v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

tüzelőfát, és sok más apróságot hagyott nekem. Olyan áldott jóságos ember. Isten áldja jó
szívét.
Ma de. Sári telefonált, hogy január 1-i leveleteket megkapták. Örömmel közli, hogy jól
vagytok s hogy bár hív Gyuri haza, mégis ajánlja, hogy tavaszig most már maradjunk itt.
Fát kaptunk délután – a télre járó 2.-ik m 3 -t – s így alaposan elfáradtam a fa cipelésben.
Ugyanis Loliét is nekem kellett elintéznem.
Január 20. Vasárnap Repülnek a napok, maholnap már vége lesz a tél legerősebb
havának. Számolva a napokat, közeleg a viszontlátás. Nem tudjuk, mi lesz velünk, érdemes
e még élni? Anyu fejfájása időnkint – porok után – alábbhagy, de soha sem szünetel. A
jövő héten Passauba tervezünk menni egy szemorvoshoz, talán a szemüveg gyenge.
Nekem meg , nem tudom, hogy mitől, mind két karom (könyökben) bizony alaposan fáj.
Lehet, hogy izomláz féle, de lehet, hogy reuma. De én azért csak vágtam fát és elvégeztem
a ház körül a nehéz testi munkákat, mert azt tartom a legjobb orvosságnak. Majd csak
elmasszírozom a fájdalmakat idővel.
Délután Mártánál voltunk uzsonnára hivatalosak, vacsora után meg nagy lázban írtunk
levelet, Gyurinak, Edónak, mert úgy hírlik, holnap megy egy vonat P.-ból. Van egy alkalmi
pasi, aki be is vinné, hát még este kell itt beadni. Tényleg, ½ 22-kor le is adtam két levelet.
(Egyiket Loli írta Edónak) s reméljük, hogy csak megkapjátok.
Január 21-én Hiába szorgoskodtunk tegnap a levélírás terén, ma a déli órákban tudtuk
meg, hogy a tervezett vonatok ismeretlen okból és bizonytalan ideig elmaradnak. Nem baj,
mert ez a körülmény a mi malmunkra hajtja a vizet, mert ezzel a mi esetleges kényszer
indításunk is kitolódik. Bár szerettem volna, ha levelemet mielőbb megkapnátok, de ez
csak néhány napi-heti késést jelent. Ahogy a jó Isten akarja.
Délutáni órákban Laci toppant be hozzánk véletlenül. Egyedül jött valami UNRAorvosnővel.
Jókedvű, derűs volt, azt mondja, igen jól vannak valamennyien, mindenük van,
jól élnek. Csütörtökön jourt adnak, ők is voltak már az Unrá-soknál több ízben, hát
viszonozzák.
Anyus most felcsapott harisnya-gyárosnak. Nem is stoppol sokat, hanem egyenesen fejel,
vagy sarkal. Hála a jó égnek, ma csak „1 porral” elég jól érzi magát. Talán majd csak
rendbe jön teljesen.
Január 23-án szerda Eseménytelen hétköznap, csak egy levél Szabó Gézától tépte fel régi
sebeimet, vezetett vissza Bgyarmatra, ahol ez a Sz. G. csendőr alárendeltem volt.
(Legutóbb a nyom. törzsalosztály mint tisztv. gyak. Bp-en) Ő vitte kerékpáron Sárikát a
régi laktanya udvarán, így talán emlékszel rá édes Edókám, Sárikám. Gyuri címét kérte,
mert valami fontos ügyével kapcsolatban írni akar neki. Bizony édes Sárikánk gondtalan
gyerekkorára nyúlik vissza ez a mozzanat. Drága hosszú copfos szöszi fejével van lelki
szemeim előtt, amikor még nem tudom hányadikos polgárista lányka volt, amikor soha
sem gondoltunk arra, hogy valaha a távol idegenben tengődünk és nem mehetünk ”haza”.
Hát lehetséges ez? Bizony ez a szomorú valóság.
1946 január 24 csütörtök Száraz szeles, de erősen hideg időjárás. Délben egy kis séta, du.
a favágóval dolgozgattam. Öreg, becsületes, jóságos arcú bácsika. Aztán meg az öreg
Simon Zoltán bácsi jött búcsúzni, aki holnap hajnalban bevagonírozás végett Pockingba
indul. Viszik a még itt lévő lovakat és kocsikat vonaton hazafelé. Csodálatos dolog, hogy a
lovakat és a kocsikat mégis elindítják ebben a zimankós téli időben. S mint mondják, ez az
utolsó alkalom, ezután már nem nyújtanak semmi lehetőséget a lovak és a kocsik számára.
A gépkocsikat meg egyáltalán nem engedik el, mert sorsuk eldöntetlen. Valószínűleg
hadizsákmányként itt fogják és itt értékesítik. Az enyémről meg csak egy jegyzőkönyv
442