1998–99 - Polc.hu

296
francia
HAZAI SIKEREI
Bajnok: 2. Kupagyôztes: 5
NEMZETKÖZI SIKERE
BL-nyolcaddöntôs: 1
SZEREPLÉSE A BL-BEN
1992–93: nem indult
1993–94: nem indult
1994–95: nem indult
1995–96: nem indult
1996–97: nem indult
1997–98: nem indult
1998–99: nem indult
1999–00: nem indult
2000–01: nem indult
2001–02: 1. csoportkör
2002–03: nem indult
2003–04: nem indult
2004–05: nem indult
2005–06: csoportkör
2006–07: nyolcaddöntôs
BL-részvételek száma: 3
LEG… LEG… LEG…
A legnagyobb különbségû gyôzelmei
3-1, Olympiakosz, 2001. szeptember 25.
3-1, AEK Athén, 2006. október 17.
2-0, Milan, 2006. december 6.
A legnagyobb különbségû vereségei
0-1, Manchester U., 2001. szept. 18.
1-2, Olympiakosz, 2001. október 17.
0-1, Benfica, 2005. szeptember 14.
0-1, Villarreal, 2005. december 7.
0-1, AEK Athén, 2006. november 1.
0-1, Manchester U., 2007. február 20.
0-1, Manchester U., 2007. március 7.
A leggólgazdagabb mérkôzései
3-1, Olympiakosz, 2001. szeptember 25.
3-1, AEK Athén, 2006. október 17.
2-2, Anderlecht, 2006. november 21.
ANNO 2005
Lille–Manchester United 1-0 (1-0)
A LOSC nem szerzett gólt az elsô három
csoportmérkôzésén, így hiába az
Old Traffordon kiharcolt amúgy dicséretes
döntetlen, a visszavágón ennél
is többre volt szükség a MU ellen
2005 novemberének elején. A franciák
bátran, kivételesen két csatárral
támadtak, és Milenko Acimovic találata
révén ki is harcolták a gyôzelmet:
a szlovén az elôrehúzódó Tafforeau
átadásából lôtt belsôvel a kapuba.
Ez volt a LOSC az évi egyetlen
Bajnokok Ligája-gólja!
LILLE OSC
Alapítási év: 1944 Szín: piros-kék Cím: Domaine de Luchin, Grand Rue, BP 79 – 59780 Camphin en Pevele
Internet: www.losc.fr Stadion: Lille Métropole (18 086)
Az elsô francia bajnok, az Olympique Lillois és a
szintén helyi SC Fives fúziójával létrejövô új lille-i
egyesület a második világháború után élte fénykorát.
A világégést követô elsô országos bajnokságot
megnyerte, 1948 és 1951 között zsinórban
négyszer ezüstérmet szerzett, majd 1954-ben újra
bajnok lett. Ezt követôen alaposan visszaesett,
jó néhány idényt eltöltött a másodosztályban, sôt
elôfordult olyan is, hogy a harmadik divízióban
kezdte a szezont.
A bajnokság 2000–01-es kiírásának például
újoncként feszült neki a LOSC, és hatalmas meglepetésre
bronzérmes lett, azaz története során
elôször nemcsak kiléphetett a nemzetközi porondra,
de rögvest a BL-ben állhatott rajthoz!
A selejtezôben tovább brillírozott Vahid Halilhodzsics
csapata, kiejtette a sokkal esélyesebbnek
tartott olasz Parmát, amivel máris a csoportkörben
találta magát. Az ottani debütálásra Manchesterben
került sor, ahol bár a franciák végül
kikaptak, összességében jól tartották magukat,
sôt a vörös ördögök a kapusuknak, Bartheznek is
megköszönhették, hogy nem kerültek hátrányba.
Az elsô hazai meccsen az Olympiakosz volt a
vendég, bár a Lille sem volt teljes jogú házigazda,
elvégre a találkozóra a közeli Lensban került
sor, mivel a klub saját pályája, a Grimonprez Jooris
Stadion nem alkalmas BL-meccs rendezésére.
A görögöket sikerült megverni, majd a Deportivo
ellen döntetlen született. A spanyolokkal idegenben
is ikszelt a gárda, aztán Manchestertôl is
pontot rabolt, aminek köszönhetôen a harmadik
helyen végzett a csoportjában.
