v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

úgy mindenből neked is csinálunk, teszünk el, vagy legalább is gondolunk rád édes, pici,
aranyhajú, Korondi Gyurikánk! Vagy talán már meg is barnult szöszi fejecskéd?
1946, február 5.én Kedd Esik az eső, csúnya-sáros az idő, hát ki sem mozdultunk a
lakásból. Tegnap már csináltunk baba „Schnitteket”, ma meg már megkezdődött a baba
gyártás. Egy bohóccal kezdjük, de majd babával folytatjuk. Egyébként semmi újdonság,
nyugodt, csendes élet, várjuk leveleteket. Tegnap újból hozzá fogtam egy levél
megírásához. Szeretném, ha még ezt is megkapnátok, mielőtt mi hazaérünk. Csak legyen
kivel elküldeni. Ez Sáriék ügyességétől függ, mert ők tudnak a világ folyásáról mindent, mi
itt csak 3-5 kézből kapjuk a híreket. Estefelé itt V.né. Passauból jött Mária lányával, hol
Mária füle miatt orvosnál jártak. Útközben hallottak 3.-ad kézből valami híreket az
otthonukból ide kitelepített svábokról. Nem jó, ránk nézve is kellemetlenül kiható a
kitelepítés módja, mert állítólag semmit, azaz alig valamit hozhatnak magukkal.
Valószínűleg velünk is így fognak most már bánni, az itteni hatóságok. (Retorzió. Oh!
Édes Jó Istenem, jöjjön el már egyszer a Te országod, mert ez itt a földön az emberiségnek
általában, de főleg a legyőzöttek pokla.)
Ugyancsak V.né újságolta, hogy szegény Csáthy-né a pockingi táborkórházban fekszik
betegen. Urát néhány héttel ezelőtt valahol Bayreuth táján temette el. A sok gyerek dacára
szegényke teljesen egyedül van itt, mert a még életben maradt gyerekei szana-széjjel
vannak valahol. Talán nem is tudja, hol vannak? Az egyik lánya tudtommal Spital am
Pyrn-ben maradt a N.Bankkal, - egyik fia elesett, az idősebbik eltűnt.
Február 6. szerda Reggel Bebszy állított be utolsó búcsúzásul Bandival. Ma indulnak el
végleg. V.ék egyenlőre még maradnak. Mária valami amerikai ismerős útján
levélküldésre vállalkozott s így a tegnap megkezdett levelemet hamar befejeztem és az
elküldést rá bíztam. Anyus is írt hozzá, főleg a csomag miatt. Igazán nem tudom mi lesz
velünk, ha az itt lévő holmink egy részét el kellene hagynunk, vagy elvennék tőlünk? De
kár is ezen előre siránkozni. Lesz, ahogy a jó Isten akarja.
Anyus ma igen jó borjú pörköltet főzött délre. Csodálkoztam ügyességén, mert 1 ½ csempe
szélességű és csak 1 csempe magasságú lapokon lehet neki főzni, ami bizony nagyon szűk
helyecske. Tulajdonképpen csak a kályha nyílása s nem is főzőhely. Csak melegítő helynek
szánták a derék bajorok. Pedig ezen a kis melegítő helyen tegnap előtt még kifőtt tésztát is
mesterkedett. Igaz, szegényke olykor meg is égeti 1-2 helyen kezét, de mit csináljunk? A
konyhában nem győznénk tüzelővel. Kicsi arany Gyurikám, Babszy néni ma vissza hozta
kis „bili”-székedet, melyet Korondi Nagypapától kaptál és oly eredményesen használtál.
Elég nehezen vált meg tőle Ildikó, de mivel tudjuk, hogy neked kedves emlék, és reméljük,
hogy arra még lesz szükség a családban, hát bizony erősen követeltük. Meg is van
hiánytalanul. De, ha nem is kellene egyhamarjában, kedves emléked lesz a …arany
korodból.
Február 7. csütörtök Tegnap délután betoppantak Sáriék az egész kis családdal. Babával
és bohóccal vártuk a gyerekeket s így nagy öröm volt és még nagyobb ricsaj. Sári
mindenféle jót hozott háztartásunkba. Legjobban a már régen nélkülözött cukornak és
csokinak örültünk. Valódi csoki, édes, jó keksz, narancs jam. Gyönyör!!! Mindezekre
ráadásul itt hagyták a kis Öbit. Ez nagy öröm, mert ez az arany kölkince felvidítja
életünket, felrázza a csendes tespedésből. Utolsó ittléte óta igen sokat fejlődött észbelileg
és most már majdnem mindent beszél. Rém aranyos és jó fiúcska. Ilyen drága gyereket
nem igen lehet másutt találni csak Bp.en Korondiéknál. Ugye Gyurcikám?
Február 8.án péntek Egyet-mást hallunk, erről-arról. Semmi felüdítő. Mindinkább
rájövünk arra, hogy bizony jó volt itt maradni egyenlőre. Nem is szabad gondolkodni. A
446