I I I l I I I - Magyar Királyi Csendőrség

1928 december 20. CSENooi1SÉŰ! LAPOl{ 1Mt
Gál örsvezQ(ő tagadóan nizta meg a fejét 2S indulatos311
rántott egyet a vállán. Cigarettát tett a szájába és a lámpa
fölé hajolva szivta fel a tüzet a cigarettába. Mélyrzhúzta
a füstöt és lassan kiengedt2 az omin. Egy darabig kJmoran
nézte a gomJlygó füstfelhőt, aztán hirtel2n elfujta a lámpát
és átment a postára.
Giziék nagy örömlTI21 fogadták.
- Éppen jókor jön. MJst szolgálJm fel a teát, _
fogadta szives mosollyal Gizi anyja.
- Pedig már alig mertük reméln:, hogy jön, mrt a
lovag azt jelentette nekünk, hogy nehezen jöhet, mert sok
a dolga, - mJndJtta Eta s Szciniczkyre pislantott.
- h\ég hazugságban maradok, - aggJdalmaskodott
Szelniczky. - Pedig ugy volt, ahogy mondtam.
- Igen. Sok dolgom volt, de elvégeztem, - igaz:Jlta
Gál örsvezető Szelniczkyt és Gizi mellé ült. - Magam sem
hittem volna, hJgy ilyen hamar fJgom elvégezni. - Szóra­
kozottan végigsimitotta a homlJkát és arra gondolt, hogy
tulajdonképen ezt a m:Jndását önkéntelenül is Jolánra vo­
natkoztatta.
Fáj a feje? - kérdezte Gi'zi részvéttel.
O nem, dehogy.
Hát akkor rosszkedvü?
Az se, - felelte Gál őrsvezető erőltetett mosJlygással.
- Ha az lenn2k, méltán a szememre vethetnék, hogy
miért nem maradtam otthon.
- Ne higyje, - nyugtatta meg Gizi. - Hiszen mindenkivel
megesik, hogy elfogja valami rossz hangulat, me ly
akkor zsarnokoskJdhatik a legkegyetlenebbü I a meghas:Jnlott
lélek felett, ha magára marad. Olyankor éppen hJgy
a társaságot kell keresni, szóraknni és a rossz hangulat
elszáll, mint a füst.
- Gizike, maga ugylátszik az éietbölcselet tudósa, -
bókolt Gál örs vezető. - Amit a gyakoTlatban annyival
könnyebben valósithat meg, mert hiszen, ahol maga van,
ott nincsen bocu, csak derü.
- Köszönöm ezt a kedves megállapitást. Annál jobban
esik, mert látom, hogy máris felderitettem.
Gál örsvezető valóban felderült, amihez nemcsak Gizi
kedvessége járult hozzá, hanem BJrbJlya szellemes adomá­
zása is, aki az egsz társaságot mulattatta. Vidám beszéd
és vig kacagás fogadta a k:?sőn érkező Szilviát. A kölcsönös
üdvözlések után meg is jegyezte Szilvia.
- Ugyancsak vigan vannak. Persze itt van BorbJlya ...
_ S
kész mind.mki mosJlya, - rimelt rá az érdekelt
derüs kacajt fakasztva.
Gál őrsvezető a meghiusult találka óta most először
került szembe Szilvi ával. Kiváncsi volt, hogy hogyan bg
a leány viselkedni. Attól tartJtt, hJgy Szilvia kérdőre fogja
vonni az elmaradásirt. Vagy talán egy ujabb találkára hivná ?
Ezen talán nem is gondJlkozna most olyan nagyon.
Szilvia egy elsietett erőtlen kézfogás után közöm bős
arccal ment el mellette és azontul is egész este a leg­
kisebh figyelm2re S2m méltette, fásultan nézett el felette.
Szilvia Borbolya mell2 ült és rögtön élénk tereferét
kezdetl vele. A társalgás megoszlJtt. Gál örsvezető Gizi­
vel foglalkozott. Szelniczky bus lemodással állapitotta meg,
hogy Gizi inkább Gál örsvezetőre figyel, mint őrá : Lassan,
eszrvétlenül átült a magára maradt Szilvia melle.
- Jöjjön, jőjjön lovag. FJgjunk össze mi elhagyatuttak.
Ha megelégszik társaságommal.
Hogyne, hogyne, -- felelte Eta szórakozottan.
Nézze csak, milyen jól mulat Szilvia. Csodálatos. ,
Én nem csodálom. Borbolya szellemes tarsalkodo.
Ha adomázó kedvében van, mindenkit m2gnevettet. Ma ugy
lálszik különösen fel van huzva.
.