E szép idény után a nagy klubok lecsaptak a
csapat több kulcsjátékosára (Bruno Cheyrou, Cygan,
Bakari, Ecker), és elment Halilhodzsics, a sikeredzô
is. Három halovány évad következett,
hogy aztán a 2005-ös ezüstérem birtokában a
LOSC újra felbukkanjon a BL-ben, ezúttal rögtön
a fôtáblán. A hazai meccseket ismét „albérletben”
kellett játszani, és az egyesület ezúttal a
Stade de France-t választotta. A Claude Puel által
kidolgozott egycsatáros taktikának köszönhetôen
a védelem elképesztôen stabil lett, ami
meg is látszott az eredményeken. A Benficától az
utolsó percben beszedett góllal még kikapott a
gárda, de a következô négy találkozón egyik ellenfele
sem tudta bevenni a hálóját! Kicsit nagyobb
rutinnal az együttes akár a továbbjutást is
kiharcolhatta volna: például a Manchestert az
Old Traffordon is legyôzhette volna, ha Odemwingie
a gólszerzésre koncentrál ahelyett, hogy
megpróbál tizenegyest kiharcolni. Az utolsó körben
a Villarreal otthonában a legjobb 16 közé jutás
volt a tét. A szünet után kapott gólra Puel
edzô egy plusz csatár bevetésével reagált, az
utolsó negyedórában a tanítványok rohamoztak
is kitartóan, azonban Mirallas lövését a kapus
védte, Dumont pedig kapufát lôtt.
L I L L E O S C
A klub mindenesetre a következô idényben is
BL-résztvevô volt, és a sorsolása valamivel kedvezôbbnek
tûnt. Ezúttal sikerült is meglovagolni
a továbbjutási esélyt, igaz, szükség volt ehhez a
már páholyban lévô Milan bravúros, idegenbeli
legyôzésére is. A legjobb nyolc közé vezetô úton
a BL-beli örök vetélytárs, a Manchester United
állt a LOSC útjába. A hazai meccs botrányosan
kezdôdött, és úgy is ért véget. Az angolok kezdetben
azzal borzolták a kedélyeket, hogy fitymálgatták
a szerintük BL-meccs megrendezésére
alkalmatlan Bollaert Stadiont, majd a meccs hajrájában
lôttek egy vitatható, ám gyôzelmet érô
gólt: Giggs úgy tekert be egy szabadrúgást,
hogy közben Sylva kapus még a sorfalat rendezgette.
A lille-iek hevesen reklamáltak, sôt levonulással
is fenyegetôztek, percekig állt a játék – de
szerencsére végül a folytatás mellett döntöttek.
BL-SZEREPLÉS SZÁMOKBAN
2001–02: 6 1 3 2 7- 7 6
2005–06: 6 1 3 2 1- 2 6
2006–07: 8 2 3 3 8- 7 9
Összesen: 20 4 9 7 16-16 21
EREDMÉNYEK
2001–02. Csoportmérkôzések. 1. csoportkör: Lille–Deportivo
1-1, Manchester United–Lille 1-0, Lille–Olympiakosz 3-1,
Olympiakosz–Lille 2-1, Deportivo–Lille 1-1, Lille–Manchester
United 1-1
2005–06. Csoportmérkôzések: Benfica–Lille 1-0, Lille–Villarreal
0-0, Manchester United–Lille 0-0, Lille–Manchester United
1-0, Lille–Benfica 0-0, Villarreal–Lille 1-0
2006–07. Csoportmérkôzések: Anderlecht–Lille 1-1, Lille–
Milan 0-0, Lille–AEK Athén 3-1, AEK Athén–Lille 1-0, Lille–
Anderlecht 2-2, Milan–Lille 0-2. Nyolcaddöntô: Lille–Manchester
United 0-1, Manchester United–Lille 1-0
AKIK PÁLYÁRA LÉPTEK
2001–02: Bakari (4/1), Bászír (4/1), Beck (3/–), Boutoille
(3/–), Be. Cheyrou (2/–), Br. Cheyrou (5/3), Collot (1/–), Cygan
(5/–), D’Amico (6/–), Delpierre (3/–), Ecker (6/–), Fahmi
(6/–), Landrin (4/–), Murati (3/–), S. N’Diaye (5/–), Olufadé
(4/1), Pichot (6/–), Schmitz (1/–), Sterjovski (5/–), Tafforeau
(2/1), Wimbée (6/–). Edzô: Vahid Halilhodzsics (6)
2005–06: Abuseruan (1/–), Acimovic (5/1), Bodmer (6/–),
Cabaye (2/–), Chalmé (5/–), Debuchy (4/–), Dernis (6/–),
Dumont (2/–), Fauvergue (2/–), Gygax (2/–), K. Keita (1/–),
Lichtsteiner (4/–), Makoun (6/–), Mirallas (2/–), Moussilou
(6/–), Odemwingie (5/–), Plestan (2/–), Schmitz (5/–), Sylva
(6/–), Tafforeau (6/–), Tavlaridisz (4/–), Vitakics (2/–). Edzô:
Claude Puel (6)
2006–07: Audel (1/–), Bastos (4/–), Bodmer (7/–), Cabaye
(6/–), Chalmé (8/–), Debuchy (5/–), Dumont (1/–), Fauvergue
(7/2), Gygax (1/1), K. Keita (7/1), Lichtsteiner (1/–),
Makoun (8/1), Malicki (1/–), Mirallas (3/–), Obraniak (2/–),
Odemwingie (8/2), Plestan (8/–), M. Robail (4/1), Schmitz
(3/–), Sylva (7/–), Tafforeau (8/–), Tavlaridisz (6/–), Vitakics
(1/–), Youla (4/–). Edzô: Claude Puel (8)