyebben elvégezhető T öszszeadásra<br />
(kivonásra). Hasonlóképp két függvény O konvolúciója 1 (vagy keresztkorrelációja)<br />
visszavezethető Furier-transzformációik egyszerű összeadásaira,<br />
amennyiben <strong>az</strong> inverz-transzformációt is hozzávesszük. Tény, hogy amikor<br />
a idegélettanászok felfedezték a macska retinájának ganglionsejtjei által alkotott,<br />
mexikói kalap alakú (a Laplace- és a Gauss-görbe kombinációjaként előálló)<br />
koncentrikus receptív mezőket (Kuffler, 1953), valamint a macska és a majom<br />
látókérgében a hosszúkás, meghatározott orientációjú receptív mezőket<br />
(Hubel and Wiesel 1960, 1968), már kiderülhetett volna, hogy a felfedezett téri<br />
szűrők válaszreakciói és a látható kép (a retinára eső fényesség eloszlása) konvolúciója<br />
környékén kell keresni a megoldást. Miután <strong>az</strong> idegélettanászok nemigen<br />
voltak járatosak a konvolúció területén, két pszichológus – Blackmore és<br />
Campbell (1969) – mutatta ki végül, hogy a szinuszos rácsmintázatok (amelyeken<br />
a luminancia eloszlása, tehát a kontrasztok által kiadott minta szinuszfüggvényt<br />
követ) abban <strong>az</strong> esetben fárasztják szelektíven ki <strong>az</strong> ilyen típusú mintázatok<br />
észlelését, ha a teszt és <strong>az</strong> összehasonlító mintázatok térbeli frekvenciája hasonló.<br />
A 2.2 ábrán egyértelműen követhető, hogy a szinuszos mintázat függvényeként<br />
értelmezett láthatóság (pontosabban válaszreakciója) – amelyet modulációs<br />
transzfer függvénynek (MTF) nevezünk – nem más, mint egy észlelés<br />
szerint súlyozott és a Fourier spektrumban értelmezett Dirac függvény, ami viszont<br />
a receptív mezők (a neurofiziológia módszereinek segítségével mért) idegi<br />
válaszreakcióinak a Fourier transzformáltja. Ha a kutatók kevésbé idegenkedtek<br />
volna a Furier-transzformációktól vagy a konvolúciótól, akkor a luminanciát<br />
már évekkel korábban felfedezhették és alkalm<strong>az</strong>hatták volna, attól a pillanattól<br />
kezdve, hogy <strong>az</strong> első ideélettani eredmények megszülettek. Felesleges is tovább<br />
gyarapítani listánkat a konjugáció felhasználási módjairól, mivel szinte bárki<br />
1<br />
Két – f és g (abszolút integrálható) – függvény konvolúcióján <strong>az</strong>t a műveletet értjük, melynek<br />
∞<br />
definíciója: ( f * g)(<br />
x)<br />
= ∫ f ( t)<br />
⋅ g(<br />
x − t)<br />
dt<br />
, amennyiben x ∈ R (A ford.)<br />
−∞<br />
30
Change language