v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

Kedden délfelé Sári-Laci-Jenci és Öbi is beállított. Saját kocsijukon. Laci és Jenci estefelé
újból vissza mentek, Sári a gyerekekkel itt maradt. Már régen nem voltak itt s így sok
beszélgetni valónk volt. Sári keze alatt repült a munka; ügyes, gyorskezű és rendes
asszonyka ez a mi kis, pardon nagy lányunk. Szerdán este jött a Mikulás + Krampusz,
Franzl a patikus fiú volt az igen kedvesen és jól maszkírozott Mikulás, Koszti meg a
láncait vadul csörgető Krampusz. Lacika nagyon meg volt illetődve, mert a Mikulás
virgácsától, melyet elég gyakran használt, félt. A kicsi Bömbi még boldog volt és nagy
áhítattal hallgatta a Mikulás kedves mondókáját. A Márta asszony (Koszti Mamája) által
írt és valamennyiünket érintő verset a jó Mikulás bácsi eredetiben itt hagyta. Haza viszem
emlékbe. Rövid tartalma, hogy a Mikulás bácsi messze orosz földről indult és
Magyarországon keresztül jött ide. Magyarországon Bpestet érintve egy kis aranyhajú
szőke legénykénél járt, (Juri) aki Mamájával együtt sok meleg üdvözletet küld. Irt a
griesbachi nagymamáról aki sokat var és dolgozik, meg a nagypapáról, aki a fiukkal
„Feuert” játszik, emlékezett meg s végül azt kívánta, hogy jövőre otthon találjon
bennünket. Persze mindez németül és ügyes formás versben van leírva. Nagyon helyes és
kedves jelenet volt. A Mikulás a picinyeknek 1-1 házilag, de nagy fáradtsággal készített
„Mikulást + Krampuszt” ábrázoló babaféléket (papír) ajándékozott melyekbe alma volt
bújtatva. Na meg volt több mindenféle nagyon primitív háborús gyártmányú és nagyon
német divatú játék is a puttonyban amelyek annyira gyengék voltak, hogy bizony már az
öröm első pillanatai után rövidesen jött az üröm, mert a játék megrongálódott illetve
eltörött.
Tegnap Saca egész nap itt volt a gyerekekkel és este indultak Pockingba. Ez csak terv
maradt, mert az akkumulátor kifogyott s így Weinrirl községből vissza húzatta magát egy
lovas bácsival s újból itt aludtak. Csak ma reggel mentek aztán el a kis „Öbit” itt hagyva.
Szegény Sári nyugtalan volt, mert lakásában minden felforgatva és összedobálva maradt.
Ma újra nyugtalanító hírek keringenek a levegőben a hazamenetelt, a táborba menést
illetően. Borzasztó, hogy még mindig nem nyugszanak, nem akarnak tavaszig itt hagyni,
pedig már alig vagyunk itt néhányan. Amint a jó Istenke akarja, szokta mondani drága jó
Anyusunk. Ha ránk van kivetve a hidegben és fagyban való utazás borzadalma is, úgy
végig szenvedjük azt is, ha meg nem, úgy tavasszal, az első hajóval hazavitorlázunk.
Ma hallottuk, hogy Pincés Zoltán és felesége megmérgezte magát. Zolti meghalt, felsége
még nem. Borzasztó. Derék jó emberek voltak, csodálkozom rajtuk, hogy ezt elkövették.
Gyermektelenek és szülőtlenek voltak, hát ezért határozhattak úgy, hogy együtt halnak
meg. Részleteket még nem tudok.
Kicsi Gyurika gagyog sok mindenfélét, és helyesen játszik ágyikójában, Anyus ágyazgat,
én meg ezennel jó éjt kívánok. Csókollak.
Szombat, 1945.XII.8. Csendes, zavarmentes, falusi (bajor falusi) ünnepnap. Egész nap,
hála az égnek, elég meleg szobában. A csendet csak Gyuri bogarunk csacsogása kavarja
meg olykor. Egyébként 0.
Vasárnap XII.9. De. semmi, d.u. Sáriék jöttek. Hoztak sok minden féle főznivalót s kérték
főzze meg Anyus vacsorára. Úgy is lett. Kitűnő grízes nudli volt „cukorral”. Degeszre
faltuk magunkat, Jencinek meg küldtünk egy adagot mert ő ott maradt fűtőnek a
barackban. Jó fiú, nagyon szeretjük. Vacsora után, Öcsi visszahagyásával, elgurultak a
hideg táborba. Fáznak szegények, s bizony éheznek is. Elküldtem a napokban befejezett
levelet címetekre egy kocsi karavánnal. Talán 8-10 nappal később kapjátok meg, de fő,
hogy megkapjátok. Most már nincsen alkalom innen, hanem csak Pockingból. Innen már
mind elmentek azok, akik a tél és a hideg dacára indulni akartak.
433