értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

01.08.2013 Views

A nátriuretikus peptidek az endotéliumtól független vaszkuláris simaizomrelaxációs hatással rendelkeznek, melyet izolált aortagyűrűk vizsgálatával igazoltak (119). In vivo ANP infúzió hatására csökken az artériás vérnyomás. Bizonyos megfigyelések szerint a perctérfogat is csökkenhet köszönhetően a venodilatáció és a csökkent plazma volumen következtében létrejövő preload csökkenésnek (120). A plazmavolumen csökkenését nefrectomizált patkányokban végzett vizsgálatok alapján a megnövekedett kapilláris permeabilitással és az intravaszkuláris térből az interstitiumba történő fokozott folyadék kiáramlással magyarázzák (121). Más kísérleti összeállításokban a vérnyomáscsökkenés hátterében a teljes perifériás vaszkuláris rezisztencia csökkenése áll (122). Ez utóbbi főleg olyan egyedekben jellemző, ahol a magas vérnyomást a veseartéria elszorításával és a renin-angiotenzin rendszer aktiválásával váltották ki. A nátriuretikus peptidek szerepét a bazális vérnyomás szabályozásában alátámasztja, hogy knock out egerekben, amelyekben nem termelődik ANP, a vérnyomás megemelkedik (123). Ehhez hasonlóan magas vérnyomás alakul ki az NPR-A receptor hiányában (124), amihez a plazma térfogat növekedése is társul (125). A nátriuretikus peptideket túltermelő transzgenikus egerekben ugyanakkor az átlagos vérnyomás alacsonyabb a kontroll állatokhoz képest (126,127). Humán kutatások eredményei is megerősítették a nátriuretikus peptidek hatását az erekre és a plazmavolumenre. Mind az ANP, mind a BNP rendelkezik direkt artériás vazodilatációs és venodilatációs hatással izolált humán ereken (128). Egészséges önkéntesekben ez a hatás, azonos moláris koncentrációt alapul véve, a BNP esetében kevésbé volt kifejezett, mint az ANP esetében (129). Ugyanakkor krónikus szívelégtelen betegekben a két peptid hatásai között lévő különbség eltűnik: a véráramlás emelkedése mindkét peptid esetében jelentősen kisebb, mint egészséges kontrollokban (130). Hipertóniás betegekben alacsony dózisú ANP infúzió csökkenti a plazma térfogatot és mind a szisztémás, mind a pulmonális szisztolés vérnyomást (131). Egészséges önkéntesekben szintén csökken a szisztolés és az átlagos artériás vérnyomás fiziológiás koncentrációjú ANP hatására (132). Ezzel szemben alacsony dózisú BNP infúzió nem befolyásolja a vérnyomást (133). Ugyanakkor megfigyelték a szív előterhelésének ill. a szívüregek átmérőjének a csökkenését, melyek hátterében a venodilatáció és a csökkent intravaszkuláris volumen állhat. (134). Szívelégtelen betegekben nagy dózisú BNP infúzió hatására sem feltétlenül változik meg a 22

