I I I l I I I - Magyar Királyi Csendőrség
I I I l I I I - Magyar Királyi Csendőrség
I I I l I I I - Magyar Királyi Csendőrség
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
1020 CSENOORSÉGI LAPOK 1928 december 20.<br />
Kerestem a gyilkossággal összefüggö okokat. Tudtam,<br />
hogy Kem távozásakor pénzt vagy egyéb értékes tárgyat<br />
nem vitt magával, tehát rablógyilkosságra nem lehetett kö<br />
vetkeztetni. Igen józan életü, tisztességtudó fiatalember hiré<br />
ben állt, senkivl nem civakodott, igy nem is lehetett gon<br />
dolni arra, hogy barátaival összekülönbözve, azok bosszu<br />
ból tették volna el láb alól. A faluban leány vagy más<br />
nöismeröse bar nem volt, a gyilkosságnak látszó esetben<br />
azonban mégis kerestem a nőt és amint alább kitünik, meg<br />
is találtam. Érdeklődtem, hogy Kem Hugó mégis melyik<br />
leánnyal szokott leginkább beszé lgetni vagy mulatságok alkal<br />
mával táncolni. h\ egtudtam, hogy a zárkózott természetü<br />
Kem saját falujában mulatságokban nem igen sz·kott részt<br />
venni, voltak azonban olyanok, akik tudták, hogy ugyanazon<br />
év január elején Kern elment Fe lsőrönők községbe egyik<br />
ismerősének lakodalmára. ahová hivatalos volt egy Ameriká<br />
ban született schiwigrabeni hegyiházbeli leány is, akivel<br />
látták Kemt párszor táncolni. A lakodalmat tartó gazdától<br />
megtudtam, hogy ezt a bizonyos leányt Böck Máriának<br />
hivják. Ettől a leánytól érdeklődtem. hogy Kern Hugóval<br />
milyen ismeretségben volt. Járt-e Kem a házukhoz, ha<br />
igen, mikor volt náluk legutóbb ? Tette-e neki házassági<br />
igéretet stb.<br />
A leány elmondotta, hogy a kérdéses lakodalom után<br />
egyszer volt a lakásuk:m Kern H ugó és néhányszor beszéJt<br />
vele a szentimrei templom elött. házassági ajánlatot neve<br />
zett neki nem tett. Arra a kérdésre, hogy a hegyiházi vagy<br />
a kőzségbeli legények közül van-e oly ismerőse. aki esetleg<br />
féltékeny lehetett Kernre? A leány szemérmesen beismerte.<br />
hogy Jung Rudolf schiwigrabeni hegyi lakos köuledett<br />
ugyan hozzája, de ö kerülte nevezettl a találkozást. Egy<br />
alkalommal. mikor a szentimrei templomnál Jung látta őt<br />
a meghalt Kernnel beszélgetni, szemrehá'nyást tett neki és<br />
mondta : »Te csak az idegen falubeli legényekkel szeretsz<br />
beszélgetni, de minIünk nem.«<br />
Jung ezen szemrehányó szavai alapot szolgáltattak ahhoz.<br />
hogy vele azon idöre, mikJr Kern Hugót megölték, alibit<br />
igazoltassak. Ez alkalmmal megállapitottam, hogy Jung<br />
január 30-án 18-20 óráig Wimmer János lakásán tartózko<br />
dott Schreiber Fer'2nc, Kerzel Károly és 02ng Károly ugy an<br />
csak schiwigraben i lakos legény társaival és onnan együtt<br />
távoztak el azzal, hogy Schreiber lakására mennek, ahová<br />
azon az uton is el lehetett menni, amelyen Kem Hugó<br />
hulláját megtalálták.<br />
Itt már a gyanum erősbödött. hogy helyes uton jár;:>k.<br />
Kern Hugó u. i. kb. 20 óra tájban távozott el Felsö<br />
rönökröl és 1 óra alatt odaérkezhetett azon helyhez, ahol<br />
hulláját megtalálták. A boncolást végzö orvosok véleménye<br />
szerint a halál 21-22 óra közötti idöben következett be.<br />
A testen talált s2rülések és a helyszinen maradt nyomok<br />
azt bizonyitották, hogy a cslekményt többen követték el.<br />
Mivel az idö, orvosok véleménye és a helyszinen maradt<br />
nyomok, valamint az öt legény együttléte megerösitette azt<br />
a qyanut, hogy Kern meggyilkolásával öket gyanusitani Ip,<br />
hetett ; a nyomozás további lefolytatásához elrendeltem mind<br />
az öt legény örizetbevételét. Bár mindegyik a kérdéses<br />
idöben való hollétét leginkább hozzátartozói val bizonyitani<br />
igykezett, a náluk megtartott házkutatás alkalmával Jung<br />
atyja zsuppai fedett háztetözetében az eresz alól 70-80 cm.<br />
mélyen bedugva egy hegyesvégü sulyos vasbot került elö,<br />
amelyen rozsdaszint mutató vérnyJm \"olt látható. Schriber<br />
nél egy olyan széles pengéjü zsebkést találtunk, mint ami<br />
IYe.el Kern Hugót szi\'en szurták, Oengnél pedig egy egy<br />
