© Dobray Sarolta, 2011 Szerkesztette: Erdélyi Z. Ágnes Borítóterv: Czeizel Balázs Borítófotó: © Dobray Máté ISBN 978-615-5008-88-7 ISSN 1785-5667 Megjelent a Sanoma Media Budapest Zrt. gondozásában 1037 Budapest, Montevideo u. 9. Tel.: 437-1100 Felelős kiadó: Szabó György vezérigazgató Könyvkiadási vezető: Szemere Gabriella Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft. Felelős vezető: Vadász Katalin Tördelés: Oláh Andrea Korrektúra: Lőrinczi Ágnes Megrendelhető a www.polc.<strong>hu</strong> online könyváruházban
Aki helyettünk is lát… Egy nem mindennapi újságírópálya indulásáról szól ez a könyv. Nemcsak annak dokumentuma hát, milyen a nagy magyar Partiélet, hogyan él a kitartott Vanessa, a víájpí, vagy hogyan alakul Olga és a Szolga viszonya a netes ismeretség után, vagy mit érez az anya – ott a helyszínen, élesben –, amikor egy életre lemond újszülöttjéről. Igen, ezek a történetek lebilincselők, extrémek és hétköznapiak egyben, és főként igazak, hitelesek – tudom, hiszen megjelent mind a Nők Lapjában, s főszerkesztőként volt szerencsém bábáskodni születésüknél. Izgalmas most újraolvasni őket, de van valami, ami még jobban megragad. A rejtőzködő és mégis feltárulkozó író. Megismerhetjük Dobray Saci titkait, motivációit, az újságírói elkötelezettséget, kíváncsiságot, a helyettünk látás képességét. Talán még meglepőbb ez a tartalom és vállalkozó szellem, ha tudjuk, a szerző gyönyörű, virágjában lévő, második gyermekét váró ifjú anya. Dobray Saci kíváncsi arra, amiről mi akár tudomást sem veszünk, elmegy oda, ahová mi félünk belépni, meglátja és láttatja azt, amire más nem talál szavakat. Az, hogy melyik történet miért íródott meg, éppolyan izgalmas, mint maguk a riportok. Figyeljenek csak ezekre a részletekre: „…újságíró vagyok, s ez feljogosít minden merészségre, átlépni olyan világokba, amelyektől addig, azt gondoltam, betonfal választ el.” „A szívem becsukom, az agyam kinyitom. Mert máshogy nem lehetne kibírni. A sok fájdalmat, kínt, könnyet, ólmos sorsokat, amelyekből annyi hömpölyög körülöttem, mikor »terepen« vagyok, benne a sűrűjében.” „…nekem nem ez a dolgom. Nekem hírt kell vinnem, megmutatni, ami a tömegnek (a tömegben…) sokszor láthatatlan.” „Az élet, az emberek kandikálnak a sztereotípiák mögött. Nem könnyű megtalálni a megfelelő arányokat. De azt hiszem, a valóságot nem szabad kihagyni a pakliból.” Aki elképesztő és elképesztően igaz történeteket akar olvasni az ezredforduló Magyarországáról, azoknak rányitják szemét a valóság csodáira ezek a riportok. Akit pedig érdekel, hogyan kell látni és átadni, annak is érdemes elidőzni velük. S akár tanulni ebből a könyvből a médiaiskolákban. Molnár Gabriella a Nők Lapja főszerkesztője