vérnyomás, de csökken mind a pulmonális kapilláris éknyomás, mind a szisztémás vaszkuláris rezisztencia (135). Az előterhelés és az utóterhelés csökkenése következtében javuló keringési állapot kiegészülve a fokozott nátrium- és vízkiválasztással felveti a nátriuretikus peptidek fiziológiás és lehetséges terápiás szerepét a szívelégtelenség kompenzációjában (136). 1.5.3. Neurohormonális hatások A nátriuretikus peptidek biológiai hatásai ellentétesek a renin-angiotenzin- aldoszteron rendszerével, és különböző fiziológiás körülmények között a nátriuretikus peptidek és az angiotenzin II szintje fordítottan arányos egymással (137). NPR-A receptorhiányos knock out egerekben sikerült igazolni, hogy a nátriuretikus peptidek hatásának hiányában megemelkedik a renális angiotenzin II és renin koncentráció (138). Humán vizsgálatok szerint fiziológiás plazmakoncentrációjú ANP hatására csökken a plazma renin és aldoszteron szintje (132); alacsony dózisú BNP szintén gátolja a renin- angiotenzin rendszert és fokozza az aldoszteron exkrécióját a vesében (110). Bár születtek ettől részben eltérő eredmények is (112), és a hatások veseelégtelen betegekben kétségesek (139). Az aldoszteron plazma koncentrációjának csökkenése nemcsak a renin-angiotenzin rendszer gátlásának indirekt következménye, hanem az ANP közvetlenül is gátolja a mellékvesekéreg szteroid szintézisét (140). Emellett szívelégtelenségben a túlterhelt kamrai szívizomzatban megjelenő aldoszteron szintézist is gátolják a nátriuretikus peptidek (141). A nátriuretikus peptidek negatív feedback révén saját felszabadulásukat is modulálják (142). Krónikus szívelégtelenségben a neurohormonális rendszerek aktiválódnak, ami fokozott renin-angiotenzin, szimpatikus és nátriuretikus peptid aktivitással jár (143). Az aktiválódó szabályzó rendszerek az egymást kiegészítő ill. ellensúlyozó fiziológiás hatások mellett egymás szekrécióját is befolyásolják. Kísérletes angiotenzin II és endothelin receptor blokkoló kezelés csökkenti a nátriuretikus peptideknek a szívelégtelenség során kialakuló fokozott szekrécióját. Ez felveti a nátriuretikus peptidek alkalmazásának lehetőségét szívelégtelen betegekben, ellensúlyozandó az aktivitásuk csökkenését a szívelégtelenség kombinált terápiájának folyományaként (144). A nátriuretikus peptidek hatására kialakuló renin-angiotenzin-aldoszteron 23

vérnyomás, de csökken mind a pulmonális kapilláris éknyomás, mind a szisztémás<br />

vaszkuláris rezisztencia (135). Az előterhelés és az utóterhelés csökkenése<br />

következtében javuló keringési állapot kiegészülve a fokozott nátrium- és<br />

vízkiválasztással felveti a nátriuretikus peptidek fiziológiás és lehetséges terápiás<br />

szerepét a szívelégtelenség kompenzációjában (136).<br />

1.5.3. Neurohormonális hatások<br />

A nátriuretikus peptidek biológiai hatásai ellentétesek a renin-angiotenzin-<br />

aldoszteron rendszerével, és különböző fiziológiás körülmények között a nátriuretikus<br />

peptidek és az angiotenzin II szintje fordítottan arányos egymással (137). NPR-A<br />

receptorhiányos knock out egerekben sikerült igazolni, hogy a nátriuretikus peptidek<br />

hatásának hiányában megemelkedik a renális angiotenzin II és renin koncentráció (138).<br />

Humán vizsgálatok szerint fiziológiás plazmakoncentrációjú ANP hatására csökken a<br />

plazma renin és aldoszteron szintje (132); alacsony dózisú BNP szintén gátolja a renin-<br />

angiotenzin rendszert és fokozza az aldoszteron exkrécióját a vesében (110). Bár<br />

születtek ettől részben eltérő eredmények is (112), és a hatások veseelégtelen<br />

betegekben kétségesek (139). Az aldoszteron plazma koncentrációjának csökkenése<br />

nemcsak a renin-angiotenzin rendszer gátlásának indirekt következménye, hanem az<br />

ANP közvetlenül is gátolja a mellékvesekéreg szteroid szintézisét (140). Emellett<br />

szívelégtelenségben a túlterhelt kamrai szívizomzatban megjelenő aldoszteron szintézist<br />

is gátolják a nátriuretikus peptidek (141). A nátriuretikus peptidek negatív feedback<br />

révén saját felszabadulásukat is modulálják (142).<br />

Krónikus szívelégtelenségben a neurohormonális rendszerek aktiválódnak, ami<br />

fokozott renin-angiotenzin, szimpatikus és nátriuretikus peptid aktivitással jár (143). Az<br />

aktiválódó szabályzó rendszerek az egymást kiegészítő ill. ellensúlyozó fiziológiás<br />

hatások mellett egymás szekrécióját is befolyásolják. Kísérletes angiotenzin II és<br />

endothelin receptor blokkoló kezelés csökkenti a nátriuretikus peptideknek a<br />

szívelégtelenség során kialakuló fokozott szekrécióját. Ez felveti a nátriuretikus<br />

peptidek alkalmazásának lehetőségét szívelégtelen betegekben, ellensúlyozandó az<br />

aktivitásuk csökkenését a szívelégtelenség kombinált terápiájának folyományaként<br />

(144). A nátriuretikus peptidek hatására kialakuló renin-angiotenzin-aldoszteron<br />

23

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!