értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

magasabb bazális NT-proANP szint hatását és javítani a teszt specificitását patológiás
állapotokra nézve. Magasabb peptidkoncentrációk esetén a teszt értéke közelít az
NT-proANP és az NT-proBNP koncentrációjának összegéhez. Ennek a tesztnek az
eredménye a virtuális nátriuretikus peptid, az NT-proXNP, „koncentrációja”.
A diagnosztikus teszt klinikai kipróbálása a Gottsegen György Országos
Kardiológiai Intézetben történt 100 felnőtt önkéntes és 478 szívbeteg prospektív
bevonásával (193). Az önkéntesek vérmintái alapján lehetővé vált a virtuális
nátriuretikus peptid „normálértékének” a behatárolása. A vizsgált felnőttekben az
NT-proXNP értéke jól korrelált az NT-proANP (r 2 = 0,75) és az NT-proBNP szintjével
(r 2 = 0,85), és még erősebb volt a korreláció a két nátriuretikus peptid szintjének
számtani összegével (r 2 = 0,92). Az NT-proANP és az NT-proBNP szint egymás közötti
korrelációja jóval gyengébb volt (r 2 = 0,51). Ezen eredmények szerint az új teszt
ténylegesen érzékeny mindkét nátriuretikus peptid szintjének egymástól független ill.
együttes emelkedésére is. A peptidszintek mindkét betegcsoportban meghaladták a
kontroll csoportban mért értékeket. A billentyűbetegekben az NT-proXNP szintje,
csakúgy, mint a másik két peptidfragmenté, magasabb volt, mint a
koszorúérbetegségben szenvedőkben. Emellett vizsgálták a nátriuretikus peptidek és a
virtuális peptid diagnosztikai képességét a különböző szívbetegségekre nézve. Az
NT-proXNP hatékonysága klinikailag hasonlónak vagy jobbnak tűnt, mint a másik két
peptidé külön-külön ill. a peptidszintek számtani összegéé, különösen igaz volt ez a
koszorúérbetegségre nézve. Az NT-proXNP klinikai alkalmazásának várható
hozadékáról további vizsgálatok szükségesek még a felnőtt betegekben.
Gyermekpopulációban ezidáig még nem vizsgálták az NT-proXNP teszt
alkalmazhatóságát és lehetséges felhasználását.
3. ábra Az NT-proXNP szerkezete (forrás: 193)
30