1998–99 - Polc.hu

Hiába játszottak le a csapatok a selejtezôkkel 

együtt 149 mérkôzést, a hosszabbításokat figyelembe 

véve 13 470 percet, az 1998–99-es 

Bajnokok Ligájából mintegy két perc marad 

fenn örökké. Beleszólhatott a politika a lebonyolításba 

(a Törökország és Olaszország közötti 

diplomáciai krízis miatt el kellett halasztani 

a Galatasaray–Juventus mérkôzést), termelhetett 

a régi szép idôket idézôen a Real Madrid 

a csoportkörben (hat mérkôzés, 17 gól), búcsúzhatott 

dicstelenül a Barcelona, stabilizálhatta 

helyét a nemzetközi elitben Andrij Sevcsenko 

(10 góllal a teljes sorozat mesterlövésze 

lett), mégis, ha évek múltán bárkit megkérdeznek, 

mire emlékszik ebbôl a BL-kiírásból, 

garantálható lesz a válasza. A Manchester United–Bayern 

München finálé utolsó két percére. 

Helyesebben az utolsó utáni két percre. 

Merthogy a rendes játékidô leteltekor még 

semmi jele sem volt annak, hogy csoda készülôdik 

Barcelonában. A két csapat a BLidény 

korábbi szakaszában két döntetlent játszott 

egymással, és egyre biztosabbnak tûnt, 

hogy harmadszorra a bajorok felé billen a 

mérleg nyelve. Ugyan a Bayern csak egy góllal 

vezetett, de a helyzetek (Scholl és Jancker 

is kapufát rúgott), illetve a játék képe alapján 

senki sem rágta a körmét izgalmában, hogy 

mikor egyenlít a MU; inkább azon lehetett 

morfondírozni, miért nem vezet nagyobb különbséggel 

a német csapat. Az örömittas bajor 

drukkerek német kezekben látták a trófeát, 

és az akkor már a kispadon ülô, a pályafutása 

végéhez közelítô Lothar Matthäus talán 

azt fogalmazgatta magában, mit válaszol 

majd a kérdésre, milyen érzés végre a klubfutballban 

is a csúcsra jutni. 

A Bayern szinte az egész sorozatot megingás 

nélkül játszotta végig. A csoportkörben, a 

Bröndby ellen még beragadt a rajtnál, azután 

48 

1 9 9 8 – 9 9 

1998–99 

Csodák márpedig vannak! 

A Manchester United vert helyzetbôl kényszerítette térdre a Bayern Münchent 

ÚJPEST FC: ELSÔRE REZGETT, MÁSODJÁRA LE IS ESETT A LÉC 

A Ferencváros, a Kispest és az MTK után negyedik fôvárosi csapatként az Újpest próbálhatta meg kiharcolni 

a BL fôtáblájára kerülést, de nem járt sikerrel. Már a selejtezô elsô körét sem vette könnyen Várhidi 

Péter csapata, amely 64 percen keresztül emberelônyben játszva veszített a Zimbru Chisinau otthonában. 

A visszavágón Vasile Miriuta szabadrúgásgólja után meccsnull alakult ki, csakhogy Kulik az elsô találkozóhoz 

hasonlóan beköszönt. Az utolsó percekhez érve 2-1-re vezetett a lila-fehér gárda, már csak 

egy gól kellett a továbbjutáshoz, ám az ellenfél hôsiesen tartotta magát. Egészen a 91. percig, amikor 

Kovács Zoltán megszerezte második gólját a mérkôzésen, továbblôve együttesét (a csatár éppen hevesen 

reklamált egy büntetôt a bírónál, amikor elépattant a labda – szerencsére rögtön lôtt). A szakmai 

stáb nem volt irigylésre méltó helyzetben, hiszen Petô Tamást és Sebôk Vilmost kiállították – elôbbit 

önbíráskodásért, utóbbit sportszerûtlen viselkedésért... –, vagyis nélkülük kellett a Sturm otthonába 

utazni. Grazban Bíró kapus apróbb hibájából hamar gólt kapott az Újpest, amely az utolsó húsz percben 

összeomlott; a Szônyi úti visszavágón Kovácséknak nem maradt más, mint harcolni a becsületükért. 

Sars játékvezetô sípol és gólt ítél a PSV–Kaiserslautern mérkôzés 81. percében. A felháborodott hollandok ezek után tiltakozó 

levelet írtak az UEFA-nak, mondván, Rische lövése nem volt benn – lám, már 1998-ban nagyon jól jött volna a gólbíró... 

viszont lejátszott kilenc meccset veretlenül. 

Kétszer megverte a Barcelonát és a német 

bajnok Kaiserslauternt, Kijevben kétgólos 

hátrányból is felállt az elôdöntô elsô meccsén 

(sokan máig nem értik, hogyan ment be Effenbergnek 

a sorfalat kívülrôl megkerülô szabadrúgása), 

aztán a visszavágón Basler fantasztikus 

bombával a döntôbe lôtte a csapatot. 

Ugyanakkor igaz, hogy a bajorok könynyebb 

ágon, kevésbé megerôltetô bajnoki 

menetelés után jutottak el Barcelonába, mint 

a Manchester United. Az angolok a csoportkört 

a Bayern mögött másodikként zárták, 

majd az Inter és a Juventus emelte olasz falon

kellett átverekedniük magukat. Veretlenül, 

két-két gyôzelemmel és döntetlennel tették 

meg ezt, ráadásul az egész sorozatban nagyszerû 

támadófutballt mutattak be. A selejtezôket 

is figyelembe véve 29 gólt szereztek, 

ennél több góllal elôttük csak a Milan lett 

BEK-döntôs, még az 1962–63-as kiírásban. 

(Akkor az olasz csapat az elôcsatározások során 

31-szer volt eredményes, de ebben benne 

van például az US Luxembourg megszórása: 

a gyengécske luxemburgi gárda két találkozón 

14 gólt szedett be.) 

Csakhogy Katalóniában úgy tûnt, a kiugró 

eredményesség a Manchesternek nem hoz 

kupagyôzelmet, a hosszabbítást érô 30., esetleg 

a mennyekbe repítô 30. és 31. gól sehogyan 

sem akart megszületni. A finisben azonban 

jött két Beckham-szöglet a bal oldalról, 

két cserejátékos, Sheringham és Solskjaer jóvoltából 

két gól, és megszületett – a CNN 

fogalmazásában – a „históriába illô gyôzelem, 

amely hisztériába taszította Angliát”. 

Nem a szintén erre hajtó (késôbb aztán a 

Német Kupa döntôjét is elveszítô) Bayern 

München, hanem a Manchester United triplázott, 

és lett a Celtic (1967), az Ajax (1972) és a 

PSV (1988) után a negyedik csapat, amely 

ugyanabban az idényben megnyeri hazája 

A SÍRBÓL HOZTÁK VISSZA 

bajnokságát és kupáját, valamint az elsô számú 

európai kupasorozatot. Minden tiszteletünk 

az elôdöké, de más a skót vagy a holland 

piacot letarolni, mint az angolt. Jellemzô az 

angol mezôny erôsségére, hogy 1994 elôtt 

abban az évszázadban csak három csapat tudott 

duplázni (Tottenham, 1961; Arsenal, 

1971; Liverpool, 1986), és jellemzô a MU erejére, 

hogy neki 1994 óta ugyancsak háromszor 

(1994, 1996, 1999) jött össze a duplázás. 

Az ugyan – szintén a CNN elemzése szerint 

– megmagyarázhatatlan, hogyan tette hozzá 

a harmadik trófeát a két hazaihoz Alex Ferguson 

társulata, és vette át 31 év után immár 

méltó körülmények között a Matt Busby-féle 

aranycsapat örökét, de hogy az éves produkciót 

figyelembe véve megérdemelte, azt talán 

még a Bayern-szurkolók sem vitatják. 

