A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KUTATÓHELYEINEK 2010 ...

Az észlelést megalapozó emlékezeti folyamatok szerepét vizsgálva a látásban megállapították,
hogy a nem-tudatos memóriarendszer nem egyszerően egyes vizuális sajátságokat (szín, alak,
irány) tárol, hanem a beérkezı ingeregyüttes általánosabb szabályszerőségeit is. Amennyiben
egy-egy esemény során több sajátság egyszerre változik, ezek szabályszerő változásait az
emlékezeti rendszer egyetlen egységként tárolja. Kialakítottak egy értelmezési keretet, mely
szerint a fenti emlékezeti rendszer szerepe, hogy a vizuális környezet tartós jellemzıinek
tárolásával csökkenti a tárgysajátosságok feldolgozásához szükséges számítási kapacitást.
Új kísérleti paradigmában megmutatták, hogy váratlanul felbukkanó ingerek a bemeneti
figyelem önkéntelen megváltozásán keresztül csökkentik a célirányos viselkedés
teljesítményét.
Diszkriminációs reakcióidı-helyzetben kimutatták, hogy bár az inger ritkaságára és az
ingerhez kapcsolódó válaszlehetıségre vonatkozó információ az inger bemutatása után
mintegy 200 ms-mal a rendelkezésre áll, a két információ integrációja további kb. 200 ms-ot
vesz igénybe.
Kimutatták, hogy szabályos hangmintázatok jelenléte elısegíti az egymással párhuzamosan
mőködı hangforrások szétválasztását.
Elektrofiziológiai módszerekkel azt találták, hogy amennyiben a szövegben hallott egyik
mondat várt intonációja különbözik a megszokottól, ennek jellegzetes eseményhez kötött
kiváltott potenciál (EKP) megfelelıje észlelhetı, mely eltér a megszokott módon formált
mondatok EKP-jellemzıitıl. Ennek magyarázatául feltételezik, hogy a szöveget halló
személyek erıfeszítést tesznek a megszokottól eltérı mondatok helyes értelmezésére.
Befejezıdött a Látható Hangok zenei tréningprogram longitudinális kísérletsorozata. A EKP
eredmények tanúsága szerint a tréningben résztvevı kisiskolások hallási diszkriminációs
képességét a tréning javította. A kutatás rávilágított arra, hogy a zenei nevelés alkalmas lehet
a nem zenei kognitív képességek fejlesztésére.
A kognitív folyamatok életkorfüggı változásait több helyzetben elemezték: fiatal és idıs
személyek számolási teljesítményének összehasonlításakor megállapították, hogy az idısek
rosszabb eredményei tükrözıdnek az agyi elektromos tevékenység (EEG) azon jellemzıinek
változásában, melyek a munkamemória-funkció hatékonyságával, valamint az idegrendszeren
belüli kapcsolatok megfelelı szintjével függenek össze.
Fiatal és idıs személyeken összehasonlították a felkészülési állapottal kapcsolatos lassú
negatív potenciál, és a helyzettel összefüggı szívritmus változás nagyságát. Megállapították,
hogy ez az összefüggés életkorfüggı; idıs személyeken csökken az autonóm idegrendszer e
célra mozgósítható kapacitása.
Egyszerő ingerekre adott EEG-változások életkorfüggı hatását elemezve idıs korban
alacsonyabb mértékő reaktivitási készséget állapítottak meg. Következtetésük szerint idıs
korban csökken az egyes idegrendszeri területek együttmőködésének mértéke, melynek
valószínő oka az azt biztosító kapcsolatok számának megfogyatkozása.
A szándékos felejtés EEG-elemzésével megállapították, hogy a személy számára nem fontos
információra vonatkozó felejtési folyamat kevésbé kifejezett mértékő, amennyiben ennek
114