v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

Karácsony estére, a Karácsonyfára és az ajándékokra térek vissza. Hát bizony a fa olyan
szép volt, hogy még a legmélyebb békében sem lehetne szebb. Sárika ügyességét és
leleményességét dicséri. Van rajta saját gyártmányú cukorka és dísz, de van valóságos
amerikai finom töltött csokoládé, narancs, mazsola, ezüst csillogó villogó láncok és díszek.
Szóval remek s mindez javarészt Sári és Jenci szerzeménye, László asszisztálása mellett.
Hogy mit kaptunk a Jézuskától, az meg egyenesen fantasztikus. Apraja nagyja el lett
halmozva mindenfélével. A gyerekek ajándékairól nem is szólva, kaptak 1-1 pyamát és 1-1
még remekebb komplett „nagyfiús” ruhácskát. Persze mondanom sem kell, hogy ezeket
Anyu varrogatta össze. Sári egy dísztálat (fából), Laci borotva szappant (finomat), Anyus
egy szürke (férfias) nadrágot és egy varró dobozt (fából), Apus és Jenci 1-1 praktikus
zsebkést. Akadt aztán még néhány apróbb dolog is, amire most már nem is emlékszem.
Anyus Koszti mamájától egy üveg Kölni vizet, én meg Kosztitól egy fára festett bajor
címert (szerk. megj.: sör alátét, lásd a napló első lapján) kaptam emlékbe. Én egy
jelmondattal ellátott kis táblácskát adtam a fiúnak, míg Martha egy csomag amerikai cigit
kapott. A mai satnya viszonyokat tekintve dúsgazdag volt ünnepünk, ha még a valódi
magyar sonkát, pompás töltött káposztát, dobos torta imitációt, diós (szója) patkót és
finom valódi kávét nem is számítjuk. Minden jobb és aranyosabb lett volna, ha Gyuri –
Edó és pici Gyurink is itt lehetett volna, de főleg, ha Anyusnak nem fájna annyira a feje,
nekem meg a fogam.
Szép bajor szokásként meg kell említenem, hogy a „mindenki Karácsonyfáját” a hősök
emlékszobra előtt állították fel. A fa jó magas és sok-sok aprócska lámpácska (villany)
van rajta, amelyek éjjel-nappal világítanak az ünnepek alatt. Esténként az eddigi utcai
világítást nem gyújtják fel, miáltal a „sok csillagos” Karácsonyfa még jobban
kiemelkedik.
Csütörtök, XII.27.én 1945 Ma van Szimi Gyuri 2. szül. napja. Telefonon üdvözöltem a kis
öreget. Sajnos Sári sem érzi magát jól, Anyus valamivel jobban van. Loli beült társalogni
s így annyira folyik a traccs, hogy képtelen vagyok írni. Schluß! Nem is volt semmi
újdonság.
Szombat XII. 29. Tegnapi csendes napunkat a patikusék elevenítették meg, amennyiben
d.u. visitbe jöttek és karácsonyi ajándékul Griesbach városkáról készített tusrajz-képet
hoztak. Elég művészi alkotás, tehát emléknek jó lesz. Emigrációs évünk emlékére
megőrizzük s ha egyszer talán jobb körülmények közé kerülünk be is kereteztetjük. Itt
kérdem, megmaradtak e a mi képeink, a ti képeitek közül legalább egy? Itt gondolok vissza
arra a kedves-kedves örömötökre amikor saját megtakarított pénzeteken vettetek egy
olajfestményt, amelyet annyira szerettetek. Vajon az sem maradt meg? Ilyenekről írhatnál
édes Edócim. Tudom Gyuri nem ér rá, hát írjál Te egy ilyen „környezettanulmány” félét.
Lám én is írok, csak írok mindenféléről s nem is tudom, hogy ki, mikor olvashatja el.
Talán elolvasatlanul elkallódik, talán csak majd évek múltán kerül kézbe. Úgy tervezem,
hogy 31.-én du. ezt a kötetet lezárom és 1946.I.1.-vel a második kötetet kezdem meg. Ha
lehet, elküldöm. (Ha akad biztos szállító.)
Megemlíteni való: Tegnap 1 kg sertés, ma 1 1/4 kg gyönyörű marhahúst kaptunk éspedig
jegy nélkül. Ilyenkor, bár nagyon örülünk a húsnak, minden falat nagyon nehezen csúszik
le a gigánkon, mert tudjuk, hogy a szegény pestiek ilyet soha sem látnak. Csont nélküli
sertés – marha hús 1 kg.-ja 2 R.M. (Szerk: Reichmark - birodalmi márka) Állomnak is
szép. Ezt sokáig vissza fogjuk sírni, ha egyszer Magyarhonban leszünk.
1945. év utolsó napján.
437