- -ZXtr:Z7 -r+ nm z -
Ugy érti, hogy Szilvia tetszik neki?
Azon se cSJdálkoznél\. Hiszen Szilvia nagyon szép
leny, - vélekedett Szelniczky minden célzat nélkül.
Inkább kacér, - jegyeztz m2g Eta csipősen. - Nézze
csak, n22ze. Hogyan kacérk )dik BJrbolyával. Hogy nem
sül ki a szeme. pöked2lem.
Szelniczky a kapott figyelmezt2tésre kivancsian átnzett
Szilviára és egyideig figyzlte, dz valami alig észlelhető
idegesség2n kivül semmi különös2t nem tapasztalt.
- Nem kac2rkodik Szilvia. Csak mintha kissé idegesebb
volna. mint máskJr, - állapitJtta meg Szelniczky és vissza­
fordult EtáhJZ. De Eta már nem ült mellette. Szelniczky
szétnézett utána. A zong)ránál látta meg Elát, amint épp2n
a billentyükre tett? a kez2t. Regi kedV2s nóta cS2ndült meg
a hurokon. .Rácsos kapu, rácsJs ablak, nemsokára itt2n
haglak . .. -
Szelniczky a zongJrához álll és szenvedélyes érzéss21
énekelni .kezdett. A társalgás megakadt, a nóta minden
szivet, lelk2t megfogJtt. Gál örsv2zető felfigyelt és ugy
érezte, mintha a lelkéből szakadna fel ez a szomJru szerel­
mes dal. Eta egymásután jatszotta a szebbn:?l-szebb bús
hallgató nótákat.
- Dehál Eta, - szólalt meg egy idő utan Gizi - csupa
szomorut zongorázJI. Nézd csak már megrikatJd az eg2sz
társaságol. Valami vigat . ..
- Csárdást! - kiáltotta Szelniczky, Eta lehajtotta a
fejét. Akkor éppen azt játszJtta : -. .. adj Jn Isten sZ2bbet,
jobbat nálamnál, nekem p2dig csak Jlyat, mint te VJlták
Hirtelen félbeszakitotta a SlJmJrU nótát és csárdásütemb2n
csapott a billentyükre. -Nagy a fej2 busuljon a ló . .. - MikJr
Eta felemelte a szemét már két csárdásnó párt látJtt a
zongora mellett. Gál örsvezető GiziV21 25 Borbolya Szilviával
szilaj ütemben topJgtak, peregtek körülötte. Ugy látswtt,
mintha Eta ettől még nagyJbb kednt kapJtt volna a zongJrázáshoz.
Vadul verte a billzntyük2t, mind gyJrsabbangyorsabban,
eszeveszett iramban. szinte mintha halálra akarná
fárasztani a táncolókat. Pedig aZJk birták. Igaz, hJgy Borbolyának
már sürün verejtékezett a szem:?re esett haja, de
még ugy látszott, hJgy nagyon táncolhatn2kja van. Ok még
birtál( volna akár reggelig, de Eta nem birla. Ernyedt2n
hullt le a keze a billentyükről . ..
- Hogy volt! Hogy volt! - rikoltották a z"ne nélkül
maradt táncosok.
Nem birom már, -- szólt Eta fáradtan.
- O, be kár! Most jöttünk csak rá az izére, - lelken­
dezetl Borbolya és azon reményben, hogy m2gzendlil még
a zongora, nem engedt? '21 Szilvia derekát.
_ Ugy
? - jegyezte meg Eta j2lentős2l1. - És ha sza­
bad kérdeznem, milyen volt az izz?
- Jó. Egy hibája volt csak, hJgH kurta volt, - felelte
Borbolya.
_ Nagyon
jó volt, - nyilatkozott Szilvia nagy elra­
gadtatással. Eta erőtlenül mosJlygott és sápadtan m:>ndJtta.
- Nagyon elfáradtam. Hazamegyek.
_ Ne
menj még, Eta, - kérlelte Gizi. - Látod milyen
jó fl hangulat. Kissé pihensz. Majd én zongoráz"m s aztán
te is táncolsz. Meglátod, milyen jól mulatunk.
_ Nem,
Gizikém. Köszőnöm a szives marasztalást, de
nem maradhatok. - Szabadkozott Eta 2S szedte a kabátját.
Nagyon fáj a fejem.
Szilvia is szedelőzködni kezdett.
- No, hat akkJr én is megyek.
_ Látod,
most már aztán megindul a eg2sl társaság,
neheztelt Gizi.
_ Bocsáss
meg, Gizikém, - mentegetőzött Eta. -
Nagyon szivesen maradnék, dz tisztára kpt2len vagyok.
Majd meghasad a fejem.