A United 63 tétmérkôzést játszott az 

1998–99-es idényben, ezek közül 36-ot megnyert, 

22-t döntetlenre adott és mindössze 

ötöt vesztett el (a gólkülönbség is imponáló, 

128–63). Az idénynyitó szuperkupa-mérkôzésen 

az Arsenal gyôzte le, a bajnokságban 

megint az ágyúsok, továbbá a Sheffield 

Wednesday és – az Old Traffordon egyedüliként 

– a Middlesbrough, a Ligakupában pedig 

a késôbbi gyôztes Tottenham. A Bayern 

Kevésen múlt, hogy az elôdöntôben Manchester United–Olympiakosz párharcot rendezzenek, a görög 

együttest mindössze négy perc választotta el a Juventus kiejtésétôl. Ha a visszavágó 86. percében 

Conte nem talál be a pireusziak kapujába, az idegenben szerzett gólok szabálya miatt megszületett 

volna az Olympiakosz történetének legnagyobb sikere. 

Kevésen múlt, hogy a döntôben a MU helyett a Juventus várjon a Bayern Münchenre, csakhogy a sors 

visszavette a torinóiaktól az egy körrel korábban adott ajándékot. A manchesteriek az Old Traffordon 

a 92. percben mentették döntetlenre a partit, majd a Delle Alpiban a 11. percben már kétgólos hátrányban 

voltak, de innen is felálltak, és gyôzelmükkel kiharcolták a fináléba kerülést. 

Kevésen múlt, hogy a döntôben a Bayern München helyett a Dinamo Kijev nézhessen farkasszemet a 

Manchesterrel, csakhogy az ukránok otthon az utolsó 12 percben nem tudták megtartani kétgólos elônyüket, 

a visszavágón pedig Basler bombagólja szertefoszlatta az álmaikat. 

A bajorok a fináléban tapasztalhatták: a fentieknél mélyebb sírból is van visszatérés… 

Az elôdöntôben vert helyzetbôl fordított a Bayern München, aztán fordult a kocka; Kahnékat sokkolta a két manchesteri gól 

elleni feltámadással 33 meccsesre nyúlt a veretlenségi 

sorozat (1998. december 19., azaz 

a Boro elleni kudarc óta nem kapott ki a csapat), 

és mint az elôzô felsorolásból kitûnik, a 

BL-ben egy vereség sem csúszott be. Veretlen 

gyôztest korábban 10-szer avattak az elsô 

számú európai kupában: az Ajax (1972, 1995), 

a Liverpool (1981, 1984) és a Milan (1989, 

1994) kétszer, az Inter (1964), a Nottingham 

(1979), a Crvena zvezda (1991) és a Marseille 

(1993) egyszer robogott át a mezônyön. 

A finálé illeszkedett a Manchester idényébe, 

a csapat ugyanis több fontos mérkôzést 

fordított a maga javára a finisben. A FA-kupa 

negyedik fordulójában, a Liverpool ellen otthon 

a 88. percig 1-0-s vesztésre állt, a hátralévô 

idôben azonban Yorke és Solskjaer is 

betalált. Ugyanezen sorozat elôdöntôjében a 

megismételt meccs 90. percében Schmeichel 

hatástalanította Bergkamp büntetôjét, majd 

a hosszabbításban Giggs káprázatos szólógóllal 

a fináléba juttatta a gárdát. A BL elôdöntôjének 

elsô felvonásán Giggs pillanatokkal 

az utolsó sípszó elôtt egyenlített, a visszavágón 

már a 11. percben 2-0-ra vezetett a Juventus, 

mégis a United ünnepelhetett. 

Ráadásul a Manchester nem csupán a rekordkönyvekbe 

került be – igaz, az egyes 

elemzôk által adott „évszázad csapata” cím 

egyértelmûen túlzás –, hanem megdöntött 

egy örökéletûnek hitt „igazságot” is. Egyszer 

Gary Lineker azt mondta, a futball olyan játék, 

amit 22-en játszanak, és a végén mindig a németek 

nyernek. 

Barcelonában 22-en voltak a pályán – mégis 

a németek veszítettek. 

Selejtezô, 1. forduló 

Zimbru Chisinau (moldovai)–Újpest FC (magyar) 1-0, 1-3; 

Szileksz Kratovo (macedón)–FC Bruges 0-0, 1-2; LKS Lódz 

(lengyel)–Kapaz Gandzsa (azeri) 4-1, 3-1; Liteksz Lovecs 

(bolgár)–Halmstad (svéd) 2-0, 1-2; Grasshopper-Club– 

Jeunesse Esch (luxemburgi) 6-0, 2-0; Celtic–St. Patrick’s 

Athletic (ír) 0-0, 2-0; Kareda (litván)–Maribor 0-3, 0-1; Dinamo 

Kijev–Barry Town (walesi) 8-0, 2-1; Skonto Riga 

(lett)–Dinamo Minszk (fehérorosz) 0-0, 2-1; Valletta (máltai)–Anorthoszisz 

Famaguszta (ciprusi) 0-2, 0-6; Cliftonville 

(északír)–Kosice 1-5, 0-8; Beitar Jerusalem (izraeli)–B36 

(feröeri) 4-1, 1-0; Dinamo Tbiliszi (grúz)–Vllaznia Shkodër 

(albán) 3-0 (megállapított eredmény), 1-3; HJK–FK Jereván 

(örmény) 2-0, 3-0; Obilics (jugoszláv)–ÍBV (izlandi) 2-0, 

2-1; Steaua Bucuresti–Flora Tallinn (észt) 4-1, 1-3 


Sturm Graz–Újpest FC 4-0, 3-2; Rosenborg–FC Bruges 

2-0, 2-4; Manchester United–LKS Lódz 2-0, 0-0; Liteksz 

Lovecs–Szpartak Moszkva 0-5, 2-6; Galatasaray–Grasshopper-Club 

2-1, 3-2; Celtic–Croatia Zagreb 1-0, 0-3; Maribor–PSV 

2-1, 1-4 (hosszabbítás után); Dinamo Kijev– 

Sparta Praha 0-1, 1-0 (11-esekkel 3-1); Kosice–Bröndby 

0-2, 1-0; Internazionale–Skonto Riga 4-0, 3-1; Olympiakosz–Anorthoszisz 

Famaguszta 2-1, 4-2; Benfica–Beitar 

Jerusalem 6-0, 2-4; Dinamo Tbiliszi–Athletic Bilbao 2-1, 

0-1; HJK–Metz (francia) 1-0, 1-1; Bayern München–Obilics 

4-0, 1-1; Steaua Bucuresti–Panathinaikosz 2-2, 3-6 

1 9 9 8 – 9 9 

49

Többször, többen áldották, de legalább 

ennyien átkozták azokat, akik a hetvenes 

évek elején elôször rábólintottak az ötletre, 

hogy az újrajátszás és a pénzfeldobás helyett 

tizenegyespárbaj döntse el a mindenképpen 

gyôztest kívánó ütközeteket. Ugyan a késôbbiekben 

a nemzetközi szövetségek rövid ideig 

kísérleteztek az arany-, illetve ezüstgól bevezetésével, 

végül mégis a „legnagyobb lottó” 

diadalmaskodott. Jóllehet a 2003-as dön- 

100 

2 0 0 2 – 0 3 

2002–03 

Sikeres nagytakarítás 

Bár kicserélôdött a keret, Carlo Ancelotti ütôképes csapatot kovácsolt a Milanból 

tôben érvényben volt az ezüstgólszabály, 

meglepô lett volna, ha el is dönti a mérkôzést 

– ahhoz ugyanis valamelyik csapatnak a kapuba 

kellett volna találni. A Milan és a Juventus 

támadásaiban semmiféle veszély sem rejlett, 

a játék inkább a távolabbi és a közelmúlt 

gyenge BEK-döntôit idézte, mintsem azokat, 

amelyek döntetlennel zárultak, de legalább 

gólokat hoztak (1984: Liverpool–Roma 1-1 – 

11-esekkel 4-2; 1996: Juventus–Ajax 1-1 – 11- 

ZALAEGERSZEG: ÖRDÖGÛZÉS A PUSKÁS FERENC STADIONBAN 

Béla király. Sokáig egyértelmû volt, kit takar a név a magyar futballban, Illés Bélán kívül másra még 

csak gondolni sem lehetett. Aztán eljött 2002. augusztus 14., és felbukkant II. Béla király. Jóllehet az 

ô uralkodása tiszavirág-életûnek bizonyult, ettôl még vitathatatlan: prózában, versben és dalban is 

megörökítették dicsô tettét. Koplárovics Béla ugyanis gólt rúgott a Manchester Unitednek, a Zalaegerszeg 

pedig az ô találatával 1-0-ra megverte a világhírû „vörös ördögöket”. 

