Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu

volt mesterre való hivatkozás nélkül is? Ebben a nehéz helyzetben én mindig a
másodikat választottam, amiben nagy segítségemre volt az a huszonöt év, amit a
Bell Laboratóriumban töltöttem, előbb tagként, később mint igazgató. Mivel az
ipari laborok célja specifikus problémák megoldása és minél több szabadalom
elérése, a vezetők érzékenységétől függetlenül, a Bell Labor mottója ez volt:
„Csináld magad, vagy hivatkozz arra, akire hivatkoznod kell!” A hiúságból fakadó
elsőbbségi kérdéseknél fontosabbnak tartom, hogy egy új gondolat akkor
bukkan elő, amikor én is láthatom.
Persze némi hiúság hozzátartozik az emberi természethez. Azokban a hetekben,
amiket az autóbalesetem után az intenzív osztályon töltöttem, nem éreztem
semmi büszkeséget amiatt, hogy néhány nappal azelőtt az akadémia tagjává
választottak. Sőt, nem háborodtam fel egyáltalán, amikor megkaptam a Párhuzamos
megosztott feldolgozás (Rumelhart és mtsai, 1986) című igen nagy hatású
könyv első kiadásának egy példányát, amelynek első fejezetében bemutatnak
egy számítógéppel generált random-pont sztereogramot, és a képaláírásban
David Marrnak tulajdonítják (aki Látás című könyvében használta ezt az ábrát,
de hivatkozott rám). Haldokoltam, és a leghíresebb felfedezésemet egy akkor
már halott kollégának tulajdonították. Hónapokig nem érdekelt, hogy bejelentsem
elsőbbségemet a mesterséges intelligencia közösségnek. Azt gondoltam,
hogy barátaim és kollégáim tudják az igazságot, a többi pedig nem érdekelt.
Lassú felépülésem után azonban győzött a hiúság: tiltakoztam a szerkesztőknél
– annál is inkább, mert a Marr könyvéből vett RPS pontról pontra egyezett
1971-es könyvem egyik ábrájával. Néhány héten belül megjelent a könyv második
kiadása, immár helyes hivatkozással. Azért hoztam elő ezt a történetet,
mert normálisnak, egészségesnek és etikusnak tartom, ha egy tudóst (és diákjait
és barátait) foglalkoztatja az elsőbbség, és az ilyen típusú hibákat el kell kerülni.
B: Ez a történet aztán nagyon tetszett. Kit érdekel ma az, hogy ki vezette be az
álcázás problémáját a pszichológiába? Persze ha valaki hibásan hivatkozik a
számítógéppel generált RPS felfedezőjére, az árnyékot vet a gyengén szerkesztett
könyv egészére. És bár a könyv szerkesztőivel kapcsolatban lehetsz érzékeny,
meg kell bocsátanod a kollégáidnak, akik nem Julesz-RPS-nek, vagy
Julesz-mintának hanem egyszerűen RPS-nek nevezik az általad kifejlesztett kísérleti
anyagot. Elérted a végső célt, amiért egy tudós küzdhet: alkotásod még
saját életedben a tudomány művelésének elfogadott módja lett. Valójában megalkottál
egy tudományos népdalt. Tudom, hogy mindig tetszett neked a
Bourbaki-féle matematikai iskola gondolata (a számos tehetséges, de névtelen
taggal), szóval büszke lehetsz arra, hogy katalizátor lehettél. A kémiai vegyületeket
azonban nem a létrejöttüket segítő katalizátorokról nevezik el! Ennél a
pontnál egy másik problémára térnék át inkább: mi történik, ha rossz személyt
választasz tanítványnak?
A: Nagyon szerencsés voltam, bár igen körültekintő is. Rendszerint olyan fiatal
kollégákat fogadtam tanítványomnak, akik valamelyik nagyra becsült idősebb
kollégámnál és barátomnál végezték doktori tanulmányaikat, és akiknek nem-
21