A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KUTATÓHELYEINEK 2010 ...

20. század kihívásaival való szembenézést, ebben a harcban Bangha sok tekintetben a
leginkább progresszívnek tekinthetı csoporthoz tartozott.
b) Párbeszéd a tudomány és a társadalom között
Kutatási eredmények eljuttatása a társadalomhoz elképzelhetetlen igen sok energiát lekötı
saját könyv- és folyóiratkiadási tevékenységük nélkül. Az év folyamán 12 kötetet és 14
folyóiratszámot tettek közzé. Ezek részben az intézet saját sorozatában, a Társadalom- és
Mővelıdéstörténeti Tanulmányok sorozatban, részben a História Alapítvánnyal közösen
mőködtetett História Könyvtárban jelentek meg. Most indult új intézeti kiadványsorozat – 15
kötetre tervezve – a Magyarország a szovjet zónában és a rendszerváltásban, valamint a
Párbeszéd a vidékért címő sorozat. Gondozásukban jelenik meg a számos intézeti kutatási
eredményt publikáló Történelmi Szemle. Az intézet kiadványcsoportja bérmunkában adja ki a
História folyóiratot, amely 17 500 példányban éri el a történelem iránt érdeklıdı
értelmiségieket, szerkesztıségében és szerzıi között túlnyomóan az intézet munkatársai
találhatóak.
Az intézet és kutatói a szakmai eredmények ún. interaktív bemutatására törekedtek, és
tudományos igényő népszerő elıadások egész sorát tartották, igyekezvén megfelelni a felelıs
állampolgári történeti-politikai közgondolkodás erısödı igényeinek, követelményeinek. Az új
kommunikációs rendszerek kiszélesedésének átmeneti idıszakában, amikor még nem alakult
ki a szakszerőség és a féltudományosság elválasztásához elégséges értelmiségi tapasztalat
sem, rövid távon is megnövekszik a nyilvánosság közvetlen dialógust is lehetıvé tevı
felhasználása, és – a különbözı évfordulók vonatkozásában néha kiemelten – fontos a
szélesebb értelmiségi közönséggel való kapcsolattartás.
Munkatársaik igen fontos új kutatási eredményekkel kapcsolódtak be a 2010. évi kulturális
fıváros, Pécs történeti múltjának feltárásába. Alapos bevezetı tanulmány kíséretében
közzétették a pécsi pénzügyi körzet (mukátaa) 1555–1572 között keletkezett elszámolásait,
amelyek nemcsak az oszmán pénzügyigazgatás, hanem a hódoltság gazdasági, sıt tágabban
társadalmi és kulturális életének is igen fontos forrásait jelentik, ezért kiadásukkal
oszmanistáik eddig alig használt forráscsoportot tesznek hozzáférhetıvé a szélesebb történész
szakma számára. A pécsi dokumentumokban szereplı boltösszeírások, a dzsámik fizetési
listái vagy a hagyatéki leltárak a hódítók városi világába is bepillantást engednek. A másik
reprezentatív kiállítású pécsi vonatkozású kötet a Jakováli Haszán-dzsámi történetét dolgozta
fel a kezdetektıl napjainkig. A korábbi 16. századi keltezéssel szemben megállapította, hogy a
dzsámi valójában a 17. században épült, és tisztázta az építtetı családi és politikai
kapcsolatrendszerének fıbb jellemzıit. Emellett kimutatta, hogy a dzsámi melletti mevlevi
kolostor egyedülálló az európai dervisrendek történetében, hiszen ez a rend a Balkánon a
pécsi rendház elıtt nem rendelkezett kolostorral. A könyv bemutatja a dzsámi
építéstörténetének pontos fázisait, így ez a munka a jövıben Pécs szimbolikus jelentıségő
történeti épületének kutatásához az elsı számú kiindulópont lesz. E munka szerzıje
kurátorként jegyezte a dzsámiban rendezett Allah útján címő kiállítást, amely a kései nyitás
ellenére 30 000 látogatójával a Mőemlékek Nemzeti Gondnokságának egyik legsikeresebb
kiállítása volt ebben az évben. Ugyancsak a kulturális fıváros rendezvényeihez kapcsolódik a
pécsi oszmán mővészettörténeti kiállítás, amelynek Isztambulban kiadott török és angol
nyelvő katalógusába az osztály munkatársai közremőködésével készült összefoglaló a
magyarországi török uralomról és következményeirıl.
181