A szigetországi lapok nem voltak elájulva a MU teljesítményétôl, a tekintélyes The Independent szerint 

angol csapat magyar földön ezt megelôzôen legutóbb 1954-ben, az emlékezetes 1-7 alkalmával ért el 

ilyen rossz eredményt. „A Manchester United azt hitte, a Duna partján keringôvel juthat be a Bajnokok 

Ligája gazdag mezônyébe, ehelyett a Zalaegerszeg véste fel a nevét Európa futballtérképére egy 

olyan eredménnyel, amelyre felfigyel az egész világ” – írta a lap tudósítója. 

Valóban felfigyelt a világ, két hétig központi téma volt a ZTE bravúrja, senki sem foglalkozott már azzal, 

milyen kínkeservesen sikerült az elôzô kanyarban kiejteni az NK Zagrebet (a Darko Ljubojevics emelésével 

megnyert elsô felvonást követôen a ZTE két gólt is kapott Horvátországban, így az kellett a továbbjutáshoz, 

hogy a végén Urbán Flórián bevágjon egy véleményes tizenegyest). „Fény a honi futballéjszakában” 

– harsogta a sportnapilap, amely a visszavágót követôen kénytelen volt megállapítani: „Dühbe 

jöttek a vörös ördögök!”. Bozsik Péter, a zalaiak trénere elôzetesen két százalék esélyt adott csapatának 

a továbbjutásra, ez az 1-0-t követôen „felszaladt” ötre… A visszavágón Van Nistelrooy hamar vezetést 

szerzett a MU-nak, aztán jött egy hamisítatlan Beckham-szabadrúgás, és ezek után már csak a tisztes vereség 

lehetett a cél. Ez sem jött össze: Sir Alex Ferguson alakulata egy ötössel küldte haza ellenfelét. 

Bár a Bajnokok Ligájába jutás nem jött össze, a ZTE Koplárovics (jobbra) góljával legyôzte a világhírû Manchester Unitedet 

esekkel 4-2; 2001: Bayern München–Valencia 

1-1 – 11-esekkel 5-4). Az egyetlen megismételt 

BEK-döntô drámaiságát meg talán lehetetlen 

is lett volna reprodukálni: 1974-ben az 

elsô Bayern München–Atlético Madrid mérkôzésen 

Georg Schwarzenbeck egy perccel a 

hosszabbítás lefújása elôtt harcolta ki az újrajátszás 

lehetôségét… 

Szó sincs persze arról, hogy a Milan–Juvét 

megelôzô, szintén gól nélkül záruló finálék 

egy-egy momentuma mellé ne lehetne odabiggyeszteni 

a „történelmi” jelzôt. Például 

1986-ban a Steaua–Barcelona csata résztvevôi 

az európai kupatörténelem legkevesebb 

sikeres kísérletet hozó tizenegyespárbaját 

produkálták. Mind a nyolc próbálkozó eltalálta 

a kapu felületét, de a labda csak kétszer jutott 

túl a gólvonalon! Duckadam, a Steaua 

ma már legendás kapusa Alexanko, Pedraza, 

Pichi Alonso és Marcos lövését is megfogta, 

míg spanyol kollégája, Urruti Majaru és Bölöni 

kísérletét ártalmatlanította; csupán Lacatus 

és Bálint labdája jutott el a hálóig. 

Két évvel késôbb jött az ellenpont: sem korábban, 

sem azóta nem rendeztek olyan „hatékony” 

(91,7 százalékos) tizenegyespárbajt 

európai kupadöntôben, mint a PSV–Benfica 

mérkôzést lezáró lövöldözésben. Az elsô tizenegy 

rúgó (Ronald Koeman, Kieft, Nielsen, 

Vanenburg, Lerby, Janssen, illetve Elzo, Dito, 

Hadzsiri, Pacheco és Mozer) nem hibázott, 

Van Breukelen (PSV) és Silvino (Benfica) tehetetlen 

volt a gólvonalon, mígnem a 12. próbálkozó, 

Veloso rontott, így a Feyenoord és 

az Ajax után a harmadik holland nagycsapat 

is BEK-gyôztes lett. Az 1991-es döntô pedig 

arról nevezetes, hogy 12 éve, azaz a Nottingham–Malmö 

mérkôzés óta elôször küzdött 

meg a trófeáért két olyan csapat, amely korábban 

sohasem érte el a finálét. A Crvena 

zvezda lövôi nem hibáztak, 5-3-as szétlövéssel 

legyôzték a francia Marseille-t, megszerezvén 

Jugoszlávia egyetlen BEK-serlegét. 

Visszatérve 2003-hoz: Luiz Felipe Scolari, a 

világbajnok brazilok szövetségi kapitánya 

„nagy taktikai harcot” jövendölt a Milan–Juventus 

mérkôzésre. Finoman fogalmazva kevesen 

voltak, akiknek leesett az álluk a felvonultatott 

„taktikai arzenál” láttán. A külföldi 

(nem olasz) lapok kíméletlen kritikával illették 

a manchesteri tusakodást, a labdarúgás elleni 

merénylettôl kezdve a másodosztályú moziig 

minden elôfordult a szalagcímekben, 

míg a spanyol El Mundo Deportivo egyene-

Hatalmas a boldogság a Basel-játékosok körében: az elsô csoportkör nagy meglepetését a svájci csapat továbbjutása jelentette 

sen az evolúciós lánc megszakadásáról értekezett, 

megállapítván: „a labdarúgás egyik 

fellegvárának két csapata mintha elfelejtette 

volna, hogy a játék gólra megy”. 

A bírálatok ellenére a Milan természetesen 

megünnepelte története hatodik BEK/BL-sikerét, 

sôt többen bekerültek a sportág aranykönyvébe 

is. Carlo Ancelotti edzô például a 

negyedik olyan sportember lett, aki játékosként, 

majd trénerként is felemelhette a serleget. 

Elôtte Miguel Munoznak (1956, 1957, illetve 

1960, 1966 – Real Madrid), Giovanni Trapattoninak 

(1963, 1969 – Milan; 1985 – Juventus) 

és Johan Cruyffnak (1971, 1972, 1973 – 

Ajax; 1992 – Barcelona) adatott meg hasonló 

élmény. Paolo Maldini elôször nyerte meg 

csapatkapitányként az elsô számú európai kupát, 

míg Clarence Seedorf az elsô futballista 

lett, aki három különbözô klubbal is Bajnokok 

Ligája-gyôztes lett. A holland középpályás 

korábban az Ajaxszal (1995) és a Real Madriddal 

(1998) is felért a csúcsra (a szintén madridi 

sikerrel zárult, 1999–2000-es kiírásban idény 

közben elhagyta a spanyol csapatot), és amikor 

játszhatott a döntôben, aktuális együttese 

olasz riválist (Milan, majd Juventus) gyôzött 

le, akárcsak most a Milan. 

