v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

Saciék tegnap is, ma is itt voltak. Tegnap itt hagyták Gyurikát, mert úgy mégis könnyebben
birkózik meg szegényke az otthoni munkával és Lackóval, mert ha ketten vannak,
elképesztően csintalanok, de ha egyedül vannak, úgy egészen jó fickók. A kicsi Dundi itt
nálunk olyan mint egy kis angyal s ha Lackó megérkezik, 5 percen belül „indián
üvöltésekkel” utánozzák az autó tülkölést s a padlón ugrálnak négykézláb mint a
szöcskék. Ilyenkor aztán kimegyek a szobából, mert nem bírom idegekkel.
Rövid ideig voltak itt a fiatalok, tegnap Jenci nélkül, ma vele.
Anyus rakja a pasiancokat – változó szerencsével, én meg egy pár mondatban búcsúzom
az 1945.-től. A magyar pság társas vacsora keretében üli meg Silvester estéjét, melyre
bennünket is nagyon hívtak, de lemondtuk, mert Anyus még mindig eléggé gyenge, s mert
más okokból sem vágyunk társaságukba. (Prózai dolog.) Gondolatban Veletek vagyunk
kedves „pestiek” s azon tanakodunk, hogy mit csináljunk, hogy Ti mit is csináltok, hogy
vagytok? Ha az elmúlt esztendőben történteken végig száguldunk, úgy bizony sok-sok
küzdelmes és nehéz napoknál kellene megállnunk és elgondolkodnunk, mert sok
mindenféle történt elejétől véges-végig. De ilyenkor az ember nem is tud elkeseredni, mert
viszont táborban nem sínylődtünk, nem éheztünk, eddig még nem is fáztunk, különösebb
bajunk nem történt; szóval valahogyan vagyunk valamennyien és ami a fő „megvagyunk”.
Ezzel szemben sokan vannak, akik nálunknál sokkal rosszabb és nehezebb viszonyok között
tengődtek és tengődnek még ma is. Én tehát, „köszönöm, hogy megtartottál” és csak
egészséget kérek Tőled édes jó mennyei Atyánk, hogy a következő esztendőket amelyek
számunkra még sok nehézséget és keserűséget rejtegetnek valahogyan kibírjuk együtt.
Bizonyára Ti sem voltatok valamilyen zajos mulatságon, hanem kicsi fiókátokkal együtt,
talán szűk családi körben, (Menci) vagy meleg ágyban vártátok meg az új esztendőt,
léptetek a sokat rejtegető 1946-os év küszöbére. Adja Isten, hogy sok öröm, nyugodt élet
jusson osztályrészetekül s hogy talán nem sokára újból együtt lehessünk édes jó szüleitek
és valamennyiünk örömére.
És most „becsukódik már a szemem”, tehát édes jó Anyussal együtt minden jót kívánunk
az új esztendőre. Titeket csókolunk, édes jó Anyámnak pedig kezét csókolom.
Istenke óvjon meg minden veszélytől, tartson meg jó egészségben és vezérelje kisded
hajótokat továbbra is, hogy a világ gigászi küzdelme után keletkezett sok mindenféle
nehézségen keresztül révbe jutva, valamikor nyugodtabb és csendesebb öregségetek
legyen, mint a száműzetésben tengődő Apátoknak és Anyátoknak.
Griesbach, 1945. XII. 31-én 24 h
1946
II. felvonás
Január 1-én. Szép, havas az újesztendő első napja. Csendes, de a szokottnál élénkebb az
utca; a hősök szobra körüli utakon egy amerikai katona már reggel 8 h -tól autóvezetési
mutatványokkal szórakoztatja az utcán járókelőket. A közismert „dzsip” kis autóval
száguld a síkos utakon, esetenként hirtelen fékez, olyannyira, hogy az egész kocsi
megfordul. Olykor nekiirányítja a kocsit egy kerítésnek, kapunak, fának s azután hirtelen
megáll, anélkül, hogy összeütközne bármivel. Ezek a mutatványok persze a gumiknak
rémesen „használnak”. Egyik ilyen alkalommal a járdánkra is felfutott s majdnem
felfordult. Azt hiszem egy átmulatott Silvesteri mulatság utótombolása volt, de minden
esetre igen bravúros – baleset nélküli – mutatványok voltak. A fiatal fickó autóját igazán
438