v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

vagyunk jóban, ő nagyon helyes. Koszti meg napos vendégünk. Sokszor papucsban ugrik
át – vacsora után – néhány Feuer vagy zsír partira. Most a zsírt nagyon szereti, mert a
heteseket kibérelte. Olyan szerencséje van, hogy nem lehet legyőzni. Olyankor rém boldog
és otthon mondogatja: „Na, megvertem a tábornokékat”.
Február 28. csütörtök délig erősen ködös volt az idő, de már ebédhez verőfényes tavaszi
napsugarak kísértek. Hála az égnek, úgy látom, vége a télnek. Ez a rövid hónapocska is
lepergett. Tavaly ilyenkor Szombathelyen voltunk aránylag jó viszonyok között, míg III. 4én
erősen megbombáztak. (Szücsné és P. Mihály halála) Jó, hogy már elmúlt az-az idő is,
ez az idő is. Laci estefelé telefonált, hogy menjünk holnap hozzájuk, mert jött levél
Bpestről. Na, végre, valahára! Holnap robogunk, ma nyugtalan éjjelünk lesz, mert folyton
azon tanakodunk Anyussal, mit írtatok, jó-e, vagy rossz? „Nous verrons”.
Március 2.-án, szombat Tegnap Sáriéknál voltunk, persze Anyuval. Sári a gyerekekkel
már elébünk jött és tele könnyel mesélt egyes szemelvényeket leveleitekből. Rém boldogok
vagyunk, a sok és végre kimerítő hírekkel és hálát adunk a jó Istennek, hogy valamennyien
jól vagytok. Sajnos szegény anyám, úgy olvasom, már igen gyenge. (Sz.m. Nem írták meg,
hogy már decemberben meghalt!) Tartsa a jó Isten, legalább addig amíg hazaérünk, mert
a mostani komoly hívásotok után eltökéltük, hogy igen rövidesen hazafelé indulunk. Az
időjárás enyhült s mert komoly alkalom van vörösker. vonatra, hát elutazunk erről a
tájról. Ha Istenke és az amerikaiak is úgy akarják, úgy már kedden, szerdán itt sem
vagyunk. Leveleiteket Sári és Laci olvasta fel, felváltva és ez kedves együttlétünknek 1 1/2
óráját foglalta le. Kimondhatatlanul örvendeztünk az általános megelégedettségnek, mely
soraitok minden csücskéből sugárzott. Valamennyiünket felvillanyozott a kedves „hazai” s
olyanok lettünk, mint ha egy nagy betegségből feltápászkodtunk volna. Sajnáljuk, hogy
eddig nem kaptunk hasonlóakat, mert akkor már bizonyára otthon lennénk.
Először is rá kell térnem a nagy eseményre, amely nálatok várható édes Gyurim és
Edócim. Mindketten nagyon boldogok vagyunk, csak Anyusnak az a kikötése, hogy
leányka legyen. Már hosszabb idő után lány „Schnitteket” gyűjtögetett és bizonyára sok
szép ruhácskát fog varrni a kis Emesének. De, ha fiú lesz, az sem lesz baj, mert akkor meg
pláne remek holmikat fog gyártani,mert abban itt igen nagy gyakorlatra tett szert.
Édeseim! Veletek örülünk, és kérjük, a jó Isten segítsen meg továbbra is benneteket. Hogy
Ali már otthon van, sőt jó állásban is, az bomba öröm, mert érte sokat aggódtam. Sajnos
Anyus nincs jobban, sőt a fejfájás és általános gyengesége is csak fokozódik. Rengeteg
csillapítószerrel tartja fenn magát. Este imádkozom, hogy mielőbb rendbe jöjjön, mert mit
csinálnék én, ha Ő itt ágyba dőlne. A vörösk. vonattal való utazás azt mondják jó s így
elhatároztuk, hogy indulunk. Bizonyára nagy meglepetés lesz az itteniek számára – innen
már most senki sem megy - a mi hirtelen elhatározásunk, de mi most már megyünk. Ma
d.u. Laciék voltak itt a gyerekekkel s így amíg a gyerekek játszadoztak, Laci egy koffert
már tele is csomagolt. Ügyesen csomagolt és gyorsan. Bár továbbra is segítene, mert a
java még hátra maradt. De majd csak megleszünk ezzel a nagy munkával is.
Megyek leveletekben böngészni, tehát pá édeseim, pá kicsi Gyucika!!
Március 3.-án vasárnap A rendes és szükséges házimunkán kívül késő estig
csomagoltunk. Felével már elkészültünk. Még az ágynemű és az edények, kevés lisztfélével
vannak hátra, aztán kész. Holnap várjuk a telefonhírt Lacitól, hogy a vonat mikor indul.
Ehhez képest gyorsítjuk, vagy lassítjuk a tempót. Anyusnak ma nagyon rossz napja volt,
csak estefelé vidult fel egy kicsit, amikor is Martha volt itt egy kis traccsra.
Március 4.én hétfő Gyászmise Szűcsnéért, de én megfeledkeztem róla. Különben lázas
pakolás. Úgy 10 óra felé D.-né feljött üzenettel, hogy a vonat már ma megy, csomagolást
454