Egy vigasztalhatatlan klasszis: Nedved (balra) az elôdöntôben 

begyûjtött sárga lappal kizárta magát a Milan elleni fináléból 

VAN NISTELROOY A BL-BEN IS DÖNTÖGETI A REKORDOKAT 

Azok után, hogy megdöntött néhány manchesteri klubrekordot (ízelítôül: 19 millió fontos vételár; sorozatban 

hét mérkôzésen gól), Ruud van Nistelrooy átírta a Bajnokok Ligája csúcslistáját is. Már az elôzô 

idényben ô volt a fôtábla gólkirálya csúcsbeállítást jelentô 10 találattal, aztán a 2002–03-ban elért 

12 góljával máig érvényes abszolút rekordot alkotott. 

A PSV-tôl egy évvel korábban Manchesterbe költözô futballista a Zalaegerszeg elleni selejtezôn még 

csak bemelegített (az Old Traffordon elért duplája nem számított a végelszámolásnál), a legjobb 32 között 

aztán megkezdte a díszelôadását. Az elsô csoportkörben a Maccabi Haifának otthon egyet, a Leverkusennek 

idegenben kettôt, otthon egyet lôtt, majd jött a második fázis, még több Van Nistelrooy-góllal. 

A Baselt (idegenben), a Deportivót (otthon), valamint a Juventust (1-1 találat otthon és idegenben) 

egyaránt kétszer keserítette el, és egymaga több gólt jegyzett ebben a szakaszban, mint csapattársai 

összesen! A negyeddöntôben sem pihent, a Bernabéuban, majd az Old Traffordon is betalált a Real 

Madridnak, de ez kevés volt a továbbjutáshoz. A hollandot dicséri, hogy minden fôtáblás fellépésén 

gólt szerzett (9 mérkôzésen állította fel az új rekordját), és ha a selejtezôben elért góljait is beszámítjuk, 

beállította Altafini 1962–63-ból származó BEK/BL-csúcsát. 

Az egész sorozatot figyelembe véve mindössze egy kapus akadt, aki legalább 90 percig vissza tudta verni 

Van Nistelrooy rohamait. Szasa Ilics, a Zalaegerszeg légiósa. Talán az ô budapesti remeklésén „húzta 

fel” magát annyira a holland, hogy a visszavágón már az ötödik percben elkezdte a gólgyártást… 

A Sevcsenko által gólra váltott utolsó tizenegyes 

egyúttal igazolta Ancelotti szezon elôtti 

döntésének helyességét is. A szakember 

úgy érezte, jelentôs „takarításra” van szükség 

az öltözôben, ezért megvált körülbelül egy 

csapatnyi futballistától. Elment többek között 

(végleg vagy kölcsönbe) Javi Moreno, José 

Mari, Albertini, Contra, Rossi kapus, Ümit Davala, 

Donadel, Aliyu, Donati és Kutuzov, a helyükre 

pedig Nesta, Rivaldo, Tomasson, Seedorf, 

Simic és Dalla Bona érkezett. Sokáig 

mégsem valamelyik új igazolás, hanem az egy 

évvel korábban a Juventustól szerzôdtetett 

Pippo Inzaghi repítette a csapatot. A lesipuskás 

csatár a cseh Liberec elleni selejtezôbôl 

egymaga lôtte tovább a társulatot, az elsô 

csoportkörben négy forduló alatt nyolc gólig 

jutott (a csapat további kettôig…), a többiek 

csak ezután lendültek bele. A második csoportkörben, 

a sorozatban elért négy 1-0-s 

gyôzelem során a régiek (Sevcsenko, Inzaghi) 

mellett már az újak (Tomasson, Rivaldo) is 

szereztek gyôztes gólt, az egyenes kieséses 

szakaszban pedig egy-egy új (Tomasson az 

Ajax ellen) és régi (Sevcsenko az Inter ellen) 

játékos vágta be a továbbjutást jelentô gólt. 

Ancelotti pedig vidáman dörzsölhette a tenyerét, 

hogy milyen remekül összemelegítette 

az „ôslakosokat és a bevándorlókat”. 


Tampere United (finn)–Pjunyik Jereván (örmény) 0-4, 0-2; 

Skonto Riga (lett)–Barry Town (walesi) 5-0, 1-0; Portadown 

(északír)–Belsina Bobrujszk (fehérorosz) 0-0, 2-3; 

Dudelange (luxemburgi)–Vardar Szkopje (macedón) 1-1, 0-3; 

FBK Kaunas (litván)–Dinamo Tirana (albán) 2-3, 0-0; Flora 

Tallinn (észt)–APOEL Nicosia (ciprusi) 0-0, 0-1; Zseljeznicsar 

(bosnyák)–ÍA (izlandi) 3-0, 1-0; Hibernians (máltai)–Shelbourne 

(ír) 2-2, 1-0; Torpedo Kutaiszi (grúz)–B36 

(feröeri) 5-2, 1-0; Sheriff Tiraspol (moldovai)–Zsenyisz 

Asztana (kazah) 2-1, 2-3 


Zalaegerszeg (magyar)–NK Zagreb (horvát) 1-0, 1-2; FC 

Bruges–Dinamo Bucuresti (román) 3-1, 1-0; Zilina (szlovák)–Basel 

1-1, 0-3; Skonto Riga–Levszki Szófia 0-0, 0-2; 

Dinamo Kijev–Pjunyik Jereván 4-0, 2-2; Bröndby–Dinamo 

Tirana 1-0, 4-0; Maribor–APOEL Nicosia 2-1, 2-4; Vardar 

Szkopje–Legia Warszawa 1-3, 1-1; Boavista–Hibernians 4-0, 

3-3; Maccabi Haifa–Belsina Bobrujszk 4-0, 1-0; Lilleström 

(norvég)–Zseljeznicsar 0-1, 0-1; Sparta Praha–Torpedo Kutaiszi 

3-0, 2-1; Hammarby (svéd)–Partizan Beograd 1-1, 

0-4; Sheriff Tiraspol–GAK (osztrák) 1-4, 0-2 


Zalaegerszeg–Manchester United 1-0, 0-5; Sporting–Internazionale 

0-0, 0-2; Milan–Liberec (cseh) 1-0, 1-2; Rosenborg–Bröndby 

1-0, 3-2; Sahtar Doneck–FC Bruges 1-1, 1-1 

(11-esekkel 1-4); APOEL Nicosia–AEK Athén 2-3, 0-1; Barcelona–Legia 

Warszawa 3-0, 1-0; Levszki Szófia–Dinamo 

Kijev 0-1, 0-1; Zseljeznicsar–Newcastle 0-1, 0-4; Partizan 

Beograd–Bayern München 0-3, 1-3; Genk–Sparta Praha 

2-0, 2-4; Maccabi Haifa–Sturm Graz 2-0, 3-3; Celtic–Basel 

3-1, 0-2; Boavista–Auxerre 0-1, 0-0; Feyenoord–Fenerbahce 

1-0, 2-0; GAK–Lokomotiv Moszkva 0-2, 3-3 

2 0 0 2 – 0 3 

101

190 

spanyol 

HAZAI SIKEREI 

Bajnok: 18. Kupagyôztes: 24 

NEMZETKÖZI SIKEREI 

BEK/BL-gyôztes: 2. KEK-gyôztes: 4 

VVK-gyôztes: 3 

Európai Szuperkupa-gyôztes: 2 

SZEREPLÉSE A BL-BEN 

1992–93: 2. forduló 

1993–94: döntôs 

1994–95: negyeddöntôs 

1995–96: nem indult 


1997–98: csoportkör 

1998–99: csoportkör 

1999–00: elôdöntôs 

2000–01: 1. csoportkör 

2001–02: elôdöntôs 

2002–03: negyeddöntôs 


2004–05: nyolcaddöntôs 

2005–06: gyôztes 


BL-részvételek száma: 11 

LEG… LEG… LEG… 

A legnagyobb különbségû gyôzelmei 

5-0, AIK, 1999. október 27. 

5-0, Sparta Praha, 1999. december 8. 

5-0, Besiktas, 2000. november 8. 

