A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KUTATÓHELYEINEK 2010 ...

) Párbeszéd a tudomány és a társadalom között
A Szem és tekintet Pindaros költészetében címő munkán, mint bölcsészettudományi (szőkebb
értelemben nyelv- és irodalomtudományi) értekezésen természetesen nem lehet olyan
közvetlen-gyakorlati hasznosságot számon kérni, mint ami az élettelen és élı
természettudományokat jellemzi. Jelentısége azonban nem kevesebb, csak éppen más, mint a
reáltudományoké.
A 19. században a virágzó német klasszika-filológia hatására megszületett a magyarországi
ókortudomány, mely a mai napig folytonosan jelen van a kutatásban és az egyetemi
oktatásban, s a nemzetközi mezınyben is jelentıs eredményeket mutat fel. Szegényebb lenne
a magyar társadalom az ókorkutatás nélkül, mely Magyarországon immár több mint 150 éves
múltra tekint vissza, s nemzetközi viszonylatban – ha kezdetét a hellenisztikus filológusok
mőködésétıl számítjuk – az egyik legrégibb tudományos diszciplína, több mint kétezer éves.
Pindaros maga is, akinek költészetérıl a dolgozat szól, kétezer éve tudományos érdeklıdés
tárgya. Már az antikvitásban a legnagyobb lírikusnak tartották, Horatius is csodálta, de
utánozni már nem merte, a reneszánsz korában viszont sorra születnek a Pindarosszal
versengı költemények az angol, francia és német irodalomban.
Pindaros eredeti szövegének vizsgálata és értelmezése tehát már csak azért is létjogosult, mert
a világirodalom egyik legnagyobb, mára viszont szinte elfeledett alakját tisztelhetjük benne.
Magyarországon a 19. század végéig meglehetısen ismert volt, olvasták és foglalkoztak vele:
Csengery János lefordította az összes gyızelmi ódát, Fináczy Ernı és Ábel Jenı tudományos
dolgozatokat írtak róla, mára azonban az érdeklıdés költészete iránt megcsappant. Az
értekezés ,,rejtett célja” éppen az volt, hogy a magyar ókortudomány egyik régi
hagyományához kapcsolódjék, megújítva azt.
A dolgozat az eredeti szöveg filológiai és értelmezési nehézségeinek megoldására tesz
kísérletet, ezért haszna fıleg filológiai. Így viszont közvetve segít megérteni, miért értékelték
oly nagyra Pindarost, s miért válhatott követendı példává a késıbbi századokban. Ezen
túlmenıen a költıi nyelv vizsgálata általános(ítható) poétikai felismerésekhez vezet, melyek
tanulságosak lehetnek az új(abb) kori költészet iránt érdeklıdıknek. De ez még nem minden:
vezérfonálként olyan motívum (a szem és tekintet) elemzése szerepel, mely nemcsak új
szempont a nemzetközi Pindaros-kutatásban s monografikus formában még nem dolgozták
fel, de ezen felül rendkívül izgalmas antropológiai téma: a szem és tekintet metaforikus
használata szinte minden európai nép nyelvében és irodalmában jelen van, ezért izgalmas
kérdés, hogy vajon az európai kultúra mit örökölt meg a görögöktıl a látással kapcsolatos
képzetekbıl.
Bruno Snell, a híres hamburgi klasszikus filológus, több mint fél évszázada írott nagy sikerő
könyvében, a Szellem felfedezésében azt mutatta meg, hogy a gondolkodás európai
történetében mennyi alapvetı felismerés származik a görögöktıl, mi több, hogy egész fogalmi
rendszerünk alapja görög. A Szem és tekintet Pindaros költészetében szőkebb látószögbıl
ugyan, de hasonló kísérletre vállalkozik: bemutatni, miként válik a látószerv és képessége az
ember világban betöltött szerepének, lehetıségeinek és tájékozódásának metaforájává.
A hazai középkori latinság a középkori hivatali adminisztráció és irodalom, bizonyos
területeken pedig a soknyelvő országban a napi kommunikáció eszköze volt. Nem lehet
csodálkozni azon, hogy ennek folytán óriási szerep jutott neki a fokozatosan formálódó
magyar irodalmi köznyelv kialakulásában. Ez a nyelv egyben 1526-ig bezárólag a korból
275