v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

uralta. E csendes, esemény nélküli faluban lesz legalább miről beszélgetni, rémregényeket
szőni. A papíromon lévő kis krix-krax „Öbi” kézírása, amit egy óvatlan pillanatban oda
biggyesztett. Ő egyébként egy rém aranyos jó gyerek, aki itt mellettem egy divatlap
figuráival szórakozik.
Felm. ezds., Somos alez. és Szűcs fhgy. 13 h –kor itt voltak”B.u.é. kívánni”. Déli sétán
voltunk s így csak az utcán találkoztunk velük. Rendes misén voltunk és különösen nagy
áhítattal kértük a jó Isten kegyelmét. Vajon Ti mivel töltöttétek az év első napját? Írtatok e
már Anzsi érkezése óta? Most mindig nehezebb lesz a levelezésünk, mert amint halljuk, a
forgalom ritka, rendszertelen. Anzsiék már 6 hete elmentek innen s még nem kaptunk
semmi hírt. Én minden eshetőségre írok 1-1 lapot és Sárihoz küldöm, mert csak ő tudja
esetleg továbbítani. Remélem megkaptátok leveleimet, melyekből megtudtátok terveinket,
elhatározásunkat.
Anyus valamivel jobban van, de azért rém étvágytalan és gyenge.
Január 3-6. minden nap csak vártuk Sáriékat, de nem jöttek. Vártuk főleg, mert nem
tudjuk, hogy Sárika egészséges e? Pár nappal ezelőtt telefonáltak, de most nincs
telefonjuk, s most nem tudjuk őket elérni. Ma is már 16 h felé jár az idő s még mindig
nincsenek itt, tehát nem sok reményünk van, hogy eljönnek. Pici Gyuri itt marad nálunk
továbbra is, amit mi nem bánunk, mert élénkebb a környezetünk. Csak Sári ne legyen
beteg! Egyébként csend, írom e hosszú levelet számotokra, csak legyen „postása”.
Anyunak sajnos fejfájása nem akar szünetelni. A kicsi Öbi eldugta mindkét ceruzámat,
úgyhogy most egy gyufaszálnál is kisebbel írok. Úgy „elment” Gyuri szerint, hogy sehol
sem találom.
Január 7-9. Már megint csak összevontan írok, mert csodák csodája nincs időm, nem érek
rá. Tegnap (8-án) du. berobogott a kis szürke D.K.W. és meghozta a kis famíliát. Nagyon
nagy öröm a kis Öbi számára, aki szinte nem akart elmaradni Anyukája mellől. Rövid
kibeszélés után átadtam Sárinak a nektek írt hosszú levelet, majd újból felpakoltak és
vissza repültek. Elvitték kicsi dundi Gyurikát is, aki persze most már semmi kincsért nem
maradt volna itt. Anyusnak igen rossz éjjele volt, erős fájdalmakkal a nyakban ébredt,
amiért is ½ 11-ig az ágyban tartottam. Zajtalanul teltek a napok. Ma délután megint
beállítottak Laciék de Sári+Jenci nélkül. Csak a két gyereket adta be Laci és azután ment
a dolga után s majd úgy 19 h felé értük jött s újból haza robogott. Kicsi Dundi megint itt
maradt, hogy Sárinak könnyebb legyen Lacival megbirkóznia. Őkelme bizony rém élénk,
dacára Apja elég szigorú és érezhető fegyelmező gyakorlatainak. Különben amint látjuk,
egészen az Apja lesz. Minden természete, mozdulata teljesen az Apjára vall, csak arcszínei
Sárikánké. A kicsi Öbi pedig mosolygó szép szemével csodálja „bátyját” és rajong érte.
Áldott jóságával mindig csak szórakozás, ha ő itt van.
(Szerk. megj: Egyenes lelkű Nagyapám nem veszi észre, hogy Öcsit az ő lelkiállapotának
javítására hagyják náluk!)
Edókám meg van mentve a haza ceruza dolgában, mert megtaláltam azt, amellyel oly
szorgalmasan jártál angol órára .Lefoglaltam, befogtam.
Esetleg holnap újból bejönnek a gyerekek, mert mint Anyus súgja, be akarnak jönni engem
meggratulálni. Istenem, édes jó Istenem! Névnapom lesz holnap. Boldog időkben még
jelentett valamit, de ma már csak szomorúságot okoz az embernek, mert eszébe juttatja,
hogy valamikor mosoly, vígság, dínom-dánom volt ilyenkor. Egyébként Anyu ma valamivel
jobban van, s az lesz névnapi ajándékom, ha holnap még jobban lesz. Ma reggel mind a
ketten sírtunk, alig tudtam borotválkozni a könnyektől, mert beszélgettünk a múltról,
kedveseinkről, a Nagymamákról és reménytelen jövőnkről. Mi lesz, mi lesz?
439