1928 december 20. CSENooi1SÉŰ! LAPOl{ 1Mt Gál örsvezQ(ő tagadóan nizta meg a fejét 2S indulatos311 rántott egyet a vállán. Cigarettát tett a szájába és a lámpa fölé hajolva szivta fel a tüzet a cigarettába. Mélyrzhúzta a füstöt és lassan kiengedt2 az omin. Egy darabig kJmoran nézte a gomJlygó füstfelhőt, aztán hirtel2n elfujta a lámpát és átment a postára. Giziék nagy örömlTI21 fogadták. - Éppen jókor jön. MJst szolgálJm fel a teát, _ fogadta szives mosollyal Gizi anyja. - Pedig már alig mertük reméln:, hogy jön, mrt a lovag azt jelentette nekünk, hogy nehezen jöhet, mert sok a dolga, - mJndJtta Eta s Szciniczkyre pislantott. - h\ég hazugságban maradok, - aggJdalmaskodott Szelniczky. - Pedig ugy volt, ahogy mondtam. - Igen. Sok dolgom volt, de elvégeztem, - igaz:Jlta Gál örsvezető Szelniczkyt és Gizi mellé ült. - Magam sem hittem volna, hJgy ilyen hamar fJgom elvégezni. - Szóra kozottan végigsimitotta a homlJkát és arra gondolt, hogy tulajdonképen ezt a m:Jndását önkéntelenül is Jolánra vo natkoztatta. Fáj a feje? - kérdezte Gi'zi részvéttel. O nem, dehogy. Hát akkor rosszkedvü? Az se, - felelte Gál őrsvezető erőltetett mosJlygással. - Ha az lenn2k, méltán a szememre vethetnék, hogy miért nem maradtam otthon. - Ne higyje, - nyugtatta meg Gizi. - Hiszen mindenkivel megesik, hogy elfogja valami rossz hangulat, me ly akkor zsarnokoskJdhatik a legkegyetlenebbü I a meghas:Jnlott lélek felett, ha magára marad. Olyankor éppen hJgy a társaságot kell keresni, szóraknni és a rossz hangulat elszáll, mint a füst. - Gizike, maga ugylátszik az éietbölcselet tudósa, - bókolt Gál örs vezető. - Amit a gyakoTlatban annyival könnyebben valósithat meg, mert hiszen, ahol maga van, ott nincsen bocu, csak derü. - Köszönöm ezt a kedves megállapitást. Annál jobban esik, mert látom, hogy máris felderitettem. Gál örsvezető valóban felderült, amihez nemcsak Gizi kedvessége járult hozzá, hanem BJrbJlya szellemes adomá zása is, aki az egsz társaságot mulattatta. Vidám beszéd és vig kacagás fogadta a k:?sőn érkező Szilviát. A kölcsönös üdvözlések után meg is jegyezte Szilvia. - Ugyancsak vigan vannak. Persze itt van BorbJlya ... _ S kész mind.mki mosJlya, - rimelt rá az érdekelt derüs kacajt fakasztva. Gál őrsvezető a meghiusult találka óta most először került szembe Szilvi ával. Kiváncsi volt, hogy hogyan bg a leány viselkedni. Attól tartJtt, hJgy Szilvia kérdőre fogja vonni az elmaradásirt. Vagy talán egy ujabb találkára hivná ? Ezen talán nem is gondJlkozna most olyan nagyon. Szilvia egy elsietett erőtlen kézfogás után közöm bős arccal ment el mellette és azontul is egész este a leg kisebh figyelm2re S2m méltette, fásultan nézett el felette. Szilvia Borbolya mell2 ült és rögtön élénk tereferét kezdetl vele. A társalgás megoszlJtt. Gál örsvezető Gizi vel foglalkozott. Szelniczky bus lemodással állapitotta meg, hogy Gizi inkább Gál örsvezetőre figyel, mint őrá : Lassan, eszrvétlenül átült a magára maradt Szilvia melle. - Jöjjön, jőjjön lovag. FJgjunk össze mi elhagyatuttak. Ha megelégszik társaságommal. Hogyne, hogyne, -- felelte Eta szórakozottan. Nézze csak, milyen jól mulat Szilvia. Csodálatos. , Én nem csodálom. Borbolya szellemes tarsalkodo. Ha adomázó kedvében van, mindenkit m2gnevettet. Ma ugy lálszik különösen fel van huzva. . - -ZXtr:Z7 -r+ nm z - Ugy érti, hogy