v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

nem lesz addig nyugta, amíg egyet nem csinál a Ti Gyuritoknak is. S amilyen Ő, addig
nem nyugszik amíg azt ki nem agyalja valahogyan, aztán meg majd addig-addig leszünk,
amíg azt el nem küldjük. Bár e téren már sok rossz tapasztalataink vannak, mégis újra
meg újra kísérletezünk. Anyussal csevegünk és megállapítjuk, hogy ma-holnap 30 éve
annak, hogy megismertük egymást. Repül az idő, s lassan megöregszünk. Hosszú évek,
szép idő. Voltak nehéz napjaink is, mégis múló bajnak mondhatjuk azokat, életünk
lefolyása általában csendes, nagyobb baj nélküli volt, a jó Isten mindig velünk volt és
mindig igen kegyes volt hozzánk. Igyekeztünk buzgó katolikus életet élni, vallásosak
voltunk s a jó Isten soha nem hagyott el. Hála ezért neki.
Csütörtök nov. 29.-én.
Ma bajor disznóhúsból kisült zsírt ettünk morzsa kenyerünkhöz. Ezt naplóban kell
leszögezni, mert a bajoroknál a hízott sertés „Rare Sache”. Elképednének az itteniek, ha
egy szombathelyi öpk. sertést látnának.
Péntek, nov.30.-án 1945.
András napja van ma. Bihar Bandit várta az anyja ide, de úgy látszik, nem jöhet át a
határon. Érthetetlen valami, hogy hónapokat tölt valahol Linz táján, táborban az ingyen
mártás kedvéért, de távol családjától, azzal mit sem törődve. Nagyon furcsa.
Lackót a kis aranyost egy alkalmi autóval ide küldték hozzánk, mert Sáriék barakkjában
tűz támadt s így lakáscsere, hurcolkodás van, amikor is nem érnek rá Lacikával
foglalkozni. Szerencsére nem égett el semmi holmijuk, az autónak sem történt baja, de
sajnos hurcolkodniuk kell, ami természetesen mindig fáradtságos, kellemetlen. A jó ég
megóvta őket a nagy bajtól.
December 1.-e szombat.
Ennek az évnek utolsó hónapja kezdődik. Hála az égnek, hogy ez a szerencsétlen év is
elmúlik (kimúlik) lassacskán. Sok keserűséget és fájdalmat hozott vén Európa nyakára.
Levelet kaptunk Edótól, - Menci is írt hozzá néhány sort – melyben nagyon kedvesen hív
haza. Leveled édes fiam még okt. 25.-én kelt és most már nem indulhatunk el. Hideg van
de a vonatok sem járnak úgy, hogy azokkal fogyna a tábor létszáma. Akik oda mentek
Anzsiék után (X.10. után) azok még mind ott vannak és fáznak, éheznek, vacognak.
Szerencsénk volt, hogy itt maradtunk. Ha előbb kaptunk volna hírt, úgy szívesen mentünk
volna Anzsiékkal. De jó lett volna a Jézuskát otthon megvárni! Veletek együtt lenni. Most
már várunk hajó indulásig. Azt az utat talán könnyebben átvészeljük. Mégis könnyebb lesz
mint vonaton. Ah! Nem is jó gondolkodni.
Hétfő, XII.3. Tegnap hosszú levelet írtam Nektek ezért itt semmit sem írtam. Azt hittem,
hogy el tudom küldeni soraimat, de nem sikerült. Majd csak lesz még alkalom. Ma Laci
volt itt néhány percre és sietve távozott. Azt mondja, kapnak jó 3 szobás lakást és talán
még jobb dolga lesz mint eddig volt. Káruk semmi, de rendetlenségünk annál jóval több
van. Kis Lacika itt van nálunk s a Mikulás előlegezte kis vasúttal nagyon szépen játszogat.
Emlékeztek még a Schweidel utcai lakásra amikor Lacika a vonatok közeledtét
jelezve”Sss!sss!sss!-t mondott nyakacskáját föltartva? Úgy csinál most is s bejárja
vonatával az összes ágyakat, székeket s a szoba minden elérhető zugát. Minket is „szállít”
Bpre.
Aranyos pofi a kis öreg. Arany János „Családi kör”-éből már sokat tud, s ha Anyu azokat
az örökké szép sorokat előmondogatja, úgy Lacikánk igen jót mulat. Én is élvezem mert
nagyon herzig.
Péntek, XII.7.-én 1945.
432