v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

is. Milyen jó, hogy még itt vagyunk és nem úton valahol marha waggonban. De ha már fél
úton volnék, azt sem bánnám.
D.u. befűtöttem és kipróbáltam a tegnap szerzett kokszot. Sajnos nem ég. Korai volt az
öröm, most gondom lesz túladni rajta, vagy cserélni. Nagyon sajnálom.
A helybeli – és nem a Kerepesi temetőbe mentünk körülnézni, egyet imádkozni. Kellemes
megnyugtató séta volt. Varga Tivadar alez. Apjának sírját is megnéztük. Valami különös
emlékművet állított, érdekes. Tulajdon képen 4 fakeresztből álló valami, talán a pogány
világra emlékeztető síremlék (fa). Én még ilyet nem láttam. Az összes helybeli magyarok a
temetőbe zarándokoltak, mindenki megemlékezik otthon nyugvó őseiről, családtagjairól,
szeretteiről, rokonairól.
Anyus vasal, én meg elmélkedem a kártyákkal. Pá édeseim.
1945. November 2-án du. Újból neki fogtam az orosz tanulásnak, de úgy látom, nincs
hozzá türelmem. Nem valószínű, hogy folytatni fogom. Nincs kedvem s remélem nem is
lesz rá szükségem. Ha haza jövök s érintkeznem kellene az oroszokkal, úgy majd szerbül
beszélek s majd csak megértenek. Ha meg nem, úgyis jó lesz. Sáriéknak levelet és
csomagot küldtünk, de ők nem írnak, nem üzennek. Estefelé sokat beszélgettünk a
patikuséknál levő béna orvosról. Képzeld el Edókám eltiltották a praxistól és elkobozták
minden letétben levő pénzét és esetleges ingatlanait. Ez nagy csapás Márthára és Kostira,
mert ezeket ő tartotta el. De a patikusék is attól tartanak, hogy elveszítik a patika jogot.
Borzasztó csapás volna a 6 gyerekes családra. Itt alaposan leszámolnak a volt
párttagokkal, szinte kiirtásra irányul minden intézkedés. Mi vár ránk otthon. Valószínűleg
hasonló sors, pedig mi igazán nem voltunk nyilasok egy percig sem. Miből éljenek szegény
emberek, ha a foglalkozásuktól eltiltják, pénzüket elveszik stb. Hát példának okáért a járni
nem tudó és béna kezű orvos mit dolgozzék? Pedig jól menő rendelője volt. Mindezeket
azért írom meg, mert tudom Edót érdekli. Tudom Edókám sok szomorkodásban és
búsulásban volt részed Griesbachban, de itt ért az a végtelen nagy öröm és boldogság,
hogy újból visszakaptad a jó Istentől nagyon szeretett Gyuridat s így azt is tudom, hogy
örökké emlékezetes hely marad számodra ez a kis bajor helyecske. Utóbbi időben –
lévének gyönyörű őszi napok – Anyussal naponta, legalább egyszer sétálgatunk az
erdőben és csak most látjuk, milyen szép Grbach környéke. Az út Pfarrkirchen, Passau, St.
Salvator irányában más és másféle erdőn vezet keresztül, melyek most csodásak. Istenem,
ha úgy lettem volna a Ti ittlétetek alkalmával és nem ültem volna mindig abban az
áldatlan, büdös irodában, milyen sokat élveztél volna Te is , pici Gyurikánk is. A pajtához
is el szoktunk sétálgatni, tudod Edókám, ahhoz a pajtához, ahonnan a pockingi reptér
bombázását néztétek. Istenem, édes jó Istenem.
1945. XI. hó 3-án. A dupla ünnep után ma újból egy szürke hétköznap. Szürke a szó teljes
értelmében, mert 10h-ig sűrű köd volt. A templom tornyát sem lehetett látni. De úgy 11
felé már verőfényes, napsugaras idő lett, mire Anyussal sétálni mentünk. Elmentünk
Uttlan felé. Útközben leültünk egy padocskára és jól kisütkéreztük magunkat. Délig ott
élveztük a jó időt. Szász Géza ezredessel találkoztunk aki búcsúzván tőlünk azt mondta,
hogy ő a jövő héten táborba megy s onnan minden áron a legelső alkalommal haza siet.
Sógora a jelenlegi rendőrfőkapitány (Krisztinkovich) s majd csak segít rajta.
Délután a tegnap említett pajtánál voltunk Anyussal s ott újból beszélgettünk veletek édes
drágáim. Sárit is ide varázsoltuk picinyeivel s így együtt voltunk néhány percre legalább
gondolatban. Utána a mezei úton Karpfaum felé folytattuk utunkat miközben 3 kis fej
káposztát leltünk a már letarolt szántóföldön. Haza vezényeltük őket Grbachba s így a
holnapi disznóhús mellé párolt káposzta lesz. Képzeljétek vettünk jegyre 55 dkg. sertés
423