csovu golyós fegyvert, Wimmernél és Kerzel Károlynál semmi<br />
olya tárgyat nem találtunk. melyet a gyilkossággal össze<br />
f uggesbe lehetett volna hozni.<br />
A megtalált vasbot és kés dacára, gyanusitottak a cse<br />
lekmény elkövetését továbra is tagadták. Most módját ejtet<br />
tem, hogy az egyik németül beszélő csendőr a gyanusitottak<br />
egymásl(özötti beszélgetését kihallgassa. Ezt a beszélgetést,<br />
melynek során magukat elárulták, valamint az elöbb emlitett<br />
bizonyitékul szolgáló tárgyakat felhasználva és a hozzájuk<br />
intézett keresztkérdések sulya alatt beismerték, hogy Kem<br />
H ugót tény leg ők szurták és iitötték agyon akkor, mid ön<br />
a fentebb jelzett napon este együtt mentek öten Wimmerék<br />
től Schreiberék lakására és utközben szembe találkoztak<br />
Kern Hugóval. akit a holdvilágs estén felismertek. Jung<br />
ismerte fel öt elsön2k 2S mondta : »Most elbánunk vele,<br />
hogy többé ne legyen kedve idegen falubeli leánnyal be<br />
szélni..<br />
Jung a nála volt vasbottal ütötte le elöször. Schreiber<br />
szurta sziven a zsebkésével, Wimmer, Deng és Kerzel ugyan<br />
csak ejtettek rajta szurást és ütést. Amikor már élettelennek<br />
találták, otthagyták és elmentek Schreiber lakására, ott az<br />
istállóban egymásközött fogadalmat tettek, bármi történjék<br />
is. egymást semmi körülmények között elárulni nem fogják.<br />
A vasboton talált vérnyom vegyileg megvizsgáltatott, a<br />
szak értö megállapitotta, hogy a talált folt csakugyan vér<br />
folt ; azt azonban, hogy a vérfolt ember- vagy állatvérből<br />
való-e, 'l n!Jom csekélysége és a kiszáradás miatt meg<br />
különböztetni már nem lehetett. Hogy a Dengtöl őrizetbe<br />
vett golyós fegyverrel a meghalt bántalmaztatott-e vagy<br />
sem, ugyancsak nem volt megállapítható.<br />
Járör a gyanusitottak bemJndásából meg volt gyöződve<br />
arról, hogy a cselekményt ök követték ej, de gondolva a puszta<br />
beismerést a biróság elött visszavonhatják, amellett az öri<br />
zetbe vett tárgyak szm kipnhetnek oly bizonyitékot, hogy<br />
annak alapján a b2ismerés visszavonása ese lén a tetteseket<br />
elitélhessék. Ezért a járör törekedett minél több olyan<br />
személyi bizonyitékot szerezni. ami tanuskodhatik a tettesek<br />
bünössége mellett. A jelenvolt négy feltétlen megbizható<br />
községi esküdt jelenlétében a helyszinen, mindegyik gyanu<br />
sitottal külön-külön - tehát anélkül, hogy egymást lát<br />
hatták vo lna - az eset lefolyását szemléltető módon be<br />
mutattatta, illetve mindegyik szerepit elmondatta.<br />
Amitöl a járőr tartott, hogy a gyanusitottak a biróság<br />
elött beismerésüket visszavonják, tényleg be is következett.<br />
Mindamellett a szombathelyi kir. törvényszék 1920 október<br />
20-án hozott B. r. 1615/211-1920. sz. ítél·etével mindegyik<br />
vádlotta! 5-5 évi fegyházra itélte. A biróság az itélet<br />
indokolásában kifejtette, hogy a vádlottak vallomás vissza<br />
vonása nem volt elfogadható, mert azt a szentgotthárdi kir.<br />
járásbiróságnál (ahova a járör április lll-én átadta öket)<br />
cselekményüket a »Tényvázlat«-ban irottakkal egybehangzóan<br />
szintén beismerték. Továbbá a törvényszék az itélet indo<br />
kolásában azt is kifejtette, hogy ha a cselekményt tényleg<br />
nem ök követték volna el. akkor a járőr elött a helyszinen<br />
nem tudták volna az eset lefolyását külön-külön teljesen<br />
egyformán elöadni, illetve szemléltető módon bemutatni.<br />
Az elsöfoku biróság itéletét a györi kir. itélötábla 1921<br />
február 15-én B. 2001 28-1920. sz. és a kir. Kuria 1921<br />
május 18-án B. r. llllIO 30-1921. sz. itéleteikkel helyben<br />
hagyták s mindkét fellebbviteli biróság perdöntö bizonyi<br />
tékul a tettesek által a cselekménynek a helyszinen való<br />
egyformán történt bemutatását és előadását vette.<br />
A nyomozásban résztvett még Keller György tiszthelyet<br />
tes, örsparancsnok, Szegh Imre, Li15zló János őrmesterek,<br />
Németh Mihály, Molnár Istvan, Böröcz István és Horváth<br />
István csendörök.<br />
*