Szilvia tetszik neki? Azon se cSJdálkoznél\. Hiszen Szilvia nagyon szép leny, - vélekedett Szelniczky minden célzat nélkül. Inkább kacér, - jegyeztz m2g Eta csipősen. - Nézze csak, n22ze. Hogyan kacérk )dik BJrbolyával. Hogy nem sül ki a szeme. pöked2lem. Szelniczky a kapott figyelmezt2tésre kivancsian átnzett Szilviára és egyideig figyzlte, dz valami alig észlelhető idegesség2n kivül semmi különös2t nem tapasztalt. - Nem kac2rkodik Szilvia. Csak mintha kissé idegesebb volna. mint máskJr, - állapitJtta meg Szelniczky és vissza fordult EtáhJZ. De Eta már nem ült mellette. Szelniczky szétnézett utána. A zong)ránál látta meg Elát, amint épp2n a billentyükre tett? a kez2t. Regi kedV2s nóta cS2ndült meg a hurokon. .Rácsos kapu, rácsJs ablak, nemsokára itt2n haglak . .. - Szelniczky a zongJrához álll és szenvedélyes érzéss21 énekelni .kezdett. A társalgás megakadt, a nóta minden szivet, lelk2t megfogJtt. Gál örsv2zető felfigyelt és ugy érezte, mintha a lelkéből szakadna fel ez a szomJru szerel mes dal. Eta egymásután jatszotta a szebbn:?l-szebb bús hallgató nótákat. - Dehál Eta, - szólalt meg egy idő utan Gizi - csupa szomorut zongorázJI. Nézd csak már megrikatJd az eg2sz társaságol. Valami vigat . .. - Csárdást! - kiáltotta Szelniczky, Eta lehajtotta a fejét. Akkor éppen azt játszJtta : -. .. adj Jn Isten sZ2bbet, jobbat nálamnál, nekem p2dig csak Jlyat, mint te VJlták Hirtelen félbeszakitotta a SlJmJrU nótát és csárdásütemb2n csapott a billentyükre. -Nagy a fej2 busuljon a ló . .. - MikJr Eta felemelte a szemét már két csárdásnó párt látJtt a zongora mellett. Gál örsvezető GiziV21 25 Borbolya Szilviával szilaj ütemben topJgtak, peregtek körülötte. Ugy látswtt, mintha Eta ettől még nagyJbb kednt kapJtt volna a zongJrázáshoz. Vadul verte a billzntyük2t, mind gyJrsabbangyorsabban, eszeveszett iramban. szinte mintha halálra akarná fárasztani a táncolókat. Pedig aZJk birták. Igaz, hJgy Borbolyának már sürün verejtékezett a szem:?re esett haja, de még ugy látszott, hJgy nagyon táncolhatn2kja van. Ok még birtál( volna akár reggelig, de Eta nem birla. Ernyedt2n hullt le a keze a billentyükről . .. - Hogy volt! Hogy volt! - rikoltották a z"ne nélkül maradt táncosok. Nem birom már, -- szólt Eta fáradtan. - O, be kár! Most jöttünk csak rá az izére, - lelken dezetl Borbolya és azon reményben, hogy m2gzendlil még a zongora, nem engedt? '21 Szilvia derekát. _ Ugy ? - jegyezte meg Eta j2lentős2l1. - És ha sza bad kérdeznem, milyen volt az izz? - Jó. Egy hibája volt csak, hJgH kurta volt, - felelte Borbolya. _ Nagyon jó volt, - nyilatkozott Szilvia nagy elra gadtatással. Eta erőtlenül mosJlygott és sápadtan m:>ndJtta. - Nagyon elfáradtam. Hazamegyek. _ Ne menj még, Eta, - kérlelte Gizi. - Látod milyen jó fl hangulat. Kissé pihensz. Majd én zongoráz"m s aztán te is táncolsz. Meglátod, milyen jól mulatunk. _ Nem, Gizikém. Köszőnöm a szives marasztalást, de nem maradhatok. - Szabadkozott Eta 2S szedte a kabátját. Nagyon fáj a fejem. Szilvia is szedelőzködni kezdett. - No, hat akkJr én is megyek. _ Látod, most már aztán megindul a eg2sl társaság, neheztelt Gizi. _ Bocsáss meg, Gizikém, - mentegetőzött Eta. - Nagyon szivesen maradnék, dz tisztára kpt2len vagyok. Majd meghasad a fejem.
toU éSENbORSMI LAPOK 1928 december 20. _ Szegény Etám, - sajmill
Change language