v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

Amikor említettem Ferinek, hogy Kun László itt járt, azt mondta, hogy Kun Laci időben
átnyergelt, és neki sokat köszönhettek. Szóval Gyurikám, Feri szerint nem szabad Kunra
neheztelned. Feri alig várja már a hazaindulás pillanatát, amikor is azonnal nálad fog
jelentkezni valami szolgálattételre. Ő nem is gondol arra, hogy rendes csendőr
transzporttal menjen, hanem valami „fekete” úton. Szeretne persze autón menni, lehetőleg
velünk, s e célból hajlandó volna autót lopni és értünk jönni. Persze ebbe nem megyek
bele.
A mi utunk ill. utazásunk teljesen bizonytalan. Tárgyalgatnak, latolgatnak, de még
mozgás alig hallható. Állítólag már 2 szállítmány ment el. Hetenkint 3000 ember, tehát
talán október végén csak eljutunk Pockingba..
Hogy itt aztán mennyi időt kell töltenünk, az még ismeretlen.
Tegnap ebéden voltunk Saciéknál, de Lacival keveset beszélgettünk, mert a korai
ebédelés után azonnal elment Pockingba tájékozódni. Jenci is vele ment. Csendes lévén a
ház, - kis Lackó is elment- nagyon kedves délutánt töltöttünk Sárival és a kicsi
„dundival”. Ez a kicsi kövérke igen kedves, szelíd jó fiú, de csak addig, amíg nem éhes.
Estig voltunk itt, Sári igen szorgalmas, figyelmes háziasszony volt. Lacit nem várhattuk
meg.
Mint mondtam, jó napunk volt ma, mert megint egy hazai emberrel beszélgethettünk.
Sok kedves pillanat és gondolat elevenedett fel bennünk Siket Ferivel kapcsolatban.
Ebéd utáni tracss után elment Karpfaumba Laciékhoz néhány percre s azután folytatja
útját vissza Binabiburgba.
Ja még elfelejtettem megírni, hogy ma kb. 8 h reggel megszállták USA katonák
Griesbach nevezetesebb házait, (persze a mienket is) és általános házkutatást tartottak.
Minden fiókot felforgattak, de nem vittek el semmit.
Persze elég volt megjelenniük is, mert riadalmat okozott, de hogy mit kerestek, azt nem
tudja senki sem.
Ma vettünk cukrot 100 márkáért kg.ját, tegnap előtt meg főzővajat 90 –ért. Rohamosan
fogy pénzünk, de reméljük, hogy vihetünk belőle haza, ahol ez még nagyobb kincs lesz.
Egyenlőre kekszet süt Anyus azért, hogy útra legyen némi pótlás. Mára pá, megyünk
Bodáéknak és Budaiéknak visitjüket visszaadni.
------------------- o -----------------
IX.22-én 1945, Ma dél. Úgy kb 10 h kor beállít Laci Gyurival és Lacival, azzal, hogy
búcsuzni jöttek. A Pockingi – táborba mennek az UNRA-hoz, mert mert Laci ott kapott
valami ideiglenes beosztást. Benn laknak a táborban, ott kapnak teljes ellátást, ennek
ellenében Laci ott doktoroskodik a lengyel csoportnál. Ma szombat van, holnap lemegyünk
hozzájuk, hétfőn reggel meg autó jön értük. Szóval mégis elvállunk. De Laci előnyösnek
tartja, így Sári is szívesen megy. Azt mondja Laci, hogy alkalmilag így tán könnyebben jut
el haza, s talán bennünket is elvihet. Most minden teljesen felborult. soha nem lehet előre
tervezni. Laci említette, hogy Siket-tel úgy beszélte meg, hogy ő is Pockingba fog menni, s
onnan László valami – alkalmi – transzporttal haza meneszti. Persze Siket erre szívesen
vállalkozik, mert szereti az ilyen kalandos dolgokat.
Hétfő, IX.24. Tegnap korán indultunk Karpfaumba, így már 11 h-ra ott is voltunk. Anyus
ott fejezte be az itt már előkészített tökfőzeléket, s így ott töltöttük az egész vasárnapot.
Laci – Sári rém álmosak voltak, búcsúzásul egy hordó sört és sandwichet készítettek az
ottani fiatal ismerőseik számára és bizony reggel 3 h-ig szórakoztak. Jenci
csomagolgatott, Anyus bevasalta az egész mosást Sárinak, s így eltelt az egész vasárnap.
Közben egész nap zuhogott az eső. Estefelé úgy ½ 7 felé elállt az eső, amikor is mi
413