5-0, Panathinaikosz, 2005. november 2. 

5-0, Levszki Szófia, 2006. szept. 12. 

A legnagyobb különbségû vereségei 

0-4, Milan, 1994. május 18. 

0-4, Dinamo Kijev, 1997. november 5. 

A leggólgazdagabb mérkôzései 

5-1, Szpartak Moszkva, 1994. márc. 16. 

3-3, Manchester Utd., 1998. szept. 16. 

3-3, Manchester Utd., 1998. nov. 25. 

4-2, Fiorentina, 1999. szeptember 22. 

4-2, Arsenal, 1999. október 19. 

3-3, Fiorentina, 1999. november 2. 

4-2, Porto, 2000. március 1. 

5-1 – h. u., Chelsea, 2000. április 18. 

3-3, Milan, 2000. október 18. 

2-4, Chelsea, 2005. március 8. 

Rivaldo (balra) virtuóz játéka a BL-ben is 

sok pontot hozott a konyhára a Barcának 

FC BARCELONA 

Alapítási év: 1899 Szín: gránátvörös-kék Cím: Avinguda Arístides Maillol s/n – 08028 Barcelona 

Internet: www.fcbarcelona.com Stadion: Camp Nou (98 772) 

A világ egyik legismertebb futballklubja nagy honi 

riválisával, a Real Madriddal ellentétben sokáig 

nem tudott felkapaszkodni a csúcsra az elsô 

számú európai kupasorozatban, be kellett érnie 

VVK-, illetve KEK-diadalokkal. Az 1991–92-es 

idényben végre megtört a jég: a Bajnokcsapatok 

Európa-kupája utolsó kiírásában a Barcelona 

kárpótolta népes szurkolótáborát az 1961-ben és 

1986-ban elbukott döntôért. 

1992 ôszén a Barca címvédô létére nem jutott 

be az átalakított sorozat csoportkörébe, így meg 

kellett várnia az 1993–94-es szezont, hogy debütálhasson 

a Bajnokok Ligájában. Akkor viszont 

elsô lett csoportjában, s ennek köszönhetôen 

otthon vívhatta meg a Porto elleni elôdöntôt. 

Meg is lovagolta a lehetôséget; különösen Ronald 

Koeman lôtt gyönyörû gólt: a saját térfelérôl 

indulva, mintegy 35 méterrôl ágyúzott a bal felsô 

sarokba. A Milan elleni fináléban úgy is a Barca 

volt a favorit, hogy a légiósszám-korlátozás miatt 

Johan Cruyff még a kispadra sem ültethette le 

valamelyik ászát (a holland választása Michael Laudrupra 

esett, aki emiatt megsértôdött, és néhány 

héttel késôbb elhagyta a csapatot). De hiába 

az esélyesség, a fantasztikusan játszó milánóiak 

lefocizták a pályáról ellenfelüket. 

A következô kiírás csoportköre sok küzdelmet 

tartogatott a Barca számára, akárcsak a negyeddöntô, 

amelyben a Paris Saint-Germain le is engedte 

a sorompót. A párizsi visszavágó hajrájában 

Busquets kapus kissé elnézte Guérin jól helyezett, 

de erôtlen lövését – ez a gól döntött. 

A drukkereknek három évet kellett várniuk, hogy ismét 

a BL-ben láthassák kedvenceiket, és a visszatérésben 

sem volt sok köszönet: az 1997–98-as 

kiírásban a gárda utolsó lett a csoportjában úgy, 

hogy például a Dinamo Kijevtôl kínos, négygólos 

vereséget szenvedett a Camp Nouban. Egy évvel 

késôbb megint a csoportkör volt a végállo- 

F C B A R C E L O N A 

más, a csapat mentségére legyen mondva, egy 

kvartettben volt a késôbbi két döntôssel, a Bayern 

Münchennel és a Manchester Uniteddel. 

Az 1999–2000-es idényben végre nevéhez méltón 

szerepelt a Barcelona, mind az elsô, mind a 

második csoportkörben az élen végzett, 12 találkozón 

36 gólt szerzett. A Chelsea elleni negyeddöntô 

is gólzáport hozott: Londonban 3-1-re kikapott 

a csapat, de a visszavágón ledolgozta a 

hátrányt, és ha Rivaldo értékesíti tizenegyesét, 

illetve Hesp kapus nem ad gólpasszt Tore André 

Flónak, nincs hosszabbítás sem. Így végül lett ráadás, 

amelyben a brazil elvállalta a második büntetôt 

is – és akkor már nem hibázott. A Barca bejutott 

az elôdöntôbe, ahol azonban már az elsô 

meccsen nagy verést kapott a Valenciától. 

A következô kiírásban megint elvérzett a csoportkörben 

az együttes – be kellett érnie azzal, 

hogy mindhárom ellenfelével játszott közönségszórakoztató 

meccset… Egy évvel késôbb fordult 

a kocka, viszonylag sima út vezetett a legjobb 

nyolcig, és ott, ha verejtékezve is, még sikerült 

legyôzni a Panathinaikoszt. Viszont a Real 

Madridot az elôdöntôben már nem – az ôsi rivális 

ráadásul Barcelonában nyert 2-0-ra! (A visszavágó 

majdnem elmaradt, mert a meccs elôtt az 

ETA nevû baszk szeparatista szervezet bombát 

robbantott a Bernabéu Stadion közelében.) 

A 2002–03-as idény csoportmeccsei során a 

Barca minden korábbi BL-beli menetelését lepipálta, 

és a Juventus elleni negyeddöntôben is 

közel került a továbbjutáshoz. Az idegenbeli 1-1 

után a Camp Nouban is 1-1-re álltak a felek, amikor 

a hazaiak emberelônybe kerültek; azonban 

hiába az óriási mezônyfölény, a torinóiak kiválóan 

védekeztek, és ôk lôtték be a továbbjutáshoz 

szükséges gólt a hosszabbításban. 

A következô évben a katalánok hiányoztak a BL 

mezônyébôl, majd visszatérésük után, a 2004–05ös 

kiírásban – némi csoportbeli „zötykölôdést” 

követôen – felújították a Chelsea ellen 2000-ben 

abbamaradt párviadalukat. A legjobb 16 között 

találkozott a két klub, és a Barca a csereként beálló, 

gólt és gólpasszt jegyzô Maxi López révén 

hozta az elsô meccset. A visszavágón a Chelsea 

lerohanta vendégét, és bár a Barca 0-3-ról még 

feljött egy gólra, a vége 4-2 lett a londoniaknak. 

Ronaldinho két találata közül a második pazar 

volt: a brazil a tizenhatos elôterébôl, rövid „tánc” 

után, álló helyzetbôl nyesett a kapufa mellé. 

A „visszavágás” egy évvel késôbb, ugyanebben 

a fázisban sikerült. A Barcelona már az elsô, 

londoni meccset megnyerte – Del Horno kiállítása 

is a segítségére volt –, majd otthon megôrizte 

elônyét. A negyeddöntôben, a Benfica ellen az is 

belefért, hogy Ronaldinho elhibázzon egy tizenegyest, 

ám a Milannal szembeni elôdöntô újra 

szoros csatának ígérkezett. Az is lett, mindössze 

egy gól született, Giulyé. Az Arsenal elleni dön

F C B A R C E L O N A 

1997–98 

Felsô sor, balról: Dugarry, Busquets, Lopetegi, 

Mourinho és Rexach edzôk, Van der Lem 

edzô, Van Gaal vezetôedzô, Hoek edzô, Óscar, 

Giovanni, Pizzi, Abelardo, Vítor Baía, Luis 

Enrique, Figo, Guardiola. Alsó sor: D. Csirics, 

Fernando Couto, Sztoicskov, De la Pena, 

Celades, Mingo, Roger, Amunike, Ferrer, Sergi, 

Amor, Reiziger, Nadal 

Rivaldo S. Anderson 

Figo Giovanni 

Celades 

Luis Enrique 

Sergi 

Reiziger 

Fernando Couto Nadal 

Hesp 

1998–99 

Felsô sor, balról: S. Anderson, Rivaldo, Giovanni, 

Luis Enrique, Abelardo, Hesp. Alsó 

sor: Cocu, Okunowo, Xavi, Reiziger, Figo 

S. Anderson 

Rivaldo Giovanni 

Luis Enrique 

Figo 

Cocu 

Sergi 

Reiziger 

Okunowo Abelardo 

Hesp 

1999–00 

Felsô sor, balról: Hesp, Abelardo, Rivaldo, 

Luis Enrique, Kluivert, Guardiola. Alsó sor: 

