1998–99 - Polc.hu

Hiába játszottak le a csapatok a selejtezôkkel
együtt 149 mérkôzést, a hosszabbításokat figyelembe
véve 13 470 percet, az 1998–99-es
Bajnokok Ligájából mintegy két perc marad
fenn örökké. Beleszólhatott a politika a lebonyolításba
(a Törökország és Olaszország közötti
diplomáciai krízis miatt el kellett halasztani
a Galatasaray–Juventus mérkôzést), termelhetett
a régi szép idôket idézôen a Real Madrid
a csoportkörben (hat mérkôzés, 17 gól), búcsúzhatott
dicstelenül a Barcelona, stabilizálhatta
helyét a nemzetközi elitben Andrij Sevcsenko
(10 góllal a teljes sorozat mesterlövésze
lett), mégis, ha évek múltán bárkit megkérdeznek,
mire emlékszik ebbôl a BL-kiírásból,
garantálható lesz a válasza. A Manchester United–Bayern
München finálé utolsó két percére.
Helyesebben az utolsó utáni két percre.
Merthogy a rendes játékidô leteltekor még
semmi jele sem volt annak, hogy csoda készülôdik
Barcelonában. A két csapat a BLidény
korábbi szakaszában két döntetlent játszott
egymással, és egyre biztosabbnak tûnt,
hogy harmadszorra a bajorok felé billen a
mérleg nyelve. Ugyan a Bayern csak egy góllal
vezetett, de a helyzetek (Scholl és Jancker
is kapufát rúgott), illetve a játék képe alapján
senki sem rágta a körmét izgalmában, hogy
mikor egyenlít a MU; inkább azon lehetett
morfondírozni, miért nem vezet nagyobb különbséggel
a német csapat. Az örömittas bajor
drukkerek német kezekben látták a trófeát,
és az akkor már a kispadon ülô, a pályafutása
végéhez közelítô Lothar Matthäus talán
azt fogalmazgatta magában, mit válaszol
majd a kérdésre, milyen érzés végre a klubfutballban
is a csúcsra jutni.
A Bayern szinte az egész sorozatot megingás
nélkül játszotta végig. A csoportkörben, a
Bröndby ellen még beragadt a rajtnál, azután
48
1 9 9 8 – 9 9
1998–99
Csodák márpedig vannak!
A Manchester United vert helyzetbôl kényszerítette térdre a Bayern Münchent
ÚJPEST FC: ELSÔRE REZGETT, MÁSODJÁRA LE IS ESETT A LÉC
A Ferencváros, a Kispest és az MTK után negyedik fôvárosi csapatként az Újpest próbálhatta meg kiharcolni
a BL fôtáblájára kerülést, de nem járt sikerrel. Már a selejtezô elsô körét sem vette könnyen Várhidi
Péter csapata, amely 64 percen keresztül emberelônyben játszva veszített a Zimbru Chisinau otthonában.
A visszavágón Vasile Miriuta szabadrúgásgólja után meccsnull alakult ki, csakhogy Kulik az elsô találkozóhoz
hasonlóan beköszönt. Az utolsó percekhez érve 2-1-re vezetett a lila-fehér gárda, már csak
egy gól kellett a továbbjutáshoz, ám az ellenfél hôsiesen tartotta magát. Egészen a 91. percig, amikor
Kovács Zoltán megszerezte második gólját a mérkôzésen, továbblôve együttesét (a csatár éppen hevesen
reklamált egy büntetôt a bírónál, amikor elépattant a labda – szerencsére rögtön lôtt). A szakmai
stáb nem volt irigylésre méltó helyzetben, hiszen Petô Tamást és Sebôk Vilmost kiállították – elôbbit
önbíráskodásért, utóbbit sportszerûtlen viselkedésért... –, vagyis nélkülük kellett a Sturm otthonába
utazni. Grazban Bíró kapus apróbb hibájából hamar gólt kapott az Újpest, amely az utolsó húsz percben
összeomlott; a Szônyi úti visszavágón Kovácséknak nem maradt más, mint harcolni a becsületükért.
Sars játékvezetô sípol és gólt ítél a PSV–Kaiserslautern mérkôzés 81. percében. A felháborodott hollandok ezek után tiltakozó
levelet írtak az UEFA-nak, mondván, Rische lövése nem volt benn – lám, már 1998-ban nagyon jól jött volna a gólbíró...
viszont lejátszott kilenc meccset veretlenül.
Kétszer megverte a Barcelonát és a német
bajnok Kaiserslauternt, Kijevben kétgólos
hátrányból is felállt az elôdöntô elsô meccsén
(sokan máig nem értik, hogyan ment be Effenbergnek
a sorfalat kívülrôl megkerülô szabadrúgása),
aztán a visszavágón Basler fantasztikus
bombával a döntôbe lôtte a csapatot.
Ugyanakkor igaz, hogy a bajorok könynyebb
ágon, kevésbé megerôltetô bajnoki
menetelés után jutottak el Barcelonába, mint
a Manchester United. Az angolok a csoportkört
a Bayern mögött másodikként zárták,
majd az Inter és a Juventus emelte olasz falon