v.Poltáry Vilmos - Magyar Királyi Csendőrség

Erre csakhamar sor kerül, mert márkánk már nincs. Igaz, ma vettünk egy doboz (3 kg)
vajat, meg egy kis marmeládot (amerikai), de élni csak kell valamiből. Majd megleszünk,
csak már tudnánk valamit az indulás időpontjáról és lehetőségeiről. Bezzegh Putyu apja
nem kedvező hangon írogat, de mi semmit sem tudunk irányadóul kapni. Kicsi Gyurókám
miért nem kiabálod gyakrabban „Mamika?” vagy „Nagypapa”, hiszen olyan édesen
mondtad ezt, akkor talán Apád és Anyád is reánk gondolna!!!
1945. X. 23-án (Kedd) E sorokat ágyban fekve írom. Már 19-ike óta fekszem meglehetős
fájdalmakkal. Ugyanis pénteken (19) a szokásos favágás közepette hirtelen hirtelen
erősödő fájdalmak támadtak derekamban (Hexenschuß), de oly erősen, hogy alig tudtam a
lépcsőn feljönni. Levetkőzni és lefeküdni meg egyenesen képtelen voltam. Meleg
borogatás, salicil porok, massage, máig annyira enyhítették fájdalmaimat, hogy már fel
tudok állni és bot nélkül is már tudok némileg mozogni. Egyébként jól vagyok, eszemiszom
rendesen, csak a derékfájások még nem akarnak szünetelni. Orvos is volt itt
többször is, de ezt az ágyban kell kiböjtölni. Mivel ma már ötödik napja, s egy alkalmi
kocsi van Pockingba, így hát Anyust elküldtem gyereklátogatóba Sáriékhoz. Anyus előre
főzött – Jenci megmelegítve beadta – s így nem akartam, hogy Anyus az alkalmat miattam
elszalassza. Hiszen nem olyan veszélyes baj ez, csak kellemetlen. Ha jól emlékszem,
Gyurinak is volt ez a baja, de Ő radikális izzasztással hamar rendbejött. Én sajnos
orvosság dacára nem izzadok.
16h 15p, megjött Anyus Sáriéktól, s azzal állított be, hogy „Edóéktól jött hír”. Milok itt
volt és mesélt Lacinak rólatok. A táborban véletlenül találkoztak Milokkal, aki elmondta,
hogy hozott levelet is, de azt valahol (azt sem tudja, hol) feladta. Sajnos ez nagyon
szomorú, de ő azt mondja, annyi levelet hozott, hogy csak feladta valahol. Azt sem tudja,
melyik városban. Milok elmondta, hogy Edó + Menci voltak feleségénél, s így elmondta,
hogy jól vagytok, de mást nem tudott csak azt, hogy milyen nehéz a megélhetés Magyar
hazánkban, s bizony ne siessek haza, mert a tábort nem kerülhetem el. Jó, hogy nyugdíjas
vagyok, de miért jöttem ki a nácikhoz? Így most Laci Milok útján is küldött levelet, meg
valami százados által is, aki bár Gyurit nem ismeri, de fel fogja keresni. Talán csak
megjön a M. által hozott leveletek is valahonnan. Most mondja Anyus, hogy állítólag
Münchenben adta föl leveleteket. Remélem, hosszabban írtatok mindenről. Borzasztó,
hogy eddig még semmit sem tudunk rólatok. (9. hét)
Itt is szomorú a helyzet. A vasárnap elindított magyar vonatot Passauból visszalökték
Pocking berakodóba. Negyvenen vannak egy wagonban, esik az eső, fúj a szél. Jó, hogy
Sáriéknál fűtenek a barakkban (villany), s hogy van ellátásuk. Állítólag megint leállították
a magyar szállítmányokat, s így most már mindinkább arra kell elhatározzam magamat,
hogy a telet itt töltjük, tavaszig itt leszünk távol Tőletek. Istenem, Istenem!
László úr (Laci) és Jenci most autóvételen törik a fejüket. Már megvan rá a pénz – persze
márkában – s így talán ma meg is veszik. Nagy reményeket fűznek az autóhoz, mert azzal
járhatnak üzleteket lebonyolítani. Borzasztó világ van a fekete piacon. Jenci igen nagy
mértékben ügyeskedik.
Egészen felvillanyozott Anyu a mindenféle hírekkel, de mivel nem olvassuk az s.k.
betűiteket, hogy is lehetnénk nyugodtak. Ágyban fekve írom e sorokat, s a düledezéstől
eltekintve, ki is fáradtam, a villany is többször elalszik,tehát, pá.
Október 24-ike. Tovább is ágyban maradok, mert bár javult állapotom, felkelni még nem
szabad.
Anzsi tegnap kórházba ment (operálják, mert nem bírta az állapotosságot). Borzasztóan
affektált. Kis nyávogó majom.
419