Sergi, Reiziger, Cocu, F. de Boer, Figo 

Cocu 

Kluivert 

Rivaldo Figo 

Xavi 

Hesp 

Litmanen 

Sergi 

R. de Boer 

Bogarde F. de Boer 

193

246 

magyar 

HAZAI SIKEREI 


NEMZETKÖZI SIKEREI 

VVK-gyôztes: 1. KEK-döntôs: 1 

VVK-döntôs: 1 


1992–93: 1. forduló 




1996–97: selejtezô 


1998–99: nem indult 



2001–02: selejtezô, 2. forduló 



2004–05: selejtezô, 3. forduló 





A legnagyobb különbségû gyôzelme 

3-0, Grasshopper-Club, 1995. szept. 13. 

A legnagyobb különbségû veresége 

1-6, Real Madrid, 1995. október 18. 

A leggólgazdagabb mérkôzése 

1-6, Real Madrid, 1995. október 18. 

1995–96 

Felsô sor, balról: Zavadszky, Kopunovics, 

Sz. Kuznyecov, Milovanovics, Hrutka, Neagoe, 

Vincze O., Telek, Nyilas. Középsô sor: 

Páling, Juhász orvos, Hajdu J. edzô, Novák 

vezetôedzô, Mucha edzô, Bodnár masszôr, 

Simon-Balla edzô, Kecskés. Alsó sor: 

Kuntics, Albert F., Nagy Zs., Hajdu, Szeiler, 

Simon, Lisztes, Keller 

Sz. Kuznyecov 

Kopunovics Kuntics 

Keller Nyilas 

Vincze O. 

Telek 

Hajdu 

Lisztes 

Albert F. 

FERENCVÁROSI TC 

Alapítási év: 1899 Szín: zöld-fehér Cím: 1091 Budapest IX., Üllôi út 129. 

Internet: www.ftc.hu Stadion: Üllôi úti (18 100) 

Simon 

A legnépszerûbb és egyben legsikeresebb honi 

egyesület büszkélkedhet az egyetlen klasszikus 

nemzetközi kupagyôzelemmel a magyar klubcsapatok 

közül: a Ferencvárosi Torna Club 1965-ben 

az UEFA-kupa elôdjét, a Vásárvárosok Kupáját 

hódította el. A zöld-fehérek az 1992-es bajnoki 

címet még Nyilasi Tiborral a kispadon érték el, és 

miután ô 1994 nyarán távozott a klubtól, utódja 

egy másik volt kiváló labdarúgó, Novák Dezsô 

lett. A játékoskeret alig változott, bár Kopunoviccsal, 

a szerb csatárral kétségkívül erôsödött az 

együttes. A kulcsemberek közül csak a csatár 

Wukovics ment el, a többiek (Simon, Lisztes, Lipcsei, 

Albert) maradtak. A gárda végül jobb tavaszi 

teljesítményének köszönhetôen elôzte meg 

az Újpestet a tabellán, és vívta ki az indulás jogát 

a Bajnokok Ligája selejtezôjében. 

Ott azonban a belga Anderlecht ellen nem sok 

esélyt adtak neki, különösen úgy, hogy eladta 

legjobbját, a válogatott Lipcseit a Portónak (rajta 

kívül a hátvéd Szekeres is távozott). Igaz, érkezôkben 

sem volt hiány: a magyar bajnokságból 

erôsítô zöld-fehérek megvették Kunticsot, a fehérvári 

Parmalat szerb csatárát, Nyilast, a Vác középpályását, 

Fatusit, a Pécs nigériai csatárát, Hajdút, 

a Csepel kapusát, valamint az elôzô idényt a 

Vasasban töltô fiatal Vincze Ottót. 

Az új szerzemények kulcsszerepet vállaltak abban, 

hogy a Fradi nagy meglepetésre kiejtette az 

Anderlechtet: az idegenbeli mérkôzésen Kuntics 

lôtte a gyôztes gólt, a visszavágón pedig Hajdu 

egészen parádés kapusteljesítménnyel akadályozta 

meg a belgákat a gyôzelemben. A csoportmérkôzések 

során folytatódott a „csoda”: a 

sérülésektôl megtizedelt gárda (a hátvéd Szûcs 

Mihályt vissza kellett rendelni a másodosztályú 

F E R E N C V Á R O S I T C 

AZ ÉVAD CSAPATA 

III. Kerületbôl, ahol kölcsönben szerepelt) idegenben 

3-0-ra nyert a Grasshoppers ellen, Vincze 

Ottó pedig két szenzációs gólt lôtt. Ezután a 

címvédô Ajax ellen akár a Népstadiont is megtöltötték 

volna a szurkolók. A végül az Üllôi úton 

megrendezett meccsen a Fradi sokáig tartotta 

magát, ám a hajrában beszedett gólokkal nagyon 

kikapott. Ezt követôen a Real Madrid ellen 

is súlyos vereség következett, és az Ajax otthonában 

sem volt sok keresnivalója a gárdának – 

ellenben a madridiakkal Budapesten elért 1-1-es 

döntetlen sokáig beszédtéma maradt. 

Akkor úgy tûnt, hogy a BL-szereplésbôl befolyó 

hatalmas összegnek köszönhetôen a Fradi 

évekre biztos jövôt teremt magának, de sokak 

szerint éppen ekkor kezdôdött el a klub hanyatlása 

– amely mára csôdhelyzetbe és a másodosztályba 

kergette az egyesületet. 

BL-SZEREPLÉS SZÁMOKBAN 

1995–96: 6 1 2 3 9-19 5 

Összesen: 6 1 2 3 9-19 5 

EREDMÉNYEK 

1995–96. Csoportmérkôzések: Grasshopper-Club–Ferencváros 

0-3, Ferencváros–Ajax 1-5, Real Madrid–Ferencváros 

6-1, Ferencváros–Real Madrid 1-1, Ferencváros–Grasshopper-Club 

3-3, Ajax–Ferencváros 4-0 

AKIK PÁLYÁRA LÉPTEK 

1995–96: Albert F. (4/2), Fatusi (1/–), Hajdu (6/–), Hrutka 

(4/–), Kecskés (3/–), Keller (5/–), Kopunovics (6/1), Kuntics 

(5/–), Sz. Kuznyecov (4/–), Lisztes (6/2), Milovanovics 

(2/–), Nagy Zs. (5/–), Nyilas (6/2), Páling (2/–), Simon (2/–), 

Szûcs M. (4/–), Telek (4/–), Vincze O. (6/2), Zavadszky 

(4/–). Edzô: Novák Dezsô (6)

Fokozott figyelemmel kísérték a magyar szurkolók 

a sorozat 1999–2000-es kiírását, hiszen a Herthában 

két honfitársunk is szerephez jutott. 

A berliniek nem kis részben Dárdai Pál és Király 

Gábor remeklésének köszönhetôen végeztek a 

Bundesliga harmadik helyén a megelôzô idényben 

– a kapust akkortájt a legjobb hálóôrök között 

jegyezték Németországban. 

