v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

Anyus ebédutáni pihenőcskéje utáni időben rendezgette a fiókokat s így előkerültek Gyuri
főiskolai okmányai és Tőled Edókám 2 pár bőrkesztyű. Bizonyára szükséged lenne rá de a
gyors kapkodásban itt maradtak. Majd hozzuk tavasszal, mert úgy hallom semmi indulás
sem lesz már tavasz előtt.
Az emberek sokat beszélnek, jöhet még hirtelen fordulat is. Sáriékról semmit sem hallunk,
mert úgy látom, ők sem kapnak alkalmi kocsit. Sajnos mi sem. Írtam Nektek egy levlapot,
melyet úgy alkalmi emberrel küldök, hogy mégis valami hírt kapjatok innen. Gyuri
főiskolai okmányai című borítékot átmotozgattam, de abban a mérnöki oklevélnek csak
egy másolatát leltem meg és a gimnáziumi értesítőt. A többi a Te Veres Pálné gimn.
értesítőd és egyéb vásárlási könyvecskék voltak édes Edócim. Remélem, az eredeti
mérnöki diploma valahol Gyurinál lesz. De ha az eredeti hiányozna, (elkallódott) is, úgy
ez a hiteles másolat is megteszi. Sajnos az én összes okmányaim Szombathelyen abban a
bizonyos jó és szép mappában maradtak. Talán valaki becsülettel őrzi és egyszer vissza
adja. Igaz, nekem is csak emlék volna, de azt hiszem, hiú ábrándban ringatom magam,
mert azt eltüzelték. Sajnálom összes kitüntetéseimet is, melyek ugyancsak ott maradtak
azokban a szép kosarakban, melyeket Sopronkőhidán szereztem Béla Apus
közbenjárásával. Na de ne is beszéljünk arról, mi minden maradt ott. Isten adta, Isten
elvette.
1945. November havának első napja.
Szomorú borús nap, csak nem esik. Olyan szomorú az idő mint az emberiség. Élünk,
halottainkról megemlékezünk s talán irigyeljük is őket. Bizonyára jobb volt békés
viszonyok között meghalni, mint itt a földtekén ide-oda gurulni. Haza-haza. Hallom ma
újból, hogy Rajnayt mint volt főispánt valahol a határon leszállították és táborba vitték.
Nem tudom miért sietett annyira haza a főispán?
Kedden (ma csütörtök van) meghalt Dummné Rotthalmünsterben, ma temetik. Szegény
sokat szenvedett, mert eskóros (?) volt.
Kinézek ablakunkon s látom, a két hatalmas, eddig minden kilátást eltakaró gyönyörű
lombú fát. Előtte a 2 fenyő. A fenyők díszelegnek továbbra is, de a fák leveleiket teljesen
lehullajtva jelzik a tél elejét. Edókám édes lányom, ez Téged érdekel, de csak úgy
általánosságban mint griesbachi tájkép, de pici arany fiadat – ha már ésszel felfogja
ugyan – nagyon érdekelné, mert hiszen az ő kedvenc helyén állva(ablak előtti szék) mindig
a lomb vette el előle a kilátást s azért nem látta olyan gyakran az autókat és kocsikat, mint
amennyire ő azt szerette volna. Mozgott, hajlongott ide oda, hogy lássa a „tütüt”, meg a
pacikat, de a karikázó gyerekeket és a kutyusokat is mindig számon tartotta, jelezte.
Biciklit látva is mindig örvendezett. Drága kis pofim, de sok örömet szereztél nekünk
virgoncságoddal. Jó hogy itt voltál édes kis aranyom. Valamennyien szerettünk, pláne
utolsó időben amikor már önállóan kéredzkedtél „Bilikóra”! Amíg Sáriék Karpfaumban
voltak,mégis jutott nekünk is olykor-olykor az egyik gyerekből, de most Pockingból nem
lehet,mert bizonytalan és körülményes a jövetel-menetel. Nagyanyus úgy hetenként
egyszer gyárt valamilyen jó hadi süteményt tojás és majdnem cukor nélkül, s egyszer
sikerül neki alkalmi kocsival elmenni és elvinni, máskor pedig – pl. ma – egy repülő tiszt
vitte el motorkerékpáron a kis küldeményt. Picinyeink ott a tábor kosztja mellett rémesen
örülnek, ha Nagyanyus küldeményét látják, élvezik. De ne félj piciny Gyurikám, majd süt
neked is jókat „Mamika” csak súgd meg Apucidnak, hogy szerezzen és kerítsen jó sok
cukrot és tojást. Kakaót majd mi hozunk. Sajnos úgy látom, hogy csak tavasszal és nem
Karácsonyra. Most, hogy van fánk és tegnap óta 2q finom koksz, most már azon
gondolkodunk, hogyan lehetne ebből nektek küldeni. Fúj a szél, borongós az idő továbbra
422