v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

megint azt hallottuk, hogy teljes határzár miatt nincs újabb indulás. Ki tudja, igaz e,
hiszen az emberek folyton kacsáznak, de nincs kizárva.
Csúnya idő volt (eső-szél)s így ebéd után haza jöttünk, jól befűtöttünk s majd rövidke
pihenés után Anyusnak felolvastam Griesbachi életünk I. felvonását. Sok minden eszünkbe
jutott, olvastuk a heteken át való levélvárást, majd a folytonos bizonytalanságot. Hányszor
volt úgy, hogy néhány napon belül indulnunk kell, mégis itt vagyunk s várjuk a tavaszt.
Most újból kezdjük a levélvárási periódust, mert most már bizony nagyon kellene egy
részletes útbaigazítás, irányítás. Talán Jenci hazaérkezése után csak írtok édes gyerekeink
s csak nem hagytok a bizonytalanságban.
Holnap nagy házi ünnepünk lesz (nagymosás és főzés) s így a beáztatási előkészületek már
ma este kezdődnek. Megyek én is munkám után. Szervusztok.
Február 18. hétfő Házi ünnepünk - mint itt Bajor világban igen sok dolog és terv –
elhalasztódott. Sajnos, Anyus rossz közérzete miatt. Telefonáltam Laciéknak. Jól vannak,
Sári is már láztalan, jól van. Jenci meg nem tudott elutazni. Tehát nem volt kacsa a
határzár, azaz szállítmány leállítás. Lássátok, így van ez itt a legtöbb dologgal. „Kommen
Sie nächstens wieder” (Majd jöjjön újra!), ez itt a kereskedők és hivatalnokok kedvenc
kifejezése. Ritkán lehet valamit venni, csináltatni vagy elintézni egyszerre. Minden
legalább 2 útba kerül. Anyu mondja, hogy ez most mindenütt így van s a háború
következményének tartja, de én ezt a bajor nép általános „tempósságának” vélem. Ők
ráérnek minden tekintetben és irányban.
Február 19. kedd Anyus rossz közérzete influenzává fejlődött. Erős köhögés, talán egy kis
hőemelkedés, nátha, borzongás. Kell ennél még több? Csak ebédhez mentünk s aztán újra
vissza a jó meleg szobába, mert ma reggel óta állandóan esik az eső és orkánszerűen zenél
hozzá a szél. Ilyenkor aztán tényleg csak itthon vagyunk – máskor sem igen megyünk
sehová – és egymással beszélgetünk. Anyu, dacára nem jó közérzetének, sebtében egy
hosszú nadrágot vart (házi használatra) Öbinek. Mint rendesen, ez is jól sikerült. Olyan
„búgja” van, hogy sok gavallérnak válna díszére, pedig valami pokrócféléből készítette.
Úgy látom, hogy ha haza jutunk, Anyusnak mégis csak gyerekruha szalont kell nyitnia,
mert ehhez fenomenális érzéke van és igen nagy kedvvel csinálja. Az állatok és a babák
készítése sokkal nagyobb babra munka, viszont ebben én is tudok segíteni. Majd
meglátjuk. Valamit csak fogunk mesterkedni, amíg erőnk egészségünk bírja, aztán meg …
Óh! Ne is gondoljunk arra, hogy mi lesz velünk, ha netalán elerőtlenedünk és nem fogjuk
tudni mindennapi kenyerünket megkeresni.
Február 20. szerda A legbolondabb hóviharra ébredtünk fel ma, amely azután eső-hó, hóeső-vel
váltakozott. Délig minden elolvadt, 14 h -kor verőfényes nyári, de legalább is koratavaszi
napsütés. Annyira meleg és szép idő lett, hogy még a 6 hét óta beteg Bezzegh-
Huszágh Pista is kijött a napra sétálgatni. Szegény fiúnak sárgasága volt. Betegsége alatt
nem borotválkozott s így olyan szakálla nőtt, mint apjának. Aki apját ismerte fiatalabb, sőt
még fkapitány korában is, hát teljesen ugyanaz. Apa és fiú közötti hasonlatosságot ilyen
mértékben még soha nem tapasztaltam. De eltekintve általános megjelenésétől, a hangja is
ugyanolyan mint édesapjáé. Két méter magas, jó megjelenésű egyébként. Hogy aztán az
idő bolondériájáról végleg beszámoljak, le kell szögeznem, hogy este 10 h -kor megint olyan
rémes hóvihar lett, hogy az ember szinte azt hitte, hogy ez túl akar tenni délelőtti komáján.
Most minden fehér, csendes, úgy látszik kitombolta magát télapó egyik rakoncátlan
családtagja. Nem baj, most van ennek az ideje. Inkább most mint áprilisban. Mindennek
ellenére meg lehet állapítani, hogy olyan nagyon kellemetlen és nagy hideg már nem lesz,
hiszen már február vége felé járunk. Úgy halljuk a rádión, hogy otthon nagy hó van, egyes
450