Jürgen Röber tanítványai sikerrel vették a ciprusi 

Anorthoszisz Famaguszta elleni páros csatát, 

majd a H jelû négyesbe nyertek besorolást a Galatasaray, 

a Chelsea és a Milan mellé. Nem volt 

tehát egyszerû dolguk Woszéknak, fôleg, hogy 

az elsô fordulóban rögtön Isztambulban kellett 

pályára lépniük. Meglepetésre azonban a Hertha 

majdnem elhozta a három pontot a félelmetes 

Ali Sami Yen Stadionból, a törökök csak a hajrában 

megadott vitatható büntetôvel mentették 

döntetlenre az összecsapást. A Chelsea ellen 

azonban már nem volt kegyelem, a lelkesen, 

szervezetten játszó németek gyôztek, és a csoport 

élére ugrottak. Amikor pedig a Milan elleni 

két mérkôzésen a Röber-legénység négy pontot 

szerzett, már egész Európa kezdett odafigyelni a 

berlini csapatra. Így tettek az ellenfelek is, ennek 

pedig két vereség lett a vége – igaz, a kék-fehérek 

még így is továbbjutottak. 

A legjobb 16 között a Porto és a Sparta Praha 

mellett egy újabb, világsztárokkal teletûzdelt 

együttes, a Barcelona várt a csapatra. A felek 

rögtön az elsô fordulóban összecsaptak Berlinben, 

azon az emlékezetes mérkôzésen, amelyen 

a ködtôl szinte semmit sem lehetett látni, pedig 

éppenséggel lett volna mit nézni, Király például 

élete egyik legjobb meccsét könyvelhette el. 

A második körben Portóban ellenben már min- 

HERTHA BSC 

Alapítási év: 1892 Szín: kék-fehér Cím: Hanns Braun Strasse (Friesenhaus 2.) – 14053 Berlin 

Internet: www.herthabsc.de Stadion: Olimpiai (74 500) 

dent láthatott a publikum, illetve leginkább azt, 

hogy a kapuja elé beszorított német gárdában 

Király ismét bravúrt bravúrra halmozott. Egy alkalommal 

azonban ô sem tudott menteni, aminek 

vereség lett a vége. 

A tavasz folyamán, mivel a Hertha gyengélkedett 

a Bundesligában, Röber mester kijelentette, 

hogy inkább a bajnokságra koncentrálnak, amit 

be is tartott a csapat – a továbbiakban már csak 

egy BL-pontot szerzett, ellenben odahaza könynyedén 

bennmaradt. Bár a BL-kaland rövidebbre 

sikeredett a reméltnél, a Preetz, Daei csatárkettôst, 

illetve a Wosszal, Deislerrel felálló középpályát 

azóta is visszasírják a Hertha drukkerei. 


1999–00: 12 2 4 6 10-18 10 

Összesen: 12 2 4 6 10-18 10 

EREDMÉNYEK 

1999–00. Csoportmérkôzések. 1. csoportkör: Galatasaray– 

Hertha 2-2, Hertha–Chelsea 2-1, Milan–Hertha 1-1, Hertha – 

Milan 1-0, Hertha–Galatasaray 1-4, Chelsea–Hertha 2-0. 

2. csoportkör: Hertha–Barcelona 1-1, Porto–Hertha 1-0, Hertha–Sparta 

Praha 1-1, Sparta Praha–Hertha 1-0, Barcelona–Hertha 

3-1, Hertha–Porto 0-1 


1999–00: Alex Alves (3/1), Aracic (4/–), Covic (2/–), Daei 

(11/3), Dárdai (5/–), Deisler (8/–), Fiedler (2/–), Hartmann 

(5/–), Helmer (6/–), H. Herzog (10/–), Király (10/–), K. Konsztantinidisz 

(6/–), Michalke (10/1), Neuendorf (5/–), Preetz 

(11/1), Rehmer (4/–), Rekdal (4/1), Roy (3/–), Sanneh (6/–), 

A. Schmidt (10/–), Sverrisson (8/–), Thom (3/–), Tretschok 

(1/–), Van Burik (10/–), Veit (5/1), Wosz (10/2). Edzô: Jürgen 

Röber (12) 

AZ ÉVAD CSAPATA 

H E R T H A B S C 

német 

HAZAI SIKEREI 

Bajnok: 2. Kupadöntôs: 2 

NEMZETKÖZI SIKERE 

UEFA-kupa-elôdöntôs: 1 




















2-1, Chelsea, 1999. szeptember 21. 

1-0, Milan, 1999. október 20. 

A legnagyobb különbségû veresége 

1-4, Galatasaray, 1999. október 26. 

A leggólgazdagabb mérkôzése 

1-4, Galatasaray, 1999. október 26. 

1999–00 

Felsô sor, balról: Rekdal, Preetz, Sanneh, 

K. Konsztantinidisz, H. Herzog, Daei. Alsó 

sor: Király, Tretschok, Hartmann, Wosz, 

Sverrisson 

Preetz Daei 

Wosz 

Michalke Deisler 

Dárdai 

K. Konsztantinidisz 

H. Herzog 

Helmer Van Burik 

Király 

269

296 

francia 

HAZAI SIKEREI 


NEMZETKÖZI SIKERE 

BL-nyolcaddöntôs: 1 




















3-1, Olympiakosz, 2001. szeptember 25. 

3-1, AEK Athén, 2006. október 17. 

2-0, Milan, 2006. december 6. 

A legnagyobb különbségû vereségei 

0-1, Manchester U., 2001. szept. 18. 

1-2, Olympiakosz, 2001. október 17. 

0-1, Benfica, 2005. szeptember 14. 

0-1, Villarreal, 2005. december 7. 

0-1, AEK Athén, 2006. november 1. 

0-1, Manchester U., 2007. február 20. 

0-1, Manchester U., 2007. március 7. 

A leggólgazdagabb mérkôzései 

3-1, Olympiakosz, 2001. szeptember 25. 

3-1, AEK Athén, 2006. október 17. 

2-2, Anderlecht, 2006. november 21. 

ANNO 2005 

Lille–Manchester United 1-0 (1-0) 

A LOSC nem szerzett gólt az elsô három 

csoportmérkôzésén, így hiába az 

Old Traffordon kiharcolt amúgy dicséretes 

döntetlen, a visszavágón ennél 

is többre volt szükség a MU ellen 

2005 novemberének elején. A franciák 

bátran, kivételesen két csatárral 

támadtak, és Milenko Acimovic találata 

révén ki is harcolták a gyôzelmet: 

a szlovén az elôrehúzódó Tafforeau 

átadásából lôtt belsôvel a kapuba. 

Ez volt a LOSC az évi egyetlen 

Bajnokok Ligája-gólja! 

LILLE OSC 

Alapítási év: 1944 Szín: piros-kék Cím: Domaine de Luchin, Grand Rue, BP 79 – 59780 Camphin en Pevele 

Internet: www.losc.fr Stadion: Lille Métropole (18 086) 

Az elsô francia bajnok, az Olympique Lillois és a 

szintén helyi SC Fives fúziójával létrejövô új lille-i 

egyesület a második világháború után élte fénykorát. 

A világégést követô elsô országos bajnokságot 

megnyerte, 1948 és 1951 között zsinórban 

négyszer ezüstérmet szerzett, majd 1954-ben újra 

bajnok lett. Ezt követôen alaposan visszaesett, 

jó néhány idényt eltöltött a másodosztályban, sôt 

elôfordult olyan is, hogy a harmadik divízióban 

kezdte a szezont. 

A bajnokság 2000–01-es kiírásának például 

újoncként feszült neki a LOSC, és hatalmas meglepetésre 

bronzérmes lett, azaz története során 

elôször nemcsak kiléphetett a nemzetközi porondra, 

de rögvest a BL-ben állhatott rajthoz! 

A selejtezôben tovább brillírozott Vahid Halilhodzsics 

csapata, kiejtette a sokkal esélyesebbnek 

tartott olasz Parmát, amivel máris a csoportkörben 

találta magát. Az ottani debütálásra Manchesterben 

került sor, ahol bár a franciák végül 

kikaptak, összességében jól tartották magukat, 

sôt a vörös ördögök a kapusuknak, Bartheznek is 

megköszönhették, hogy nem kerültek hátrányba. 

