Julesz Béla Dialógusok az észlelésről - Polc.hu

adózunk egy Vermeer-festménynek, vagy Bach Brandenburgi-versenyeinek
mint egy adott stílus csúcsteljesítményeinek, amelyek elválaszthatatlanok az alkotótól.
Másrészről viszont a tudományban a problémák megoldása a kreatív
alkotás, és maga a végrehajtás kevésbé érdekes. [A modern művészetekben
megfigyelhető egyfajta tendencia a probléma-megoldó elem előtérbe helyezésére,
a műtárgyak megvalósításának rovására; ez a közönségtől való elidegenedéshez
vezet.]
Az eddigiekből következik, hogy a tudományt soha senki sem pusztán a
hírnévért műveli, hanem főképp azért, mert a tudományt csinálni élvezet. Persze
emellett segít a megélhetésben is, de ennyi munkáért a legtöbb állásban sokkal
többet lehet keresni. Annak, aki szenved attól, hogy könnyen unalmassá válnak
számára a dolgok, és mellesleg kreatív és művelt, a tudományos problémák
megoldása az eredetiség egyik legmagasabbrendű formája. Az ilyen ember jutalma,
hogy elsőként érthet meg valamit a világban. Az, hogy az emberiség ünnepeli-e
ezért az elsőségért vagy vitatja az eredetiséget vagy a dolog fontosságát, a
tudóst nem kell, hogy érdekelje. Az emberi hiúság magyarázatot ad arra, hogy
miért voltak olyan keserű vitái Newtonnak és Leibniznek a differenciálszámítás
felfedezésének elsőségével kapcsolatban, és bár a jelölési rendszereik között valóban
vannak különbségek, ma mégis mindkettőjüknek hálásak vagyunk.
Igazán fontos az is, hogy más szakmákhoz képest a tudósnak még viszonylag
idősebb korában is van „jövője”. Hatvanöt évesen ugyanazzal a lelkesedéssel
megyek a laborba, mint évtizedekkel ezelőtt, és olyan kollégákkal dolgozom
és töltöm az időt, akik akár az unokáim is lehetnének. Míg az ember nyugdíjas-
vagy rutin munkát végző barátai nosztalgiáznak, vagy különböző hobbikkal foglalják
el magukat, a tudományos érdeklődés lehetővé teszi, hogy a munkánk legyen
a hobbink. Ez egy különleges jutalom, és mikor fiatalok tanácsomat kérik
a pályaválasztással kapcsolatban, két kérdést szoktam feltenni: Van tehetséged a
művészetekhez? Ha nincs, értesz-e a matematikához vagy élvezed-e a tudományos
problémákat? Ha van művészi tehetsége, mindig arra bíztatom, hogy
próbáljon szerencsét azon a területen, mert szerintem a tudomány a művészet
pótléka. Ha viszont nincs tehetsége, de elméje nyitott a tudományok iránt, mindig
a tudományos pályát ajánlom, annak ellenére, hogy más szakmák jövedelmezőbbek
vagy biztosabb egzisztenciát nyújtanak.
B: Eddig türelmesen hallgattam ezt a monológot. De mindenképpen bele kell
vonnod a magánéletedet ezekbe a beszélgetésekbe, még ha ez a könyv a 65.
születésnapod apropóján íródik is? Meghallgatom, amit a tudományos problémákról
mondasz, és ha valami érdekesnek tűnik, vitába szállok veled. De nem
lehetne kihagyni a magánéleted esetleges részleteit? Monográfiát szívesen olvasok
tőled, de egy álruhába bújtatott önéletrajz már tényleg sok!
A: Néhány történetet mindenképpen el kell mondanom a saját életemből. Szilárd
meggyőződésem, hogy a tudósok folyóiratokban publikált eredményei pusztán a
jéghegy csúcsát jelentik. A motivációk, gondolatok, elképzelések, félkész ideák,
a metaforák, a humor, a fontos személyekkel való találkozások, a történelmi vé-
19