A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KUTATÓHELYEINEK 2010 ...

ELİSZÓ
A Magyar Tudományos Akadémia közfeladatokat ellátó kutatóhelyeinek lényegében kettıs
elvárásnak kell megfelelniük: egyrészt hatékonynak és eredményesnek, másrészt nyomonkövethetınek,
illetve átláthatónak kell lenniük. A tudományos kutatás összetett tevékenység,
amelyben összekapcsolódik a szakmai képzettség, a szorgalom, az infrastrukturális háttér, az
anyagi ráfordítás, az együttmőködés, az intuíció, és végül, de nem utolsósorban kicsit talán a
szerencse is. E tényezık mindegyikének komoly szerepe van a tudományos eredmény
megszületésében. Nem elegendı maga a tudás, ha a körülmények gátolják kibontakozását,
hiába születnek elıremutató gondolatok, ha személyi vagy tárgyi feltételek nem teszik
lehetıvé kibontakozásukat. Az Akadémia kutatóhálózatának, a kutatóhálózatot irányító,
koordináló és kiszolgáló szervezetnek az a legfontosabb feladata, és egyben az
eredményesség elıfeltétele is, hogy biztosítsa a tudományos kutatás számára e tényezık
lehetıleg minél teljesebb konstellációját.
A Magyar Tudományos Akadémia évente beszámoltatja kutatóhelyeit tevékenységükrıl. A
Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 17. § (7) bekezdésének g)
pontja alapján az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa (AKT) a Közgyőlés elé terjeszti a
kutatóhelyek tevékenységérıl szóló beszámolót. A Magyar Tudományos Akadémia
Alapszabálya (a továbbiakban: Asz.) 44. § (2) bekezdése szerint a fıtitkár tevékenységérıl,
kiemelten a kutatóhálózat mőködésérıl és eredményeirıl minden évben beszámol a
Közgyőlésnek, amelynek elfogadásáról a Közgyőlés határozatban dönt. Az Asz. 51. § (2)
bekezdése alapján az intézetek és a támogatott kutatócsoportok éves jelentésének formáját az
AKT a szakbizottságok javaslata alapján hagyja jóvá.
A 2010. évrıl szóló kutatóintézeti és támogatott kutatócsoporti szakmai beszámolók a 2011.
február 28-i határidıig rendben elkészültek. A 2010. esztendı számos területen igazolta az
Akadémia létének szükségességét és a társadalom számára végzett munkájának hasznát.
Gondoljunk csak a természeti katasztrófák okozta problémák megoldásának tudományos
módszereire, az árvízre, a vörösiszap-katasztrófára, de számba vehetjük intézeteink
társadalom és gazdaság területén végzett munkájának eredményeit is. Az Akadémia sokat tett
megújulásáért is. Második évét töltötte be a „Lendület” program, amelynek célja, hogy
iskolateremtı képességő kiválóságokat mozgósítson a hazai tudományos kutatás dinamikus
megújítására. Ugyancsak elıremutató lépés volt legújabb kutatóintézetünk megalapítása,
melynek feladata a Duna kutatása. 2010 legnagyobb nehézsége a pályázati rendszer
szükségszerő átalakításából fakadóan a pénzek zárolása és a pályázati lehetıségek átmeneti
megszőnése, ami éppen a korábban legsikeresebben pályázó kutatóhelyeket sújtotta. 2010
folyamán sajnos az intézetek infrastrukturális háttere is tovább romlott.
A kutatóhálózat munkáját bemutató kötetek, a „sárga könyvek” immár hagyományosan a
kutatók számadását teszik nyilvánossá. Az olvasó, az érdeklıdı és a mecénás egyaránt
megismerkedhet az elért eredményekkel, egyszersmind számszerő tájékoztatást is kap az
elvégzett munka hátterérıl, körülményeirıl is; kik, hányan, milyen forrásokból, milyen hazai
és nemzetközi együttmőködéssel, mit alkottak, mit tettek le az ország és a világ asztalára. A
beszámoló világos, jól látható mércét állít tudósaink számára. Nyomon követhetık
intézményeink sikerei, gondjai, munkájuk jövıre tekintı tervei. Ajánlom e kötetet
mindenkinek, aki a maga valóságában szeretne megismerkedni kutatóhálózatunk elmúlt évi
tevékenységével.
Budapest, 2011. április 11.
5
Németh Tamás