Az elsô hazai meccsen az Olympiakosz volt a 

vendég, bár a Lille sem volt teljes jogú házigazda, 

elvégre a találkozóra a közeli Lensban került 

sor, mivel a klub saját pályája, a Grimonprez Jooris 

Stadion nem alkalmas BL-meccs rendezésére. 

A görögöket sikerült megverni, majd a Deportivo 

ellen döntetlen született. A spanyolokkal idegenben 

is ikszelt a gárda, aztán Manchestertôl is 

pontot rabolt, aminek köszönhetôen a harmadik 

helyen végzett a csoportjában. 

E szép idény után a nagy klubok lecsaptak a 

csapat több kulcsjátékosára (Bruno Cheyrou, Cygan, 

Bakari, Ecker), és elment Halilhodzsics, a sikeredzô 

is. Három halovány évad következett, 

hogy aztán a 2005-ös ezüstérem birtokában a 

LOSC újra felbukkanjon a BL-ben, ezúttal rögtön 

a fôtáblán. A hazai meccseket ismét „albérletben” 

kellett játszani, és az egyesület ezúttal a 

Stade de France-t választotta. A Claude Puel által 

kidolgozott egycsatáros taktikának köszönhetôen 

a védelem elképesztôen stabil lett, ami 

meg is látszott az eredményeken. A Benficától az 

utolsó percben beszedett góllal még kikapott a 

gárda, de a következô négy találkozón egyik ellenfele 

sem tudta bevenni a hálóját! Kicsit nagyobb 

rutinnal az együttes akár a továbbjutást is 

kiharcolhatta volna: például a Manchestert az 

Old Traffordon is legyôzhette volna, ha Odemwingie 

a gólszerzésre koncentrál ahelyett, hogy 

megpróbál tizenegyest kiharcolni. Az utolsó körben 

a Villarreal otthonában a legjobb 16 közé jutás 

volt a tét. A szünet után kapott gólra Puel 

edzô egy plusz csatár bevetésével reagált, az 

utolsó negyedórában a tanítványok rohamoztak 

is kitartóan, azonban Mirallas lövését a kapus 

védte, Dumont pedig kapufát lôtt. 

L I L L E O S C 

A klub mindenesetre a következô idényben is 

BL-résztvevô volt, és a sorsolása valamivel kedvezôbbnek 

tûnt. Ezúttal sikerült is meglovagolni 

a továbbjutási esélyt, igaz, szükség volt ehhez a 

már páholyban lévô Milan bravúros, idegenbeli 

legyôzésére is. A legjobb nyolc közé vezetô úton 

a BL-beli örök vetélytárs, a Manchester United 

állt a LOSC útjába. A hazai meccs botrányosan 

kezdôdött, és úgy is ért véget. Az angolok kezdetben 

azzal borzolták a kedélyeket, hogy fitymálgatták 

a szerintük BL-meccs megrendezésére 

alkalmatlan Bollaert Stadiont, majd a meccs hajrájában 

lôttek egy vitatható, ám gyôzelmet érô 

gólt: Giggs úgy tekert be egy szabadrúgást, 

hogy közben Sylva kapus még a sorfalat rendezgette. 

A lille-iek hevesen reklamáltak, sôt levonulással 

is fenyegetôztek, percekig állt a játék – de 

szerencsére végül a folytatás mellett döntöttek. 


2001–02: 6 1 3 2 7- 7 6 

2005–06: 6 1 3 2 1- 2 6 

2006–07: 8 2 3 3 8- 7 9 

Összesen: 20 4 9 7 16-16 21 

EREDMÉNYEK 

2001–02. Csoportmérkôzések. 1. csoportkör: Lille–Deportivo 

1-1, Manchester United–Lille 1-0, Lille–Olympiakosz 3-1, 

Olympiakosz–Lille 2-1, Deportivo–Lille 1-1, Lille–Manchester 

United 1-1 

2005–06. Csoportmérkôzések: Benfica–Lille 1-0, Lille–Villarreal 

0-0, Manchester United–Lille 0-0, Lille–Manchester United 

1-0, Lille–Benfica 0-0, Villarreal–Lille 1-0 

2006–07. Csoportmérkôzések: Anderlecht–Lille 1-1, Lille– 

Milan 0-0, Lille–AEK Athén 3-1, AEK Athén–Lille 1-0, Lille– 

Anderlecht 2-2, Milan–Lille 0-2. Nyolcaddöntô: Lille–Manchester 

United 0-1, Manchester United–Lille 1-0 


2001–02: Bakari (4/1), Bászír (4/1), Beck (3/–), Boutoille 

(3/–), Be. Cheyrou (2/–), Br. Cheyrou (5/3), Collot (1/–), Cygan 

(5/–), D’Amico (6/–), Delpierre (3/–), Ecker (6/–), Fahmi 

(6/–), Landrin (4/–), Murati (3/–), S. N’Diaye (5/–), Olufadé 

(4/1), Pichot (6/–), Schmitz (1/–), Sterjovski (5/–), Tafforeau 

(2/1), Wimbée (6/–). Edzô: Vahid Halilhodzsics (6) 

2005–06: Abuseruan (1/–), Acimovic (5/1), Bodmer (6/–), 

Cabaye (2/–), Chalmé (5/–), Debuchy (4/–), Dernis (6/–), 

Dumont (2/–), Fauvergue (2/–), Gygax (2/–), K. Keita (1/–), 

Lichtsteiner (4/–), Makoun (6/–), Mirallas (2/–), Moussilou 

(6/–), Odemwingie (5/–), Plestan (2/–), Schmitz (5/–), Sylva 

(6/–), Tafforeau (6/–), Tavlaridisz (4/–), Vitakics (2/–). Edzô: 

Claude Puel (6) 

2006–07: Audel (1/–), Bastos (4/–), Bodmer (7/–), Cabaye 

(6/–), Chalmé (8/–), Debuchy (5/–), Dumont (1/–), Fauvergue 

(7/2), Gygax (1/1), K. Keita (7/1), Lichtsteiner (1/–), 

Makoun (8/1), Malicki (1/–), Mirallas (3/–), Obraniak (2/–), 

Odemwingie (8/2), Plestan (8/–), M. Robail (4/1), Schmitz 

(3/–), Sylva (7/–), Tafforeau (8/–), Tavlaridisz (6/–), Vitakics 

(1/–), Youla (4/–). Edzô: Claude Puel (8)

3 ÉVAD 3 CSAPATA 

L I L L E O S C 

2001–02 

Felsô sor, balról: Pichot, Cygan, Wimbée, 

Br. Cheyrou, Fahmi, Ecker. Alsó sor: S. N’Diaye, 

Sterjovski, Bászír, D’Amico, Boutoille 

Bakari Sterjovski 

Br. Cheyrou Pichot 

Tafforeau 

S. N’Diaye 

Cygan 

D’Amico 

Wimbée 

Fahmi 

Ecker 

2005–06 

Felsô sor, balról: Moussilou, Bodmer, Acimovic, 

Schmitz, Tavlaridisz, Sylva. Alsó sor: 

Tafforeau, Debuchy, Makoun, Chalmé, Dernis 

Bodmer 

Moussilou 

Dernis 

Acimovic 

Makoun 

Debuchy 

Tafforeau 

Chalmé 

Schmitz Plestan 

Sylva 

2006–07 

Felsô sor, balról: Tafforeau, Lichtsteiner, Cabaye, 

Bodmer, Schmitz, Tavlaridisz, Sylva. 

Alsó sor: Bastos, Youla, Makoun, Chalmé 

Makoun 

Odemwingie 

Fauvergue 

Bodmer 

K. Keita 

Tafforeau 

Chalmé 

Tavlaridisz Plestan 

Sylva 

Cabaye 

297

1998–99 - Polc.hu

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?