értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

speciális betegcsoportokban, az egyes klinikai szituációknak megfelelő optimális
értékekről pedig csak szórványos információval rendelkezünk (215). Ezért az
eredmények kiértékelése során a vizsgálatainkba bevont betegek egyik alcsoportjában
(III. populáció) külön is elemeztük a posztoperatív időszak összes hemodinamikai
mérésének adatait. Ebben a nagyértranszpozíció miatt operált újszülöttekből álló, korra
és anatómiai sajátosságokra nézve homogén csoportban jellemeztük az invazív módon
meghatározott hemodinamikai paraméterek értékét a mellkas zárása előtt, a mellkas
zárása után és az extubációt követő periódusban. Az extubációra akkor kerülhetett sor,
amikor a betegek a megfelelő spontán légzés és keringés segítségével tartósan képesek
voltak biztosítani a szervezetük számára a kielégítő ventillációt és szöveti oxigenizációt.
Az extubációt követő hemodinamikai mérések tehát kardiorespiratórikusan stabil, jó
keringési állapotú betegekben történtek, akik már az intenzív osztályról történő
elbocsátás előtt álltak. Az így kapott eredmények iránymutatást adnak az invazív
hemodinamikai paraméterek normálértékéről újszülöttkori korrekciós szívműtétet
követően.
A vizsgált alcsoportban a szívindex az extubációt követően megfelelt a gyártó
által megadott felnőttekre vonatkozó normáltartománynak (216). A verőtérfogat index –
a fentebb említetteknek megfelelően – és a szisztémás vaszkuláris rezisztencia
ugyanakkor alatta maradt a felnőtt normálértékeknek. Adataink a paramétereknek a
gyermekekre vonatkoztatott normálértékeivel összhangban vannak, bár a betegeinkben
mért verőtérfogat index a normáltartománynak az alsó határát nem sokkal haladta meg
(217). Fontos megfigyelés, hogy a mellkasban elhelyezkedő folyadékvolumeneket
jellemző paraméterek általunk meghatározott „normális” értékei jelentősen eltértek a
felnőttekre vonatkoztatott referencia tartományuktól. A globális végdiasztolés volumen
és az intratorakális vérvolumen mind a felnőtt, mind a gyermek szívsebészetben jól
jellemzi a szív előterhelését, miközben a hagyományosan erre jellemzőnek tartott
paraméterek, mint a centrális vénás nyomás és a kapilláris éknyomás, összefüggését a
perctérfogattal nem igazolják az adatok (218,219). Eredményeink szerint újszülöttekben
a felnőttekéhez képest jelentősen alacsonyabb GEDI és ITBI értékek is biztosítják a
kielégítő perctérfogathoz szükséges előterhelést. Hasonló eredményeket publikáltak
korábban állatkísérletek (220) és intenzív osztályon kezelt 1-15 hónapos gyermekek
kapcsán (219), azonban a vizsgálati alanyok és állatok mesterségesen voltak
70