v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

eszélgetni. Így volt ma délután is. Jöttek Ortenburgból valamennyien, Sári a gyerekekkel
itt volt ½ óráig, de Jenci és Laci csak 5 percig. Ma különben is általános rossz azaz
lehangoltabb a hangulat valamennyiünknél. Rossz híreket hallottunk mindenünnen, a
hazamenetelt, utazást, otthoni megélhetést, életet illetően. Minek is él már az ilyen
magunkfajta ember? De kérdem, hogy miből és hogyan fogunk élni otthon, ha a viszonyok
olyanok, amilyeneknek itt mesélik. Minden reményünk Gyuriban van, de egy kis szerencsét
is kérünk a jó Istentől. Csak a határon el ne szakítsanak Anyustól, mert akkor Ő mit csinál
a kis holminkkal, a csomagokkal? Ő ugyanis saját kis kosarán kívül semmit sem tud vinni,
vagy emelni s át vagy leszállásnál mi lesz vele? Más emberre számítani nem lehet, tehát
elválasztásunk egyenlő az összes csomagunk elvesztésével. Szóval, ha Gyuri nem tudna
valamiképp intézkedni, úgy minden a véletlentől, a sors jó kedélyétől vagy haragjától függ,
azon múlik. Sokszor rózsásan látjuk a haza utunkat, jövőnket, de csak néhány percig,
azután látjuk ezt-azt az akadályt, sűrű fekete felhőként kötelezni, felettünk tornyosulni.
Ilyenkor aztán fuccs minden életkedvnek, mert minden sokkal feketébb lesz még a
valóságban, mint mi itt látjuk.
Utóbbi időben teljesen apatikus vagyok. Nem izgat, nem érdekel semmi, nem törődöm
senkivel-semmivel, csak úgy élek, máról holnapra. De nem is nevezhető már életnek ez a
tengés. Nem így képzeltem az öregségemet. (Ne morogj öreg, hisz’ másoknak sokkal
rosszabb dolguk van és mégis kénytelenek élni.)
Február 3. vasárnap. Tegnap Gyertyaszentelő Boldogasszony (németül Lichtmess) napja,
ma vasárnap. Az említett ünnepet itt nem igen ünneplik, csak reggel van mise (szokásos),
egyébként üzletek nyitva, élet folyik mint más hétköznapon. Tegnap is, ma is remek,
mondhatni tavaszi időjárás. A medve bizonyára visszahúzódott odujába s így még hosszas
télre, hidegre számíthatunk. De az itteni lakosság is mondja is, hogy ha január enyhe, úgy
február – sőt a március egy része is hideg-havas. Nem baj. Eddig is megsegített a jó Isten
és adott fát-szenet, hát majd ezután is megsegít. Van is most olyan készletünk, hogy kevés
ember dicsekedhetik ennyivel. Ma különben a vasárnapi ebéd - rántott borjúszelet – után
rágyújtottam egy jó amerikai cigarettára s mit tagadjam, élvezettel elszívtam. Bár már
hónapok óta nem dohányzom, az utóbbi időben olykor-olykor vágyom egy szippantás után,
amit aztán – míg a készlet tart – meg sem vonok magamtól. Rágyújtok és élvezem, jól esik.
Itt be kell vallanom, hogy a drága jó Gyuri fiamnak szánt „valódi érsekújvári
pipadohányt” is már némileg megdézsmáltam. A papírhüvely már mind elfogyott, csak
Anyunál van egy pár darab megtömve, amelyet nehezebb időkre őrzünk. De az
érsekújvárival is finnyásan bánok, mert abból is szeretnék valamennyicskét az „útra”
megtakarítani. Tudom, hogy ez az igazi valuta!! A rádióból tudtuk meg, hogy
Magyarország néhány héttel ezelőtt „Köztársaság” lett. Az ilyen államforma alatt még
nem éltem, de a részletek ismeretének hiányában is, nem tudom, jó-e, rossz-e? Majd csak
meglátjuk 2-3 hónap múlva, hogy mivé fejlődött szegény magyar hazánk! A fő, hogy újra
talpra álljon az élet, az államforma azt hiszem mellékes. Tildy elnök úgy hallom igen
rátermett ember, hát lássunk mielőbb csodát. Adja Isten.
Anyus most új szakmába vágott. Eddig a gyermekruhácskák készítésével foglalkozott s
azokból produkált néhány remekművet, most meg babák és állatok készítéséhez akar
nyúlni. Ebben ugyanis én is tudnék segíteni s így kettecskén meg tudnánk keresni a
mindennapi kenyerünket. Egyenlőre az összes „Schnitteket” gyűjti, rakosgatja, tervezget.
Ha varrógépe volna, azt hiszem már csináltunk volna egy néhány állatot
Lacika+Gyurikák számára. Azért mondom, hogy Gyurikák számára, mert ha csak lehet,
445